Az év utolsó napján a Szent Mihály-bazilikában ünnepi év végi hálaadó szentmisét mutatott be Márfi Gyula érsek Veszprémben.
A hálaadás hozzátartozik a keresztény ember életéhez, amint Isten ajándékainak, adományainak az elfogadása, s a kettőt nem is szabad szétválasztani – hangsúlyozta szentbeszédében a főpásztor. Szent Pál apostolt idézte, aki szinte minden levelét hálaadással kezdi, s a Kolosszeieknek írottban is arra buzdít, hogy: „Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket!” (3,16). Emberi gyarlóságaink közé tartozik sajnos, hogy az adományokat elvárjuk, örömmel fogadjuk, de a hálaadásról megfeledkezünk – mutatott rá Márfi Gyula érsek.
Visszatekintve a közelmúlt korszakfordító eseményeire, megállapította: valószínűleg 1989-ben, a rendszerváltás idején is elfelejtettünk kellőképpen hálát adni Istennek az új életért. Pedig sok mindent kaptunk, többek között visszanyertük a vallásszabadságot – mondta a főpásztor. Felidézte püspökelődjének, Bánáss Lászlónak egy, a közelmúltban előkerült levelét, melyet 1946-ban írt a miniszterelnöknek, s amelyben tiltakozik, hogy a sümegi kommunista párt a püspöki palotát elfoglalta. Mindenféle jogi procedúra nélkül egyszerűen beköltözött oda, még papírt sem küldött róla a veszprémi püspöknek. S ugyanígy történetek a szerzetesi kolostorok, a szemináriumok kiürítései, lefoglalásai is.
Az 1989-es fordulat után újra visszakaptuk sok-sok épületünket, s újraindíthattuk szemináriumainkat, jó néhány helyen iskoláinkat, s viszonylagos szabadságban működhettünk már a 90-es évektől. Mégis úgy érzem – hangsúlyozta az érsek – hogy ezt nemigen köszöntük meg, nem adtunk érte kellőképpen hálát. Mintha Isten természetes ajándékait nem becsülnénk eléggé nagyra. Talán túl nagy különbséget tettünk a természetes és a természetfölötti adományok között. Pedig a teremtő és a megváltó Isten nem két különböző Isten, hanem egy.
A főpásztor számadással tekintette át mindazokat kegyelmeket, lehetőségeket, eredményeket, amelyeket az elmúlt esztendőben kapott a Veszprémi Főegyházmegye Istentől. Elmondta: 37 alkalommal szolgáltatta ki a bérmálás szentségét, több felújított templomot megáldhatott, újra szentelhetett – többek között a főszékesegyházi plébániához tartozó ferences templomot a veszprémi várban, valamint Felsőrajkon, Dabronyban, Szentkirályszabadján, Ősiben, Balatoncsicsón, a keszthelyi Nagyboldogasszony-templomban, Óbudaváron és Somlóvásárhelyen is. Új templom épül Küngösön a falu védőszentje, Árpád-házi Szent Kinga tiszteletére, valamint Nemesvámoson a Fatimai Szűzanya védelme alatt. Új iskolával gyarapodott az egyházmegye Ajka-Tósokberénden, s már minden jelentősebb településen van katolikus iskola. Épültek plébániai közösségi házak, Reziben, Ajka-Bakonygyepesen; keresztutakat áldottak meg Pápán és Barnagon, ahol idén újították fel a keresztúti kápolnát. Új, ökumenikus templom épült az megyei erdőgazdaság felajánlásával Devecserben, az iszapkatasztrófa sújtotta településen létrehívott Makovecz Imre tervei által elkészült lakóparkban. A Szaléziánum első aktív eredményekben gazdag évét zárhatta nemrég, s a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteménnyel egyetemben számos rangos programot, kiállítást, előadást tudhat maga mögött. Nemcsak épületeket újíthatott fel az egyházmegye, hanem régi kapcsolatokat is: például a szalézi renddel, a domonkos nővérekkel. Mindszenty bíboros születésének 120. évfordulójára számos helyszínen ünnepségeket, konferenciákat, kiállításokat rendeztek – ismertette a veszprémi érsek. Megemlékezett a papi halottakról is, valamint a múlt évben felszentelt diakónusokról, papokról és a felvett szeminaristákról.
A szentmise után felcsendült a Te Deum könyörgése. A szertartás szentségimádással zárult.
Toldi Éva/Magyar Kurír
Fotó: Mária Rádió
[simpleviewer gallery_id=”178″]