A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és az Érseki és Káptalani Levéltár szervezésében A fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben című előadássorozat keretében május 17-én Oborni Teréz, a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa tartott vetített képes előadást a Szaléziánumban Bethlen Gáborról és házasságairól, valamint az uralkodása idején megvalósult vallásszabadságról.
Bethlen Gáborra emlékezve az előadó kiemelte, hogy 1613-ban (400 éve) lett Erdély fejedelme, s uralkodása alatt élte Erdély aranykorát. Méltatta Bethlen politikáját, amellyel elődje, Báthory Gábor erkölcstelen, már-már nemzetvesztő uralkodása után Erdély önállóságát és területén a vallásszabadságot megvalósította. Erdély az ő uralkodása idején erős szövetségesekre támaszkodva valóságos nagyhatalommá lépett elő, mellyel számolni kellett a bécsi udvarnak és a portának egyaránt. Ez azonban a királyi Magyarország számára küzdelmes időszakot jelentett, hiszen a harmincéves háborúba – mely a Habsburg-udvar protestánsellenes politikájára adott válasza volt az európai államoknak – Bethlen is bekapcsolódott, s első támadását a királyi Magyarország ellen 1619-ben indította el, majd 1621-ben a nikolsburgi békében hét felső-magyarországi vármegyét (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Abaúj, Zemplén és Borsod) uralma alá vont. Erdély területe ezzel erősen megnövekedett, jelentős tényezővé vált, ellensúlyozva a bécsi udvar és kormányzat korlátlan hatalmi törekvéseit.
Pázmány Péter Bethlen nagy ellenfele volt, mutatott rá az előadó. Személyesen sosem találkoztak ugyan, de komoly levélváltásban voltak egymással. E dokumentumokból kiderül, hogy Pázmány sokszor nekitámadt Bethlennek, felrótta, hogy felvidéki és dunántúli hadi útjaival saját nemzetét pusztítja. Ugyanakkor azt Pázmány is elismerte, hogy a török fennhatóság alatt álló belpolitikailag önálló Erdély fejedelemsége döntő fontosságú volt a királyi udvar számára is az ország fennmaradása szempontjából.
Oborni Teréz kiemelte Bethlen felelős hazafiságát is, mondván: 1620-ban, mikor a magyar rendek királlyá választották Besztercebányán, nem koronáztatta meg magát. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy ha ezt megtenné, a török porta a fennhatóságát egész országra kiterjesztené. Bethlen tehát saját karrierjét félretolva előtérbe állította az ország érdekeit, mutatott rá.
Részletesen beszélt a fejedelem első feleségéről, a kálvinista Károlyi Zsuzsannáról, aki bár Bethlennel ellentétes, erősen puritán egyéniség volt, mégis házasságuk sok tekintetben hozzájárult Bethlen politikai útjának kibontakozásához, hiszen az országtól távol folytatott hadjáratai során szinte a fejedelemasszony irányította Erdélyt. Ugyanakkor kiemelte, hogy Bethlen második házassága viszont kifejezetten politikai házasság volt Brandenburgi Katalinnal, aki Berlinből, a brandenburgi választófejedelemségből érkezett, s e friggyel a fejedelem az Európai Protestáns Országok Szövetségéhez szeretett volna közelebb kerülni. Azt remélte, hogy ezzel halála után Erdély helyzetét, védelmét is bebiztosíthatja. Utódjául is feleségét jelölte ki a fejedelmi székben, aki egy évig lett Erdély fejedelme. Mivel azonban az udvar, mint asszonyt eleve alkalmatlannak tartotta az országrész irányítására, teljesen lehetetlenné tette kormányzását, gyűlölettel voltak irányában a rendek is, és lemondásra kényszerítették.
Végezetül kérdésekre válaszolva Oborni Teréz szólt arról is, hogy Bethlen Gábor számolva a jövő eshetőségeivel, 1621-ben kereste a közeledést Káldi Györgyhöz a jezsuita hitszónokhoz, bibliafordítóhoz, hogy megnyerje békeközvetítőnek a bécsi udvar és személye között. Káldi vállalkozott a kényes feladatra, de a közvetítés során nyíltan a fejedelem fejére olvasta helytelen és veszélyes politikájának fájdalmas következményeit: a magyarság gyengülését, értékeinek pusztulását, a török hordák rablásait és vérengzését, sok magyar halálát és fogságba hurcolását. Bethlent ez nem sarkallta bosszúra, sőt ezer tallért adott Káldinak magyar szentírásfordítás kiadásához, s 1626-ban azt is megengedte, hogy a jezsuita rend néhány tagja letelepedhessen Gyulafehérvárott. Bethlent a vallási tolerancia jellemezte, nemcsak négy bevett vallást tolerálta, hanem befogadta az anabaptistákat, a zsidókat Konstantinápolyból, megtűrt vallásként támogatta a románság ortodox vallását is. Egyedül a szombatosok (vagy zsidózók) ellen hozott tiltó törvényt az országgyűlésen, akik csak az Ószövetséget fogadták el hitelesnek.
Toldi Éva/Magyar Kurír