Március 24. és 26. között nagyböjti lelkigyakorlatot tartott Veszprémben a Szent Mihály-székesegyházban  Palánki Ferenc egri segédpüspök, miskolci érseki helynök. A triduum középpontjában Isten minden ismeretet meghaladó szeretete állt, mely legteljesebben Jézusnak a kereszten értünk felajánlott megváltó halálában bontakozott ki.

Miután egy alkalommal a lelki életről tartott előadást, elgondolkozott: van-e élet lelki élet nélkül, van-e lelki élet a mindennapi életünktől függetlenül. Sokan úgy gondolják, elég a jó keresztény élethez, ha néha imádkozunk, vasárnap eljárunk a templomba, odafigyelünk a lelkünkre, de hétköznap során nincs idő az imádságra.

Nem lehet különválasztani a lelki életet és az életet – mutatott rá a főpásztor. Nem gondolhatjuk azt a vasárnapi szentmise után, hogy kötelességünket megtettük, lelki életünk egy hétig lezárva. Nem mehetünk el úgy még nyaralni, kikapcsolódni sem, hogy azt mondjuk Jézusnak: maradj addig otthon, s majd ha megjöttünk, újra lelki életet élünk Nálad a templomban. Jézus nem akar ott maradni, mindig velünk akar lenni. Vezetni, irányítani akarja az életünket, hogy szeretete szerint éljünk. Nagyböjtben hitünk középpontjában áll a passió, a szenvedéstörténet, melyben Jézus mindent felülmúló, minden emberit meghaladó szeretetével fordul felénk. S megmutatja nekünk, miként kell élnünk ahhoz, hogy mi is meg tudjuk mutatni szeretetünket, Hozzá hasonlóan.

Palánki Ferenc püspök megboldogult öreg mesterét, Pálos Antalt idézte, kinek zsolozsmáskönyvére egy szamár volt hímezve. Mikor egyszer rákérdezett erre, az idős páter megvallotta: „Azért van előttem mindig ez a szamár, hogy figyelmeztessen, én is csak egy szamár vagyok”. Majd megmagyarázta: a szamárnak is volt egy nagy napja, amikor Jézust vitte be az emberek közé. Ez a feladata a papnak és minden kereszténynek: Jézust bevinni, sőt kivinni az emberek közé – szavakkal is, életünkkel is, hétköznap is. Azt a küldetést kaptuk, hogy testünket, földi életünket megnemesítsük, úgy is mondhatnánk, hogy konszekráljuk, Isten dicsőségére odaadjuk – mutatott rá a főpásztor. Szüntelenül imádkozzatok! – buzdít Jézus. Betarthatatlan volna ez, ha csak imádságok mormolását jelentené. A szüntelen imádkozás azt jelenti, hogy szüntelenül Isten jelenlétében élünk. S akkor lesz méltó életünk Istenhez, ha Jézuséhoz lesz hasonló; ha hétköznapi cselekedeteinkben is látni lehet: Jézushoz tartozunk.

Ha rátalálunk Isten szeretetére, egészen megváltozik az életünk. E szeretet a kereszten teljesedett ki. A keresztek emelnek minket is lélekben. A keresztény élet soha nem statikus, hanem emelkedő – emelte ki tanításában a segédpüspök. Beer Miklós püspök atyát idézte: „A tavalyi hiteddel az idén már semmire sem mész”;  majd Gyökössy Endrét, aki rámutat: a jézusi szeretet az „annak ellenére” szeretet.  Annak ellenére is szeretlek, hogy bűnös vagy és gyarló, szeretetemmel emellek, hogy kibontakozhass gyarlóságaidból. Majd példaként felolvasta Máriának a halott Jézus melletti imádságát Sík Sándor Keresztút című költeményéből.

Végezetül a szüntelen istenkapcsolatból fakadó szeretet-gyümölcsökről szólt Palánki püspök. A béketeremtés, a lelkesítés, a beleérzés, a meghallgatni, hallgatni és elhallgatni tudás, a gyermeki rácsodálkozás képességéről, az igazság kimondásának művészetéről, arról, hogy a bonyolultat is egyszerűnek tudjuk látni, hogy nyugvópont legyünk a világban, és az örömhírről mindig boldogan tudjunk tanúságot tenni. Füle Lajos Futás című verséből idézve zárta elmélkedését, amely a játék, a pénz, a az örömök, vágyak, hírnév, dicsőség után futó embernek ad reménységet – az igazi boldogság Isten szeretetében  lakik: „Fut a gyermek a labda után…, Fut az ember az élet után…, Fut az ISTEN az ember után… Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven… mély szerelmével fut az ISTEN az ember után…”

A Csolnoky Kórház nemrégiben kialakított kápolnájában Palánki Ferenc segédpüspök dr. Márfi Gyula érsekkel celebrált szentmisét, melynek során ünnepélyesen elhelyezték az Oltáriszentséget. A szentmise végén kiszolgáltatták a betegek szentségét.

Toldi Éva/Magyar Kurír/Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

 

[simpleviewer gallery_id=”226″]
 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »