Pünkösd vasárnapján és a megelőző héten, Jézus mennybemenetelének ünnepén (a templomi búcsú napján) tartották meg az elsőáldozást és a bérmálást Sümegen, a város Padányi Biró Márton építtette gyönyörű barokk plébániatemplomában.
Szentlélek-keresztségben tizenheten részesültek, közöttük öt felnőtt, s ugyanennyi elsőáldozó vehette magához először Krisztus testét az ünnepi szentmiséken. Az elsőáldozás szertartását Nagy József kanonok, a közösség plébánosa vezette, a bérmálás szentségét Márfi Gyula veszprémi érsek szolgáltatta ki. A hit, remény, szeretet fontosságáról elmélkedtek mindketten.
A főpásztor a feltámadásba, a halál utáni örök életbe vetett hit erejéről, a Jézus által már földi életében megígért mennyek országába, az atyai házba való eljutásunk, befogadtatásunk reménységéről prédikált. Sokan úgy élnek ma, mutatott rá, mintha a földön töltött néhány évtizedből állna csupán az élet, s igyekeznek sokszor akár erőszakosan is kisajátítani maguknak minden örömet, vagyont, kényeztetést, hogy a tökéletes boldogságot megszerezzék, de ez mégsem sikerül sosem, mutatott rá. Az ember a tökéletesre vágyik már itt a földön, s akár mások rovására is próbálkozik ezzel. Több országban kísérleteztek például, hogy olyan várost építsenek, ahol az ember tökéletes boldogságban élhet. Ám ezek sem lettek jobbak semmivel az átlagosnál. Az örökéletbe vetett hit ereje az egyedül, ami bíztatást, éltető reményt adhat a hívő embernek, hogy a teljes boldogság országába eljuthat egyszer. Ez erőt ad a földi küzdelmekben, megpróbáltatásokban is. A megtérés, a hit a Jó Isten adománya, mennyei kegyelem, mondta az érsek, majd Eperjes Károly hitre jutásának történetét idézte fel, ahogy arról a színművész vallott. Mikor Isten megszólította hitetlen, káros szenvedélyekben bujdokoló életében, s újjászületett a hit kegyelme által, az jó példa arra, hogy a Szentlélek miként képes segíteni, megerősíteni embereket betegségben, elveszettségben, a mindennapok sodrában is.
Nagy József kanonok az elsőáldozóknak a szeretetben összetartozás, az Egyház közösségébe tartozás fontosságát emelte ki. A szőlő és a szőlőtő kapcsolatának evangéliumi példázatával illusztrálta azt, hogy a keresztény ember növekedését lélekben a hit gyökereiből, a Krisztussal való találkozásokból eredő szeretet táplálja mindenkor a szentáldozásban. Köszönetet mondott az elsőáldozók szüleinek is, hogy hitben nevelik gyermekeiket, s hitoktatóiknak, hogy segítik őket a szükséges evangéliumi ismeretek elsajátításában.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”287″]