Újév napján nagy örömmel és nagy szeretettel köszöntök mindenkit!
Újév napján, nagy reménységgel tekintünk az előttünk álló jövőre. Még akkor is, ha a jövő mindig hordoz bizonytalanságot. Számunkra a jövő az Élet Urának, az Atyának az ajándéka. Hisszük, hogy jövőbe, az életbe hív bennünket. Mindezt a vágyakozásunkat azzal a realitással tesszük, ami a Krisztushoz tartozásnak a realitása. Vagyis úgy szemléljük az életünk eseményeit, hogy azok számunkra életadóak legyenek. Nem másképp tesszük ezt, mint keresztény, istengyermeki méltóságunkból fakadóan.
Azt gondolom, hogy ez ennek az esztendőnek különös feladata is lehet. Hiszen az az identitás, akik mi magunk vagyunk; Krisztushoz tartozásunkban, az Egyházhoz tartozásunkban, az Egyház kincseiért való küzdelemben, ez kell, hogy erőforrásunk legyen. A társadalmi jelenségeket nézve, az emberi folyamatokat nézve, nem mindig könnyű keresztény realitással tekinteni ezeket a folyamatokat. Gondolhatunk akár a globalizáció megszokott rendjének a szétesés- jeleire. Gondolhatunk a teremtett világ körül kialakult nehézségekre. Gondolhatunk az ivóvíz hiányra, élelmiszerhiányra. Gondolhatunk a pár hónappal ezelőtt hozzánk hírként közel érkező energiaválságra. Gondolhatunk azokra a jelenségekre, ahol láthatóan, a világ különböző pontjain tudatos feszültségszítás zajlik. Olyan gócpontok létrehozása, ahol megosztás, ahol ellenségeskedés születhet meg. Ugyan így gondolhatunk azokra a társadalmi jelenségekre is, ahol az ember ellen az emberért, család ellen a családért, vagy éppen a gyermekeink ellen történik olyan beavatkozás, ami egyértelműen keresztény állásfoglalást kíván mindannyiunktól. Ez az esztendő erre is hív bennünket. Felelős magatartásra. Felelős magatartásra a jelenségek megvizsgálása területén, felelős magatartásra a döntéseink területén és felelős magatartásra a közéletben-társadalomban való részvétel területén is. Erre egyébként Ferenc pápa az Életszentségről szóló apostoli buzdításában a Gaudete et exsultate buzdításában -mely „Örvendjetek és ujjongjatok” magyar címmel jelent meg-, buzdít bennünket.
Keresztény embernek kötelessége figyelni a jelenségeket. Kötelessége érzékenyen értékelni mindazt, ami körül veszi. Kötelessége a jó mellett dönteni és kötelessége a jóért küzdeni. Pontosan tudjuk, hogy sok esetben a jóért való küzdelem, a jónak az akarása, a jónak a megteremtése a társadalomban, ez küzdelmet jelent. Erre hív bennünket ez az új esztendő. Nem azért, mert mi valamiféle katonai militáns magatartást szeretnénk felölteni. De azt igen, hisszük, hogy nagyon sok esetben ez a küzdelem ez a jó és a rossz közötti küzdelemnek a harcát mutatja mindannyiunk számára. Fel vagyunk vértezve.
Isten emberé lett értünk, Jézus Krisztus tanítása erővel ruház fel bennünket, és az új esztendő első napján is kérhetjük Boldogságos Szűz Máriának, Isten anyjának az anyai, hathatós oltalmát. Kérjük is ezt. Az új esztendőt, bárhogyan is tekintünk a jövőbe, bármilyen esetlegesen félelmet keltő jelenségek is érintenek bennünket, gyermekeinket, társadalmat, kultúrát, mégis Krisztus békéjével akarunk munkálkodni. Azzal a békével, amelyet Ő hagyott ránk, azzal a békével, amely egyedül képes emberhez méltó kultúrát, társadalmat, kapcsolatokat kialakítani.
Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek.