A hagyományok jegyében a vigília-szertartással kezdődött a nagyszombati liturgia a sötétségbe burkolózott veszprémi Szent Mihály székesegyházban is.
A bazilika előterében tűzgyújtással, tűzszenteléssel vette kezdetét a fény liturgiája, majd fellobbant a húsvéti gyertya, mely jelképezi, hogy Krisztus győzött a halálon, győzött a sötétség erőin, feltámadott. Ünnepi menetben vitték fel és helyezték el az oltár előtt – közben felhangzott az örömhír: Krisztus Világossága! Istennek legyen hála! Az egybegyűltek is meggyújthatták gyertyáikat a húsvéti lángról, majd következett az énekes vigília, mely Krisztus kálváriáját és dicsőséges feltámadását idézte fel. A szertartás ezután az Ige liturgiájával folytatódott, melyben szintén szimbolikus erővel felidéződött az ószövetségi Szentírás alapján a világ teremtésének története (miképpen alkotott az Úr a káoszból rendet, a sötétségből világosságot), illetve miként vezette ki népét Isten az egyiptomi rabság sötétjéből a szabadság világosságára.
A szentmiseáldozatot Márfi Gyula érsek mutatta be. Szentbeszédében a fény és a sötétség erőire utalva az emberiség múltbéli és mai sötétségeiről elmélkedett, valamint a Krisztus feltámadásának megvilágosító szent erejéről. A húsvéti gyertya Krisztust jelképezi, világosságát, tisztaságát. A II. Vatikáni Zsinat első dokumentumára emlékeztetett, amelyben olvashatjuk: „A népek világossága, Krisztus”. „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel” – olvassuk Szent János evangéliumában (1,59.), idézte a főpásztor. Történelmi, egyháztörténelmi példákkal bizonyította, hogy a fény és a sötétség harca jellemezte eddigi múltunkat is. A pogány világban, látva körülöttünk a jót és a rosszat és a sok-sok ellentmondásosságot, az emberek úgy hitték, van egy jó meg egy rossz isten, illetve később sok ember formájú istent találtak ki, akik közül szintén voltak jók és rosszak, s a jók is néha bűnökben éltek. S már korán jelentkezett a hamis másság kultusza is, amely napjainkban is él, mutatott rá. Létezett egy időben úgynevezett kultikus paráználkodás, a szegények megvetése, ember alatti rabszolgasorba süllyesztése, és a túlzott apajogúság következtében az apák élet és halál urai voltak, levethették leánygyermekeiket a Taigetosz hegyéről a görög ókorban. A választott nép tagjai is sok-sok sötétséggel küszködtek, például megvetették, kitaszították a leprásokat, betegségüket Isten büntetésének hirdetve, megvetették a szegényeket, az idegeneket, megfosztották a nőket jogaiktól, vallásosságuk paragrafikus volt, külsőségekben merült ki. Sajnos elmondható: a sötétség napjainkban sem fogja fel a világosságot, amelyet Jézus hozott e világba, mutatott rá. Régen is, ma is az erő joga érvényesül legtöbbször a jog erejével szemben. A tömegkommunikációs eszközök sugallják az erőszakot, a gyengébbek eltaposásának példáival. A legvédtelenebb emberi élőlény ma a magzat, amelyet a nő jogaira hivatkozva meg lehet gyilkolni. A magzatnak még az élethez sincs joga, s ő még nem tud tiltakozni sem. Sajnos közvélemény-kutatási statisztikákkal lehet negatív irányba befolyásolni az állampolgárokat. Példaként említette a megyei napilap nemrég megjelent felméréseit, mely szerint a helyi közösségben 0 százalék volt az, aki az abortusz ellen foglalt állást. Miközben egy nemrég tartott megyei aláírásgyűjtésben a város elöljárói, a színházigazgató, jogászok és a keresztény érzelmű sokaság kiállt az élet mellett azáltal, hogy tiltakozott a magzatokkal folytatott kísérletek ellen. „Magam is tehát a 0 százalékhoz tartozom, sokakkal egyetemben, valamennyiőtökkel együtt, akik összegyűltetek most a bazilikában” – fűzte hozzá… Utalt még a másság kultuszra, amely nem tesz különbséget a pozitív és a negatív másság között, amely hasonlóan jónak, alternatíváknak tartja az azonos neműek kapcsolatát, az élettársi kapcsolatot, az önzésből fakadó szingli életformát a férfi és nő megszentelt házasságával és a családos élettel.
A feltámadás fénye világosítson meg mindannyiunkat, hogy fénylő forrás lehessünk a világban, iránymutatók, Krisztus tisztaságáról, igazságáról tanúskodók, zárta gondolatait.
A szertartás folytatásaként a vízszentelés után megkeresztelt az érsek katekumeneket, három felnőtt keresztényt, majd az egybegyűltek is megerősítették, megújították keresztségi fogadalmukat. A szertartás az eucharisztikus áldozat bemutatása után végül a húsvéti ételek megszentelésével zárult.
Toldi Éva