Veszprém, 2014. május 24.
„Az ünnep mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj fel reá testben és lélekben.” (Márai Sándor: Füveskönyv)
A Kolping családok életében ünnep, fontos esemény a kétévente megrendezésre kerülő Kulturális Találkozó – Kulturális Fesztivál – vagy, ahogy a Szövetség tiszteletbeli és örökös országos prézese, Dr. Bolberitz Pál nevezte: Akadémia. Hagyományos és fontos rendezvény különösen, ha arra gondolunk, hogy manapság a környezetünk arra ösztönöz: vessük el, ami régi, mást, újat, jobbat szervezzünk, alkossunk. Szinte elfelejtjük az ünnepet, mely a hagyomány része. A hagyomány egy közösség tudásának, tapasztalatának összegzése, megtartó erő. Ugyanakkor többet jelent, mint kialakult szokásrendszer. Folyamatosan fejlődik, gazdagodik.
Amikor a Veszprémi Kolping Család Egyesület 1996 májusában ünnepi találkozóra hívta a körzet Kolping családjait (az akkori 18 egyesületet), hagyományteremtő szándékkal is tette. Emelte a találkozó fényét, hogy „nyitányként” részt vettünk a várban a Gizella napi misén. Ezen a napon kapta meg a város örökös őrzésre első királynénk, Gizella ereklyéjét Passauból. S mindezt együtt élhettük át kolpingos testvéreinkkel – testvérvárosaink Kolping családjai is képviseltették magukat.
A 10. jubileumi találkozón, melyet Visszatekintés címmel rendezett a veszprémi Kolping család a nyugati körzet szervezőtitkárának, Kondrik Istvánnak hathatós támogatásával – emlékezésképpen szintén szentmisével kezdtük a programot, melyet együtt mutatott be László Dezső atya, a veszprémi Kolping család prézese, Dr. Janka Ferenc görögkatolikus parókus és Laposa Norbert újmisés pap. A jelen lévő 11 Kolping családból érkezettel (180 fő), vendégeinkkel: Laczhegyi Lászlóval, az MKSz országos elnökével és Hudson Judittal, az MKSz főtitkárával a mise könyörgéseiben együtt adtunk hálát az elmúlt évek minden öröméért, a mosolyért, a szeretetért, melyet egymás körében megtapasztalhattunk. A békétlenségért, mely alkalmat adott a megbékélésre, azért, hogy közösségeink legyenek példa a világ előtt: szeretettel vagyunk egymás iránt.
2002-től minden Fesztiválon elhangzó előadás egy kiemelkedő személyiség életművéről szól, illetve egy központi gondolat köré szerveződnek. (Pl. Adolf Kolping tanításának időszerűsége; A papi hivatás; Boldogok és szentek; Én és a Biblia stb.) Az idei 10. alkalommal a családot helyeztük a középpontba, illetve minden fellépő közösség válogatott az elmúlt alkalmakon bemutatott programjaiból.
Az előadást Dr. Janka Ferenc görögkatolikus parókus, egyetemi tanár tartotta. Filozófiai, költői, pszichológiai mélységeket tárt fel az „én” és a közösség tagjai között és a családi kapcsolatokban. Mindezt lenyűgöző stílusban, közérthetően, itt-ott kellemes derűvel.
Néhány gondolatot idézek az elmondottakból:
Kiindulópont az „én.”Radnóti Miklóst idézte: „Én én vagyok, s nekem én te vagy……Ketten mi vagyunk, de csak ha vállalom”.(Előhang egy monodrámához) Mielőtt mi egymást vállaltuk, a Jóisten már vállalt bennünket. Meg kell keresni önmagunkat, meghatározni énünket, hogy el tudjuk helyezni magunkat az emberi kapcsolatok rendszerében. „Mindent tudok hát drága herceg ….csak azt nem, ki vagyok…”-idézte Villont, majd József Attilát: „…jó lenne jegyet szerezni, és elutazni önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos.” (József Attilac. vers). Mennyire vagyok elfogadható, tiszteletreméltó személyiség?
Goethe szerint háromféle tisztelet összefüggésében kell szemlélnünk magunkat, családunkat:
1. Az idősebbek, okosabbak tisztelete – a fölöttem lévők – szülők, tanárok stb.
2. Avelem egyenrangúak tisztelete, házastárs, munkatárs stb.
3. Akicsik tisztelete: a gyengébbek, a gyerekek, elesettek. A szülő is tisztelje a gyermekét. És végül fontos momentum: az én is tisztelje magát!
Az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló „én” különböző szintjeinek bemutatása: a gyermeki én jellemzője a nyitottság, tanulás, játékosság, a felnőtt én érdeme a tudás birtoklása, a kreativitás, a szülői én jellemzője: erő, felelősség, egymásra figyelés. Ha mindhárom megnyilvánul bennem, el tudom helyezni magam egy közösségben.
A szülői én erősítésében segít a Biblia: a példázatok, tanítások; a felnőtt én kibontakozásában a szentek életének példája. Végül beszélt az előadó a szülői szeretet megnyilvánulásáról, a bűn mibenlétéről és a megbocsátásról.
Az előadást a Kolping családok műsora követte: Az Alsópáhoki Bodzavirág Népdalkör, a Pápai, a Veszprémi, a Várpalotai, az Ősi, a Balatonföldvári Szent Kereszt Kolping Család, valamint a Veszprémfajszi Asszonykórus és a Csabrendeki Citerazenekar.
Zárásként közösen elénekeltük az új Kolping dalt.
A nyugati körzet szervező titkára néhány szóval méltatta és megköszönte a veszprémiek szervező munkáját, és egy kedves kis faragott, színes virággal ajándékozta meg a közösség tagjait.
Nagy Árpádné
Veszprémi Kolping Család
[simpleviewer gallery_id=”574″]