A Hit Éve különös felismeréssel ajándékozott meg bennünket Húsvét közeledtével: életünk minden éve „a Hit Éve”, melynek csúcspontja, avagy szíve a Húsvéti Szent Háromnap. E Szent Háromnapban ugyanis az egyház gazdag és gyönyörű liturgiáján keresztül valóságosan átéljük Urunk húsvéti misztériumát: szenvedését, kereszthalálát, dicsőséges feltámadását.
Felkészülésül ott volt a Szent Negyvennap, melynek megtartása után, Húsvét vigíliáján megújítottuk keresztségi fogadásunkat; mert a keresztség által vált személyessé számunkra Urunk húsvéti misztériuma, egészen eggyé váltunk vele.
Az élő hit ilyenkor is a tettekben mutatkozik meg, a szeretet tetteiben egymás iránt, a segítségre szorulók iránt, templomaink iránt, mellyel széppé és méltóvá tesszük környezetünket (külsőt és belsőt) Húsvét megünneplésére. Nemcsak a szívünk, hanem templomaink is megtelnek húsvéti örömmel. A szépen elhelyezett húsvéti gyertya, a feltámadt Krisztus szobra önmagáért beszél. Húsvéti hitünket fejezi ki, azzal is, ahogy elhelyezzük.
Krisztus feltámadt! Ez hitünk meghatározó misztériuma. Hitről csak úgy érdemes beszélni, ha az húsvéti hit. Olyannyira, hogy „ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek.” (1 Kor 15,14) Szent Pál apostolnak e hangsúlyos szavai arra indítanak bennünket, hogy ismét és ismét újraolvassuk szívünkkel is Krisztus feltámadásának történetét. Ezért érdemes élni, valójában nincs szó annak kifejezésére, ami az embert eltölti ennek hallatán: Krisztus feltámadt!
A Hit Évében ünnepelt Húsvét erősítse meg bennünk az örök élet reménységét, tegye biztossá odavezető utunkat, hogy félelem nélkül, bátran, szárnyaló szívvel tudjunk „igent” mondani az életre, amit Krisztus feltámadásával ajándékozott nekünk.
Váljunk egészen húsvéti emberekké, élve és árasztva annak fényes örömét!
Schall Tamás
[simpleviewer gallery_id=”240″]