Molnár C. Pál (1894-1981) festőművész szakrális témájú alkotásaiból nyílt emlékkiállítás július 10-én Veszprémben Szent Imre piarista templomban a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény szervezésében, Nagy Károly művészeti vezető rendezésében.
„Boldog ember vagyok, mert egész életemben azt csináltam, amit a legjobban szeretek, s ezért végigjátszottam az életemet” – idézte a kiállító gondolatait Udvarhelyi Erzsébet, a gyűjtemény igazgatója bevezetőjében. Majd kiemelte: a XX. századi magyar egyházművészet, a római Collegium Hungaricum nagy festőgenerációjának kiemelkedő alakja, megújítója volt a ’30-as években Molnár C. Pál. Klasszikus bibliai témákat feldolgozó képei reneszánsz személyiségről tanúskodnak, s a klasszikus ábrázoló, figuratív festészeti mód követőjéről. Több mint harminc hazai templomban láthatók freskói, oltárképei, így például szülővárosában, Battonyán, Szombathelyen, Kőszegen, Budapesten. Hosszabb periódusokat töltött Svájcban, Párizsban, s művei világszerte megtalálhatók Németországban, francia földön, Itáliában, az USA-ban is többek között.
Kedvelt témái, mint arról a tárlat is tanúskodik, a Szent Család menekülése Egyiptomba, a Madonna a Gyermekkel, az Angyali üdvözlet és Szent Ferenc személyisége. Festőként, grafikusként (illusztrátorként), szobrászként is maradandót alkotott.
A tárlatot és az alkotó művészetét Márfi Gyula érsek méltatta, aki beszámolt arról is, hogy korábban szombathelyi szolgálata során sok templomban találkozott Molnár C. Pál festményeivel, illetve egri segédpüspöki szolgálata idején az ózd-bolyoki templomban. A szombathelyi Árpád-házi Szent Erzsébet ferences templomban pedig még Szent Erzsébet-szobrát is felfedezhette. Másutt Bosco Szent János életéről szóló festményei környezetében misézhetett. Mindez azt mutatja, hogy a festő Teremtőtől kapott hosszú életében termékeny alkotóművészetével talentumait maximálisan kamatoztatta. Képei kifejezőek, érthetőek, mondhatnánk: tanítanak. Manapság a világ csak pejoratív értelemben beszél a tanító művészetről, a didaktikusságot leszólja, mégis nagy jelentősége van/volt/lesz a tanító művészetnek mindenkor A tárlaton látható alkotások között többféle szakrális téma tűnik fel, de a nem kifejezetten szakrális tartalmúakból is sugárzik a művész tisztelete és a szeretete, ahogy feléjük fordul, hogy az égi alkotás földi mását megformálja.
Molnár C. Pál halála után családja és a baráti kör a művész budapesti lakásának műtermében létrehívta a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumot, melynek gyűjteménye az alkotó festményeit, rajzait, fametszeteit és szobrait mutatja be. E múzeum igazgatója a művész unokája, Csillag Péter (akinek a révén a kiállítás képei is eljuthattak Veszprémbe) nagy szeretettel emlékezett a megnyitón nagyapjára, nagyszüleire, s egy rendhagyó tárlatvezetést is végzett, végigkísérve a templomban látható alkotások történetét, nagyapja művészi törekvéseit. Emlékeztetett arra, hogy még egészen idős korában is alkotott nagyapja, bár ideológiai szempontok szerint listára került, de szenvedélyes alkotóművészetét ez nem korlátozta mégsem. Mindig mosolygós, jó kedélyű ember volt, s a belső derű, amely éltette abból a boldogságból fakadt, hogy égi adományainak, tehetségének élhetett akkor is, amikor a nemkívánatosnak nyilvánítottak listájára került a művészvilágban. Kiemelte, hogy Molnár C. Pál a festést, a grafikát, a szobrászatot egyaránt istendicsőítésnek tekintette. Idézte, hogy egy alkalommal, amikor gyakori aktfestményeire kérdeztek rá, úgy fogalmazott: a művész, amikor aktot fest, akkor is imádkozik, dicsőíti a teremtőt az élet és a forma szépségéért. Naplószerű feljegyzéseiben számtalan filozofikus gondolat is teret kapott, s többek között a kereszténységről is írt vallomásszerűen. A ’60-as években vetette papírra: „Úgy érzem, kereszténynek lenni ma különleges elhivatás… Mindenekelőtt humánumot jelent… A művésznek sosem szabad elfelejtenie, hogy amit ma európai kultúrának nevezünk, az egészében a keresztény világnézeten s ennek tradícióin nevelkedett… A kereszténység nem kísérlet, hanem bevált erkölcsi világnézet… A kereszténység és a politika nem jó testvérek; a politika emberi találmány, a kereszténység isteni eredetű. A kereszténység politikája a Tízparancsolat, amely minden problémára választ ad.”
A kiállítás megnyitóján közreműködött orgonajátékával Zsilinszky Cecília, Mária-énekekkel, zsoltárral Veresné Petrőcz Mária.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”325″]