Róma Nemzetközi Ministráns Találkozó 2015, augusztus 2-8.
A Veszprémi Főegyházmegye területéről két busz indult Rómába a Ministráns Találkozóra.
A 76 ministráns két busszal ment, Veszprém, illetve Keszthely központtal.
A veszprémi csoportot Kovács Mihály ifjúsági referens atya vezette, Felker Zsolt atya és Fuchs Tibor kispap volt a segítője. 17 településről 30-an, míg a keszthelyi csoport Tál Zoltán ministráns referens vezetésével Dióssy Iván atya segítőjével indultak. A hosszú éjszakai utazás után Orvieto-ban találkoztunk. Közös szentmisével megkezdtük olaszországi tartózkodásunkat. Útjaink elváltak, mert külön szálláshelyen voltunk. Mindenki örömmel foglalta el szobáját és végre ágyban aludhattunk.
Kedden délelőtt megkaptuk a két napos bérletünket, amellyel először a Szent Pál Bazilikához metróztunk. A Bazilika előtti kerengőben Zsolt atya elmondta a tudnivalókat, és így léptünk be a templomba. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre egy magyar atya sietett elénk és hívott bennünket egy magyar misére, amely néhány perccel később kezdődött. Szentmise után felfedeztük a Bazilika értékeit, megcsodáltuk a pápák képeit a megvilágított Ferenc pápáéval együtt. A Bazilika előtti kertben a Szent Pál szobor lábánál közös csoportképet készítettünk. Időben érkeztünk a Szent Péter térre, ahol hosszú várakozás után foglalhattuk el helyünket. A várakozás alatt osztrák fiatalok játékába kapcsolódtak be a mi fiataljaink, majd az österich, östereich, rigmusra a Ria-ria- hungária volt a felelet, amelyet az ezeregyszáz magyar ministráns szinte „falrengető” erővel harsogta. A térre való beengedés az ellenőrző kapukon át olyan ütembe haladt, hogy nyugodtan elfoglalhatta mindenki a helyét. Szerencsére az első két sorban sikerült helyet foglalni. Német László nagybecskereki püspök, a CIM elnöke több nyelven köszöntötte a jelenlévőket, így természetesen minket magyarul. Nagy ováció fogadta a bejelentést, hogy a magyar ministránsok a harmadik legnépesebb csoportot alkotják.
A Szentatya megérkezését hatalmas lelkesedés fogadta, előttünk kétszer elment, ami a ministránsaink szerint felejthetetlen élmény volt. A pápa beszédét Felker Zsolt atya röviden összefoglalta.
A hőségben lassan peregtek az órák, percek, de az első sorból, közvetlen közelről találkozva Ferenc pápával, a fáradságot és várakozást elfelejtve hálát adtunk a jó Istennek ezért a nagy kegyelméért! Kétszer is elhaladt előttünk Ferenc pápa, mosolygott, megáldott Bennünket. Jelenléte és közelsége szeretetet, békét sugárzott! Kezdtük megérteni a jelmondat lényegét: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8). Isten közelsége, a kegyelem milyen hatalmas erőt ad, hogy teljesítsük Istenünk akaratát! Együtt imádkozva Ferenc pápával, Izajás prófétát állította számunkra példaképnek:
Izajás felismeri, hogy Isten az ő egész lényét átalakítja, ha bizalommal az Úr kezébe helyezi magát. Izajásnak látomása van, amely feltárja előtte az Úr fenségét, ugyanakkor azt is megmutatja neki: hogy Isten az, aki először közeledik hozzá. Felismeri, hogy Isten tevékenységét nem korlátozzák az ő tökéletlenségei, hogy egyedül Isten jósága teszi őt alkalmassá a küldetésre azáltal, hogy egy teljesen új személlyé alakítja át, és így képessé teszi arra, hogy válaszoljon az ő hívására és kimondhassa: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8).
A szentmisében és a többi szentségben megtapasztaljátok Jézus meghitt közelségét, jelenlétének édességét és hatékonyságát. Nem egy elérhetetlenül magas és magasztos trónon találjátok Jézust, hanem az eucharisztikus kenyérben és borban találkoztok vele, szava pedig nem az ajtófélfákat, hanem a szív húrjait rezegteti meg.
Ha nem állunk ellen az ő működésének, akkor irgalmas szeretetének lángjával megérinti ajkunkat, ahogyan Izajás prófétával is tette, és ez alkalmassá tesz bennünket, hogy befogadjuk és elvigyük őt testvéreinknek. Izajáshoz hasonlóan mi is meghívást kaptunk, hogy ne zárkózzunk önmagunkba, ne egy föld alatti raktárban őrizgessük hitünket, ahová visszavonulhatunk a nehéz időszakokban. Ehelyett arra kaptunk meghívást, hogy osszuk meg annak a felismerésnek az örömét, hogy Isten irgalmassága kiválasztott és megmentett minket. Arról kell tanúságot tennünk, hogy a hit új irányt tud adni lépteinknek, szabaddá és erőssé tesz minket, hogy készségesek és alkalmasak legyünk a küldetésre. A küldetésünk az, hogy kilépjünk önmagunkból, hisz Krisztus barátai vagyunk! Ő indít el minket a többiek felé, és magától értődően misszionáriusokká tesz minket! Misszionárius ministránsok: ilyennek akar Jézus titeket!
Ti, kedves ministránsok, minél közelebb lesztek az oltárhoz, minél jobban emlékeztek arra, hogy beszélgessetek Jézussal mindennapi imátokban, minél többször táplálkoztok az Úr szavával és testével, annál inkább képesek lesztek arra, hogy elinduljatok felebarátaitok felé és elvigyétek ajándékul nekik, amit kaptatok, lelkesen továbbadva nekik az örömet, amelyben részesültetek.
Köszönöm, hogy készségesen szolgáltok az Úr oltáránál, és e szolgálat által edzitek magatokat a hitre és a fele barátaitok iránti szeretetre. Köszönöm, hogy Izajás prófétához hasonlóan ti is elkezdtetek így válaszolni az Úrnak: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8).
Ferenc pápa távozása után mi is gyorsan egymást szorosan követve siettünk a metróhoz, hogy az esti 9 órára kért vacsorára odaérjünk. Vacsora után még sokáig beszélgettünk, mert a friss élmény mindenkiből kikívánkozott.
Másnap kései lefekvés után korai lett az ébresztő, hiszen a közös magyar szentmisére kellett igyekezni a Szent Ignác templomba, ahol Németh László magyar főlelkész köszöntötte a magyar ministránsokat. Délután a Lateráni Bazilika, ahol a ministránsok feladatot kaptak: megkeresni a magyar vonatkozású emléket. A Bazilika magyar vonatkozása, hogy egyik mellékhajójában II. Szilveszter pápa sírja fölött egy márvány domborművön két jelenet van: a felső részen a Magyarok Nagyasszonya előtt hódolatát kifejező Szent István és Szent László király látható, alatta pedig az a jelenet, amikor a pápa átadja a Szent Istvánnak szánt királyi koronát az Asztrik apát vezette magyaroknak. Előtte elénekelték az Isten hazánkért térdelünk elődbe kezdetű éneket. Innen a Havas Boldogasszony templomához mentünk, mert ennek a búcsú napja volt. (Santa Maria Maggiore) Megcsodáltuk a lehullott fehér virágszirmokat, amelyek az augusztus 5-i hóesést illusztrálták. Visszamentünk a Szent Péter térre és a környék kegytárgy boltjaiban megvettük a hazahozandó ajándékokat. Este még sokáig beszélgettünk napi élményeinkről, és megbeszéltük a csütörtöki Subiacoi utazást. Reggeli után Busszal mentünk, (egész furcsa volt a sok metrózás után), és érkeztünk a Szent Skolasztika Monostorhoz, ahol a bencés atyák örömmel fogadtak minket, egy idegenvezetővel végigjártuk a monostort, és lehetőséget kaptunk arra, hogy szentmisét mutathattunk be. Nagyon örültek a zenéhez értők, mert az orgonát is használhattuk. A szentmise után felgyalogoltunk Szent Benedek barlangjához, és a kilátóhoz, ami szintén nagy élmény volt, és persze fáradság is. Kb. 1000 m magasságban voltunk. Subiaco-ból a tengerpartra mentünk, ahol több magyar csoporttal együtt élveztük a tenger kellemes vizét. A szállásra érkezve elfogyasztottuk az utolsó vacsorát, és a másnapi hazautazást beszéltük meg. Pénteken reggeli után összepakoltunk és 10 órakor buszra szállva indultunk Padoua felé, ahol a Gondviselés következtében szentmisét mondhattunk több magyar csoporttal együtt.
A szentmise után a Bazilika, a Szent Antal ereklyék megtekintése, és a szoborpark bejárása és egy utolsó fagylaltozás következett, miután a kegytár bolt bezárt.
Hazafelé a Don Bosco a szeretet küldetése című DVD-t nézve merült álomba a csoport.
Szombat reggel 7 órára mindenki hazaérkezett.
Kovács Mihály ifjúsági referens atya
Fotó: Fuchs Tibor
[simpleviewer gallery_id=”948″]