A magyar kultúra napján jeles vendége volt a veszprémi Életöröm Idősek Otthonának. Az egybegyűlt szépkorúak Márfi Gyula érseket hallgathatták, aki az istenkereső irodalom legszebb lírai terméséből válogatott egybe egy-egy csokorra valót és elemző elmélkedéssel hozta szívközelbe a versek alkotóit is.
A magyar kultúra legfőbb építője a Szent István-i államalapítás óta a Katolikus Egyház volt, ezért most avatott személy előadását hallhatják majd az otthon lakói, mondta B. Kissné Nemes Ágnes, az intézmény igazgatója bevezetőjében, köszöntve a főpásztort. Megtisztelő, fűzte hozzá, hogy az érsek úr számtalan teendője mellett is elfogadta meghívásukat. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy tavaly nyáron is szívesen vezette körbe az otthon lakóit az érseki palotában, amikor odalátogattak, s maga mutatta be szeretettel gondozottjaiknak az épület egyháztörténeti és egyházművészeti értékeit, kiállításait.
Márfi Gyula érsek közismert irodalomszeretetéről, előadásának első részében a Szűz Máriát köszöntő versekből mutatott be egy válogatást. Mégpedig azokat a máriás költeményeket emelte ki, amelyeknek szerzői protestáns alkotók. Hangsúlyozva ezzel, hogy Isten Anyjának tisztelete nemcsak a katolikus és az ortodox egyházak sajátja. Így idézte többek között Szabolcska Mihálytól, a hajdani református esperestől Mária című költeményét, valamint a kálvinista Ady Endrének A pócsi Mária című versét, kiemelve, hogy a Szűzanya tisztasága, alázata, Isten terveibe való belesimulása minden kor emberét megfogta és megfogja. Még az irodalom sokszor ingadozó hitű alkotóit, a „Hiszek hitetlenül Istenben…” Ady által megismert istenkeresőit is versekre ihlette. Majd bemutatta az egykor szocialista költőnek kikiáltott, később a létező szocializmusban csalódott Váci Mihálynak – aki evangélikus családban nőtt fel – azt a Máriáról írott költeményét, amelyet, mint mondta, ő személy szerint a legszebb Mária-versnek tekint, melyet magyar nyelven költő írt. Az Ave Mária című költemény egy vallomás, amelyből megtudjuk, hogy az ateista érában is mekkora vágyódás, sőt elvágyódás élt a költőben a régi karácsonyok, a templomi áhítatok, az imádságos együttlétek gyermekkori világába, az Isten közelébe.
Még e témakörben olvasott fel a főpásztor egy anglikán zeneszöveget is, a híres Beatles együttes hajdani vezetőjének, John Lennonnak egyik dalszövegét, mely Mária igen-jét idézi az Angyali üdvözletben: Let it be (Úgy legyen!).
Előadásának második részében az érsek a bűntudat-bűnbánat a megtisztulás vágyának lírai megfogalmazásaiból emelt ki néhány opust. József Attila Istenhez írott számos költeményéből, Somlyó Zoltán A szűk Könyök-uccán, továbbá Ady A Patyolat üzenete című vallomásverséből olvasott fel részleteket. Megjegyezve, hogy míg Ady többnyire a bajban talált rá Istenre, amikor már nem volt emberi megoldás a nehéz helyzetekre, addig József Attila a legapróbb örömökben, a természet ajándékaiban is meglelte a Teremtő keze nyomát és érzékelte a gondviselő Isten szeretetét.
Befejezésül a főpásztor az ateista Szabó Lőrincnek egyik megrendítően szép istenkereső versét (Az árny keze) állította az idős hallgatóság elé bizonyságául annak, hogy még a materialista gondolkodású költőt is megérintette egy templomi istentiszteleti élmény – amikor református lelkész nagybátyját felkereste, s az igehirdetésben az emmauszi tanítványok történetéről hallott. Ennek nyomán megvallotta az ateista költő, mennyire hiányzik az életéből a hit és a közösség ölelése.
A közösség szerető melegségét, a Jóisten kegyelmét és gazdag áldását kívánta búcsúzóul az otthon minden lakójának a főpásztor.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”447″]