Benedek pápa nagy tette volt a Hit évének meghirdetése. Mutatja pásztori szívét és bölcsességét. Amikor lépten-nyomon szembe találkozunk a hitetlenséggel-, a vallási tudatlansággal, ő meghirdeti a Hit évét, hangsúlyozva a Hitet, tartalmának fontosságát.
Mert nem mindegy, hogy milyen értelemben beszélünk a hitről. – A börtön egyik zárkájába új rab érkezik. A többiek rögtön megkérdezik: – Miért kerültél ide? – A hitem miatt. – hangzott a válasz. – Hogyan? Ma senkit nem zárnak a börtönbe a hite miatt… – mondták a zárkatársak. – De igen – válaszolta az új rab – kiraboltam a szomszédjaimat. Azt hittem, nem veszik észre…
A hit valójában csak húsvéti hit lehet: Krisztus feltámadt, akinek titokzatos Teste az Egyház, melynek tagjai vagyunk. Az sem véletlen, hogy a Hit éve Krisztus, a mindenség Királyának ünnepén zárult. Újra gondolva hitünk igazságait rá kellett ébrednünk, hogy Krisztus valóban Királya életünknek, vonz bennünket szeretete. Engedjük, hogy Krisztus megtérítse szívünket, és gondolkodásmódunkat.
Ezt szebben nem lehetett kifejezni, mint Krisztus Király ünnepén a kitett Oltáriszentség előtt a felajánló imádság szavaival.
Hála legyen a Hit évének „a kegyelem pillanatának” minden ajándékáért. Templomunkban a Hit évében egy „jelzés értékű” munkavégzés történt: ki kellett cserélni a padok üléshuzatjait, mert elkoptak, kirongyolódtak. A használattól. S ez reményt keltő: vannak még, akik a templom padjait „koptatják”, s érdekes: nem fogyatkoznak.
Lezárult a Hit éve, de erőteljesebben folytatódik küldetésünk: környezetünkbe elvigyük Isten igazságának és szeretetének világosságát. Ez a világosság tetteink által ragyog fel elsősorban, Jézus szavaival mondva: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25, 40)
Schall Tamás
[simpleviewer gallery_id=”409″]