A veszprémi barokk székesegyházat 1907 és 1910 között Hornig Károly püspök akaratából, Aigner Sándor tervei alapján újjáépítették. A barokk templom alaprajzi kiosztásában, illetve a falak, pillérek anyagában ugyan sokat őrzött a középkori épületből, azonban a 18. században lényegesen megváltoztatták eredeti elrendezését, térszerkezetét és arányait, csak néhány vonása utalt a korábbi eredetre.
Az építtető püspök így írt terveiről Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek az építkezés megkezdése előtt:
„Közel kétszáz esztendeje, hogy a veszprémi székesegyház, mely akkor tűzvész martaléka lett, Frater Emericus Esterházy püspök által romjaiból az akkori idők ízlésében újjáépült, és ép annyi idő, hogy változatlanul, minden nagyobb javítás nélkül maradt, minélfogva állapota ma már nem csak elhanyagoltnak, hanem egyenesen szegényesnek mondható, méltatlannak egy Szent István által alapított püspökséghez; olyannak melyet eddig az összeomlástól talán csak a véletlen szerencse mentett meg. Helyreállítása elodázhatatlan, mellyel nézetem szerint oly átalakításnak is kell járniuk, minőket a rendelkezésre álló eszközök keretében a helyi szükségletek, de napjaink műízlése is nem csak kívánatossá, hanem szükségessé tesznek”.
A munkálatokat az 1910. október 4-i díszes felszentelés zárta le, amelynek évfordulóját szentszéki engedéllyel 1981 óta október 5-én ünnepeljük.
