Balatonalmádiban a Pannónia Kulturális Központ és a Szent Imre Plébánia bensőséges, lélekemelő együttlétben fogadta június 27-én Böjte Csaba ferences szerzetest az erdélyi gyermekotthonok megteremtőjét, éltetőjét és a vele érkezett Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart, akik a Csillagösvény című jótékonysági körútjukon a tóparti városban töltöttek egy délutánt.
A program első részében Proksza Gyöngyi grafikus, festőművész Most és mindörökké című szakrális tárlatát nyitotta meg Csaba testvér a Pannónia Kulturális Központ Padlásgaláriájában.
A szépség isteni attribútum, ha azt mondjuk valamiről, hogy szép, egyúttal Istent is mondunk és fordítva. Ez tükröződik a művésznő minden alkotásán, méltatta a tárlatot, amely elsősorban a magyar keresztény örökség kincseit villantja fel, főként a Szűzanya- és az Árpád-házi szentek tiszteletének állít emléket, s a magyar história és a szakrális időfolyam stációit ábrázolja a látvány és a képzelet erejével. Böjte Csaba kiemelte a tárlaton látható Szent László-ábrázolásokat, amelyek különösképpen megdobogtathatják az erdélyiek szívét ez alkalommal, a szent névünnepén. Szent László Erdély védőszentje, s bár sok száz esztendő eltelt az ő halála óta példája ma is követendő lehet, mutatott rá. Leginkább a kiengesztelődésre való képességét tekinthetnénk útmutatónak mai szeretetkrízisben szenvedő világunkban, amelyet a széthúzás bomlaszt minden szintjén a társadalmaknak. Szent László, bár családja sok nehézségen ment keresztül, meghajtotta fejét nagy elődje, Szent István előtt: az ő idejében emelték a szentek közösségébe az államalapítót és fiát Szent Imre herceget is. De Koppány felé is meghajtotta fejét, és az ősi somogyi birtokon bazilikát emeltetett, s megtett mindent, hogy az indulatok kihunyjanak, hogy az emberek szívébe szeretet költözzék, a becsületes munka, az imádság erősítse őket, s a szép iránti elkötelezettség kivirágozzék. Mikor pedig betörő kunok felett győzelmet arattak, térdre borulva kérte katonáit, hogy a legyőzött ellenséget ne bántsák, ne pusztítsák el, hanem a papok térítsék a Krisztus hitére őket. Bízott benne, hogy letelepedve majd együtt építhetik a magyarokkal az országot. Árpád-házi elődeinknek megvolt ez a befogadó, másokat integráló, szövetségkötő szellemisége, ami sajnos Trianon óta elveszett, mondta. Népünknek, mutatott rá, most az egységteremtő, összefogó lelkületre volna legnagyobb szüksége, hogy ne egymásnak legyünk ellenségei, hanem a rossznak.
A tárlatmegnyitón közreműködött Proksza Gyöngyi művésznő két kis unokája is furulyán régizenei dallamokkal, valamint a vendég gyermekkórus Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera iskolanővérek vezényletével. A nővérek elmondták, hogy Szovátán szeretnének létrehozni egy olyan központot Böjte Csaba testvér egyetértésével, amely a magyar kultúrának, a zenei anyanyelvőrzésnek és a lelki nevelésnek adna otthont gyermekek, fiatalok, felnőttek számára képzőhelyként, táborhelyként. S úgy gondolták az atyával együtt, hogy megpróbálnak gyűjtést kezdeményezni fellépéseikkel erre a szent célra.
A program a Szent Imre templomban folytatódott ünnepi szentmise-szertartással, melyet Böjte Csaba testvér és Szabó János, a hajlék plébánosa mutatott be. A plébános szeretettel köszöntötte a vendégeket. Templomuk, mondta, ahol a magyar szent család ereklyéit őrzik, Trianon után tíz évvel épült erdélyi stílusban, s ennek üzenete volt és van a mai magyarokhoz azóta is.
A szertartáson felállították a vendégek a prágai Kisjézus szobrocskáját, jelezvén, hogy Ő az erdélyi gyermekek kísérője, példaképe, védelmezője adománygyűjtő körútjukon. Szentbeszédében Csaba testvér is a gyermeki állapot fontosságáról, tisztaságáról szólott, idézve Jézus üzenetét, mely mindannyiunkhoz szól: Ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nemigen jutunk be a mennyek országába. A mai ember nagyon komoly lett, komoly felnőtt, s azokat a gyermeki tulajdonságokat, erényeket, amelyek Jézus is bemutatott nekünk újszülött korától egész földi útján, nem követi legtöbbször. Pedig ezekben rejlik a keresztény magatartás, életszentség lényege. Vajon a mi életünk központjában mennyire van ott a gyermek? – vetette fel. Él-e bennünk az az ősbizalom, amely a gyermekben még jelen van, s amelyet Jézus egész életével tanúsított? Ez jellemezte a tanítványokkal való kapcsolatát is elhívásuktól kezdve, s nemcsak a barátaiban bízott, hanem még bűnös, rossz emberekben is. Sokakat éppen béketűrésével győzött meg, és a hittel, hogy képesek a változásra. Kiemelte Böjte Csaba mindemellett a kudarcokban, gondokban az Istenre hagyatkozás, az Isten tanácsainak meghallgatására szolgáló elmélyedés és imádság szerepét is, valamint azt, amit végképp elfelejtett már a mai ember: a játék fontosságát. Hogy önfeledten tudjunk örülni, közösségben kikapcsolódni, vidáman, hálát adva a Mennyei Atyának világunkért, életünkért, gondviseléséért.
A szertartás után a gyermekkar felemelő koncertet adott egyházi és szakrális népénekekkel, Kodály-művekkel.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”317″]