Hálaadó szentmisét mutatott be a Veszprémi Főegyházmegye egyik apró településén, Ősiben Márfi Gyula érsek, megáldva és megszentelve a falu közel egy évtizedes munkával, komoly áldozatokkal, anyagi és kétkezi felajánlásokkal, minisztériumi és érsekségi támogatásokkal felújított templomát.
A középkori építésű, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt templom a II. világháborúban a fegyveres harcok során súlyosan megsérült, falait, boltozatát szétlőtték. Évtizedeken át nem vált lehetővé a helyreállítása, közben épülete beázott, leszakadtak a párkányai, már-már életveszélyessé vált. 2009-re, a település ezeréves jubileumára történhetett meg szerkezeti helyreállítása, ekkor felújították tetőszerkezetét, új toronysisakot kapott magánadományok révén, s az érsekség, a hívek, és minisztériumi támogatások révén nemrég fejeződhetett be a teljes felújítása.
A hálaadó szertartás kezdetén az egyházközség gyermekei köszöntötték az ünnepi alkalmat versekkel, imádsággal, majd a főpásztor áldáskérő fohásza csendült fel: „Urunk és Istenünk! Bár Téged az ég és a föld be nem fogadhat, még kevésbé ez a templom, amelyet a te néped néked felújított, mégis áldd meg és szenteld meg ezt az épületet, amely jelképezi a te szent fiadnak, Krisztusnak titokzatos testét, az Egyházat…” Az egybegyűlt papsággal és a ministránsokkal kivonulva a főpásztor a templom külső falait is megáldotta, megszentelte.
Szentbeszédében az érsek a kőtemplom és a lelki templom összefonódásáról szólva rámutatott: A templom atmoszférájában a mindenütt jelenlévő Isten közelségét jobban érezzük, megnyílik lelkünk az imádságban, a bűnbánatban, a hálaadásban Isten előtt. Fontos, hogy mi keresztények, akik templomba járunk, folyamatos kapcsolatban állunk Istennel az imádságban, a szentáldozásban, kilépve a templomból is mozgó templomokká, élő, mobil tabernákulumokká váljunk. Különösen fontos – amint Ferenc pápa is hangsúlyozza –, hogy az evangélium üzenetét elvigyük a perifériákra is, azokra a félárnyékos helyekre is, ahová nem süt Krisztus napja. Christophoros-okká, azaz Krisztust hordozókká kell válnunk! El kell vinnünk, amit magunkba szívunk a templomban a családunkba, az iskolába, a munkahelyünkre, még a sportpályára is! Mindannyian templomok kell legyünk, nem szabad magunkba fojtanunk, netán szégyellnünk hitünket!
Majd felhívta a figyelmet arra, hogy manapság, a harmadik évezredben sokan el akarják Istent rabolni az emberektől, különböző hamis valláspótlékokkal kecsegtetve meg őket. Vigyáznunk kell, emelte ki, hogy éberen őrködjünk hitünk, krisztusi örökségünk felett. Gyóni Géza hitvalló versét idézte (Akik az Istent elrabolták), amelyben az első világháborúban hadifogságba került költő tanúságtevő módon írt krisztusi elkötelezettségéről. Végezetül hangsúlyozta: Az Egyház is mint közösség Isten sajátos temploma, élő kövekből épült templom, amelynek a fundamentuma maga Jézus Krisztus. Szent Pál szerint a templomban Isten hajlékává épülünk egybe a Lélek közreműködésével. Ezért tudatosítanunk kell mindig, hogy a templomban nemcsak magánemberként vagyunk jelen, hanem mint az Egyház közösségének tagjai, s nem ülhetünk idegenként egymás mellett. Személyes közösségünket Krisztussal éppen ebben a közösségben vallhatjuk meg legkifejezőbben összetartozásunk lelkületével.
A szertartás végén Beke Zsolt, a falu plébánosa, helyettes esperes megköszönte mindazok segítő részvételét, közreműködését, akik adományaikkal, felajánlásaikkal, támogatásukkal bármi módon segítették a templom helyreállítását. A támogatók sorából az önkormányzat nevében Kotzó László polgármester, Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, valamint Morvay Levente az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság képviseletében köszöntötte lelki gondolatokkal a felújítás ünnepét és az egybegyűlteket.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”390″]