A katekizmus napját ünnepelték október 5-én hitoktatók, lelkipásztori kisegítők, papnövendékek, lelkipásztorok, lelkiségi mozgalmak és szerzetesrendek képviselői Márfi Gyula veszprémi érsekkel.
A Padányi Biró Márton Római Katolikus Gimnáziumban Barsi Balázs, a sümegi ferences közösség vezetője hitmélyítő előadást tartott, a hit évéhez kapcsolódóan, A Credo helye az Egyház életében és az Egyház helye a Credóban témában.
Elmélkedésében rámutatott: a Credo, a Hiszekegy a kapu, a hit kapuja, az Egyház kapuja, amely összefoglalja hitünk nagy titkait. Liturgikus tudósok szerint körülbelül ezer éve fogalmazhatták meg, s épült be a szentmise imádságai közé, mégpedig az Eucharisztia elé, jelezvén hogy csak a Credo erőterében élnek a szentségek. Bizonyára a keresztelésre való felkészüléshez volt fontos a Credo már kezdetektől, az apostoli időktől – mint a hit megvallása.
A keresztelés szertartásának igéje – „Én megkeresztellek téged, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – trinitológiai (szentháromságos) megfogalmazásával a Hiszekegy középpontjává vált, hitvallássá a Szentháromság-Egy-Istenről, a kapuról, melyen át belépve, a megkeresztelt ember az Egyház tagja lesz. Mivel már az apostolok is kereszteltek, így a Credo bizonyosan apostoli gyökerű. A hit tehát az élet kapuja, amelyen át egyszerre lépünk be a Szentháromság életébe és ezzel az Egyház életébe is. Vagyis az Egyház nem másodlagos dolog az életünkben, mivel gyökerében hordozza a Szentháromságos Istent („Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők…”). S mivel a hit ismeret és kegyelem összhangja, ez arra figyelmeztet, hogy első szinten tanítani kell, és meg kell tanulni a hitigazságokat – mondta Barsi Balázs. E feladatban kiemelte a papok és katekéták felelősségteljes munkáját.
„Nagy dolog, hogy a Hiszekegyet protestáns testvéreinkkel is együtt tudjuk imádkozni, pedig az valójában ellentmond a lutheri Sola Scriptura (Egyedül az Írás) alapvetésének – mivel nem a Szentírás része” – hangzott el az előadásban.
Barsi Balázs atya, az Egyház a Credóban témáját elemezve, rámutatott: Isten az egész emberiséget, az egyetemes világot akarja magához hívni, s ennek a tengelye az Egyház. Jézus igen, Egyház nem! – halljuk manapság sokszor a vétkes kijelentést. Pedig ha valaki elfogadja hitében Jézus istenségét, annak számára az Egyház is szentséggé kell váljon, mert ahogy Szent Pál megfogalmazta: „Az Egyház Krisztus titokzatos teste”.
Az előadást kiscsoportos megbeszélések követték az elhangzottakkal kapcsolatban. Bemutatkozott a bakonybéli bencés közösség, a Szent Mauritius Monostor Halmos Ábel perjel és egy beöltözés előtt álló testvér révén, vetített képes beszámolóval; továbbá, két házaspár közvetítésével, a Schönstatt-családmozgalom, melynek központja a Veszprémi Főegyházmegye területén, Óbudaváron van.
A bencések bemutatták, hogyan élnek Isten házában, közösségben, Ora et labora! jelmondatuk jegyében. A kontemplatív monasztikus élet mellett gyógynövénykertet művelnek, gyógynövény-termékeket készítenek, van műtárgymásoló műhelyük is, továbbá könyvkiadással is foglalkoznak, lelkigyakorlatokat szerveznek.
A Schönstatti mozgalom tagjai három évtizedes történetükről is szóltak; megemlítették Gódány Róbert és Rita alapítók szerepét a közösség magyarországi kezdeteinél, valamint lelki vezetőjük, Tillmann Beller atya áldozatos pasztorációs munkáját közöttük. Beszéltek nyári családos táboraikról, képzőházukról s a családakadémiákról is.
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Toldi Éva/Magyar Kurír
[simpleviewer gallery_id=”381″]