Szombaton, a déli órákban várakozással telten érkeztem vissza a húsvéti ünnepek után az örök városba, Rómába a két pápa XXIII. János és II. János Pál vasárnapi szentté avatására. Történelmi pillanat, hiszen ez az első eset, hogy két pápát kanonizálnak, és a szertartáson XVI. Benedek emeritus pápa jelen van. A szállásom felé a vonaton jókedvű fiatalok egy csoportjával találkoztam, akik kartonpapírokkal, hálózsákokkal a Szent Péter térre igyekeztek, hiszen a megfelelő helyeket jó előre le kell foglalni.
Vasárnap reggel fél 8-kor a Pápai Magyar Intézetben vendégeskedő püspökökkel és papokkal együtt indultunk a Szent Péter térre. Az úton rengeteg zarándokkal, orvosokkal, forgalomterelő rendőrökkel és katonákkal találkoztunk.
Három ellenőrző ponton keresztül jutottunk be a papi szektorba, ahol mindenki kapott egy szertartás menetét ismertető könyvet.
9 órára teljesen megtelt a Szent Péter tér és környéke.
A szentté avatási szentmisét egy órás lelki, imádságos felkészülés előzte meg, amelyben a két pápa elmélkedéseivel és az Isteni Irgalmasság rózsafüzér elimádkozásával készültünk a szertartásra. XVI. Benedek emeritus pápát a hívek tapsa és éneke fogadta.
Az asszisztencia bevonulása alatt a Mindenszentek litániáját énekeltük, majd Ferenc pápa – miután külön köszöntötte XVI. Benedek emeritus pápát – elfoglalta a helyét a Szent Péter-bazilika előtt felállított szabadtéri oltárnál és megkezdődött az ünnepi szertartás.
A szentté avatás lényegi, központi része a szentmise kezdetén elhangzó három kérelem, melyeket a Szentté Avatási Kongregáció prefektusa Angelo Amato bíboros tárt a pápa elé. Ezekben kérte a pápát, hogy iktassa, vegye fel a szentek közé XXIII. János és II. János Pál pápákat. Ezután következett a kanonizációs formula, ennek felolvasásával Ferenc pápa szentté nyilvánította elődeit, amit a hívek kitörő örömmel és nagy tapssal fogadtak. A szentté avatást követően, ezüst relikvia tartóban az oltár melletti állványra helyezték a két szent pápa bőr és vér ereklyéit. Ezek után a szentmise latin nyelven folytatódott.
Homiliájában Ferenc pápa XXIII. János pápát a Szentlélektől való tanulékonyság, II. János Pál pápát pedig a család pápájának nevezte.
„Szent XXIII. Jánosban és Szent II. János Pálban megvolt a bátorság ahhoz, hogy Krisztus sebeire nézzenek, megérintsék átszegett kezeit és átszúrt oldalát. Nem szégyenkeztek Krisztus teste miatt, nem botránkoztak meg Őbenne, a keresztjében; nem éreztek szégyent a testvér teste miatt (vö. Iz 58,7), mivel minden szenvedő emberben Jézust látták. Mindketten bátor ember voltak, telve a Szentlélek parrésziá-jával [nyílt, világos beszédével], s tanúságot tettek az Egyház és a világ előtt Isten jóságáról, irgalmasságáról.
Ismerték e kor tragédiáit, de ezek nem gyűrték maguk alá őket. Erősebb volt bennük Isten, erősebb volt a Jézus Krisztusba, az ember Megváltójába és a történelem Urába vetett hitük; erősebb volt bennük Isten irgalmassága, amely ebben az öt sebhelyben megmutatkozik; erősebb volt Mária anyai közelsége.
XXIII. János és II. János Pál együttműködtek a Szentlélekkel, hogy helyreállítsák és napra késszé tegyék [rispristinare e aggiornare] az Egyházat eredeti alkatának megfelelően, azon alkat szerint, amelyet a szentek kölcsönöztek az Egyháznak az évszázadok során. Ne feledjük el, hogy pontosan a szentek azok, akik előre viszik és növelik az Egyházat. A Zsinat összehívásában XXIII. János egy kifinomult Szentlélektől való tanulékonyságról tanúskodott, engedte vezetni magát és pásztor volt az Egyház számára, egy vezetett vezető. Ez volt az ő nagy szolgálata az Egyház számára; ő volt a Szentlélektől való tanulékonyság Pápája.”
(www.radiovaticana.va)
Mindnyájunk számára nagy öröm a két pápa szentté avatása. Az Egyház két szenttel gazdagodott, akiknek kérhetjük közbenjárását és mutatják számunkra a szentté válás útját.
Azt az utat, amelyről Ezékiel próféta így beszél: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok. Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.” (Ez 36,26-28)
Szent XXIII. János és Szent II. János Pál pápa élete tanúskodik, hogy a Szentlelket befogadva Isten terve szerint munkálkodtak a rájuk bízott lelkek üdvösségén. Kérjük közbenjárásukat, hogy tanúságtételük legyen példa számunkra: egy új szívet és új lelket kapunk, ez a Szentlélek munkája bennünk, mely arra ösztönöz, hogy lemondva magunkról életünket Istennek és a ránk bízottaknak adjuk.
Felker Zsolt