A bölcsek szegény gazdagsága
Január 6-án ünnepelték szerte a nagyvilágban a háromkirályok-napját. Epifánia – vagyis megjelenés ezen ünnep neve, csak Magyarhonban és a magyarok által lakott területen nevezik e napot Vízkeresztnek. A Napkeleti Bölcsek ünnepén – mint sok más helyen – Zalaszentivánon is vízszentelési szertartást tartottak. A plébánia-templomban tartott szentmise keretében került sor a vízszentelési szertartásra. Innen is ered ezen ünnep magyar elnevezése: a pap keresztet rajzol a vízre.
Sömenek István, a község lelkipásztora Homíliájában egy novellából idézett, amely szerint a bölcsek igen szegények voltak.
Az egyik öreg volt, a másik beteg, leprás. A harmadik “szerecsen”, vagyis gonoszlelkületű. Történt, hogy egy éjjel nagy fényességet láttak, egy csillagot, amely vezette őket. Úgy gondolták, gazdagság vár rájuk és mérhetetlen nagyhatalom. Mentek, mentek, mendegéltek. Egy rongyos istálló elé érkeztek.
– Én ide nem megyek! – mondta az öreg. – Hiszen ezek szegényebbek, mint mi vagyunk! Hol van a reánk váró gazdagság? Forduljunk vissza, menjünk haza!
A három úgy is tett. Igen ám, de eltévedtek a pusztában, csak kóboroltak, étlen-szomjan. Egyszer csak észre vettek egy kutat.
Gyorsan odasiettek, hogy szomjukat oltsák. Ekkor a csillag újra megjelent. Ismét elvezette őket a rongyos istállóhoz. Mária a kisded kezét föléjük tartotta. Az öreg megfiatalodott, a beteg meggyógyult, a gonosz jóvá lett…
Bár szegények vagyunk – mondta szentbeszédének végén Sömenek István érseki tanácsos -, igyekezzünk lélekben gazdagok lenni; ne forduljunk el elesett embertársainktól, hanem a magunk módján segítsünk mindenkin. Erre tanítson bennünk a bölcsek gazdagsága!
Horváth László
A Felvételeket Ifj. Bánfalvi Péter készítette
[simpleviewer gallery_id=”179″]