Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) kezdeményezésére egész Európában imanapot tartottak Ukrajna békéjéért. A kezdeményezéshez a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is csatlakozott.
A magyar püspökök testülete közös imára hívta a híveket a békéért, és ez az imádság eucharisztikus hódolat formájában valósult meg. Papok és hívek borultak térdre ezen a napon Európaszerte a Legszentebb Oltáriszentség előtt, hogy Ukrajna békéjéért fohászkodjanak az Úrhoz, válaszolva Ferenc pápa felhívására, aki azt kéri mindenkitől, hogy „legyen a béke építője és imádkozzon, hogy a világban az összhang és a kiengesztelődés gondolatai és tervei terjedjenek el”.
Az Érseki Hivatal munkatársai is bekapcsolódtak a szentségimádásba a szerdai délelőtt folyamán. A reggel 8 órakor imádásra kihelyezett Legszentebb Oltáriszentség előtt negyedóránkénti beosztással egyéni, csendes szentségimádást végeztek a békéért fohászkodva. Délben érsek atya zárta le az imádságot, majd megkezdődött a szentmise. 
Érsek atya homíliáját teljes terjedelmében adjuk közre:
Jézus Krisztus keresztjére tekintünk fel, arra a keresztre, ami az Ő halálát okozta, ugyanakkor életét és megdicsőülését is jelentette.
Így tekintünk saját magunk életére is. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy a aki benne hisz az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Számunkra Jézus Krisztusnak a keresztje éppen ennek az örök életnek a megszerzője. Persze azon sokat lehet gondolkozni, hogy miért éppen így, miért nem másnak? Isten még ezt az utat választotta. Választhatott volna mást is, de Ő éppen azt az utat választotta, ami az ember halálát jelentette. A halál, az elmúlás, semmibe süllyedésnek a félelme követ bennünket, amikor meghalt. Mégpedig nemcsak egyszerűen meghalt, hanem Őt elpusztították. Tönkretették. Értelmetlenül, érthetetlenül. Általában arról meg vagyunk győződve, hogy a szeretet az jó, a szeretet kell. De az foglalkoztat bennünket, hogy mi a jó szeretet, és mi annak a mértéke. Ez számunkra ehhez a két lényegi kérdéshez egyet nem válasz van Jézus Krisztusnak a keresztje.
Mert nem pusztán halál eszközéről van szó, hanem arról az engedelmes fiúról, aki érték emberré lett, kiüresítette önmagát. Ugyanúgy növekszik, ugyanúgy él, jár, mint mi. Mert meg akart menteni bennünket. Mindaz, ami az életünkhöz hozzátartozik, és elveszi a boldogságunkat, azt Ő átalakítja, átformálja, üdvösségszerző halála lesz.
Mit jelent szeretni, hogy Isten, Jézus Krisztusnak a személye, áldozata, keresztje óta egyértelmű és szeretni azt jelenti, hogy mindent mindenki odaadok annak, akit szeretek. Amennyiben ez tényleg azt jelenti, hogy minden az életemet is. Éppen ezért azt tanuljuk Jézusról, hogy szeretni, az alapvetően az Atyát jelenti, a Jóistent, aki üdvözíteni akar, aki szeret bennünket, aki az életünket, örök életünket adja, és ennek a mértéke a minden. Egyébként, ha ez a minden nem születik meg a lelkünkben, akkor Jézusnak egyik tanítása, parancsai számunkra nem a mindent jelentik. Számunkra nagyon könnyen az alkut jelenthetik. Az alkudozást jelenti. Ebben is példátlan, Istent szeretni csak mindent oda adva tudunk. Mert bárkit szeretni, csak mindent odaadva lehet. Ebben benne van az egyszeri gesztus, mindent odaadó és benne van az áldozatnak a gesztusa is, a napról, napra való szolgálatnak a gesztusa. Ezért számunkra a kereszt Jézus keresztje nem ijesztő. Hanem az a bizonyosság, hogy Jézus velünk együtt szenvedi el, ahogyan mi szenvedünk, vagy amit nehéznek tartanunk. Talán még egy megjegyzést hadd tegyek ide, talán nem is a leglényegesebb, de a lelki élet szempontjából mégis fontosnak gondolom. Nagyon sokszor mi összekeverjük a nehézséget, a küzdelmet a kereszten. Mert ha valamiről beleadtam egy távoli célból, hogy azért sok erőfeszítést kell tenni. Áldozatot kell hozni, lemondást kell vállalni, megteszem, mert tudom, hogy el fogom érni. Öt-hat évig tanulni, dolgozni, mert így tudom elérni, amit szeretnék. Nagyon sokszor ezt is keresztnek nevezzük. Számomra a kereszt ettől különbözik. Épp a keresztet adja meg, hogy miben. Amikor nem látom az értelmét és nem látom a végét.
Ha ebbe bele merek helyezkedni, akkor ez valóban kereszt. Nem egy keményen megszerzett pozíció, nem egy keményen megszerzett eredmény, hanem a mindent odaadó Istennek rá bízó önkiüresítés. Erősítse bizalmunkat az Isten felé, Jézus Krisztus keresztjének felmagasztaltatott keresztjének az ünnepe. Mert féltjük, hogy a mi keresztény áldozataink is ugyanezt az Isten dicsőségét jelentik számunkra. Példát is tudunk adni egymásnak és példát is tudunk venni egymástól. Figyeljünk erre.
Szent Kereszt felmagasztalása
A keresztrefeszítés Hegyén a 4. században épült bazilika felszentelési ünnepe. Ebben őrizték azt a keresztereklyét, melyet a hagyomány szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, Ilona talált meg 326-ban. Az ünnep a szent keresztfát dicsőíti, üdvösségünk eszközét, melyre fölemelve az Úr „mindeneket magához vonzott”. A szenvedés jeléből a dicsőség jele lett, az „Emberfiának jele”, mely majd az utolsó napon feltűnik az égen.
Nagy Szent Leó pápa beszédéből: „A te Kereszted minden áldás forrása, minden kegyelem oka. Általa a hívők gyengeségük helyett erőt kapnak, a gyalázat helyébe dicsőséget, a halál helyett életet. A régi állatáldozatok sokaságának megszűntével, a sokféle áldozatot most a Test és Vér egyetlen fölajánlása teljesíti be. Mert Te vagy az Isten Báránya, Krisztus, ki elveszi a világ bűneit, s így önmagadban véghezviszel minden misztériumot, hogy miként egyetlen áldozat van itt minden korábbi helyett, úgy minden népből egyetlen ország legyen.”
(Forrás: Éneklő Egyház)