Székely János segédpüspök látogatása Várpalotán
Húsvét második vasárnapján, az Isteni irgalmasság ünnepén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat városi csoportja fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte Várpalotán. Ez alkalomból a szentmiseáldozatot Székely János esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be a plébániatemplomban Fodor Balázs plébánossal és Holubák Attila káplánnal koncelebrálva.
„Hálát adjatok az Úrnak, mert jó, mert az ő irgalmassága örökkévaló…” – csendült a CXVII. zsoltár a gyermekek karának ajkán, majd egy ministráns-kislány verssel köszöntötte az ünnepet.
A főpásztor köszöntő szavaiban kívánta, hogy a helyi máltai csoport az Irgalmas Jézus útján járjon és életre válthassa jótetteit a helyi közösségben nap mint nap. Majd egy osztrák kisfiú történetét idézte, aki mikor első osztályos lett, egy nap sírva fakadt az iskolában. Mikor a tanító néni az okát tudakolta, a gyerek azt válaszolta: „Azért sírok, mert elfelejtettem az édesanyám arcát.” Nosza, hazaengedte a tanító néni, s mikor a gyermek megölelgette anyját, megnyugodva tért vissza az iskolába. Hányszor vagyunk mi is így életünk nehéz pillanataiban, mutatott rá a püspök, néha úgy érezzük nem látjuk a Jóistent, és nincs segítségünk. Annyira fontos ilyenkor újra és újra „hazaszaladni”, átölelni az Úristent, megnézni az ő arcát. E gondolatok jegyében a főpásztor megáldotta az Irgalmas Jézus képét, a tiszteletére emelt oldalsó oltáron a templomban, kívánva, hogy Krisztus legyen mindenki számára az irgalom forrása.
Krisztus keresztjében Isten szeretete ragyogott föl, Isten szeretetének a forrása, ehhez a forráshoz járulhatunk újra és újra, amikor az irgalmas Jézushoz lépünk, mondta szentbeszédében. Amikor Isten az első asszonyt, Évát, Ádám oldalából alkotta meg, ő lett minden élő anyja. Amikor pedig Isten újjá akarta teremteni a világot, akkor megalkotta az új asszonyt, Isten menyasszonyát, az Egyházat, amelynek az első és legtökéletesebb tagja a Szűzanya. Ő Isten népében minden élő anyja, lélekben mindannyiunk édesanyja. Az új Ádámnak, Krisztusnak a mennyei oldalából egy új emberiség születik. Ezt ábrázolja az Irgalmas Jézus képe: Jézus szíve-oldala megnyílik, s onnan élet fakad, a víz és a vér sugara jelzi az irgalom forrását, mely Krisztus halálából fakad. Jézus az igazi új templom, a szeretet, az irgalom forrása. S ahová forrása eljut, ott minden élni kezd. E forrás az élő víz forrása, amely életet ad a világnak, s amelytől megtisztulhatunk és újjászülethetünk.
Megható példákkal illusztrálta a püspök, hogy mekkora megtartó ereje lehet Krisztus irgalmas szeretetének még a gyógyíthatatlan betegek számára is. Nagyon fontos volna, hogy e forrásból éljünk, elvigyük családjainkba is, mutatott rá. A házaspároknak is ebből a szeretetből kellene merítenie újra és újra, hogy az esetleges mélypontokon átjussanak. A gyermekek számára a legnagyobb kincs a hit és a szeretet, amit a szüleiktől kaphatnak meg, amelyben megerősödhetnek, hogy majd felnőttként az élet küzdelmeiben szeretetet, irgalmat találjanak ők is a krisztusi forrásból. Végül népünk fogyására utalva kiemelte: Fontos volna, hogy bőkezűen adja tovább az életet minden család. Az utóbbi tíz évben mintha egy-egy Várpalota méretű város tűnne el hazánk térképéről, mondta. Kívánta, hogy az irgalmas szeretet forrásából buzgón táplálkozván népünk megerősödjék hitében és népességében gyarapodjék.
A szertartás kedves záró mozzanataként a főpásztor a helyi hívő katolikus közösség legidősebb tagját, a százéves Baán Jánosné Irénke nénit is megáldotta, megköszönve neki buzgó vallásos életét, családját, s a Jó Istennek pedig irgalmasságát, amellyel a hosszú életúton segítette őt.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”249″]