Csaknem kétszáz fős közönség előtt énekelt és játszott lantján július 7-én este 8 órakor a veszprémi Margit templomban, a Nyári Orgonavarázs második estéjén. Magát zarándoknak nevezi, aki a természetben jár, a tájban, melynek része minden ember alkotta épület, templom, vár, az is, amelyben ő maga él Wysoka falván, sőt maga az ember is. Csak ezáltal ismerhető meg ugyanis a régi zene mondanivalója, mely nem más, mint a Teremtőhöz forduló imádság. Olasz, spanyol, német, lengyel és magyar lantműveket és dalokat hallottunk, köztük az első lengyel nyelvemléknek számító 13. századi Szűzanya-éneket, az Árpádházi Szt. Kinga alapította ószandeci kolostorban keletkezett Bogurodzicát, egy orgonakíséretes reneszánsz Francesco da Milán tollából. Külön csemege volt, hogy megszólalt Bakfark híres műve, a Czarna krowa lanton és orgonán is. A lant és az orgona ugyanis egészen a 17. századig alternatív hangszere volt egymásnak, irodalmuk is erősen kötődik egymáshoz. A világhírű művész Veszprémen kívül további három alkalommal lépett fel Szentendrén a Régi Zene Akadémián ill. Tahitótfaluban a Sziget Hangja ökumenikus énekkari tábor kiegészítő programja keretében.
Rostetter Szilveszter