Devecserben a Kinizsi utca 6. sz. alatti házban születtem és nevelkedtem, amelyben bátyám Bécsi Ferenc lánya, Szalóky Tiborné sz. Bécsi Marianna lakott családjával a vörösiszap katasztrófáig.
A megdöbbentő hírre, amint tudtam, rokonaimhoz siettem. Így került sor ezekre a felvételekre 2010. október 5-én, szerdán délelőtt, a katasztrófa másnapján.
Ha fél órával később érkezem, nem tudtam volna bemenni Devecserbe, mert az utat lezárták.
A fotókkal én csak családi házunkat és utcánkat akartam megörökíteni a nehéz napokban. Ezért van ezeknek a fényképeknek egyedi értéke.
A legjobb fotómnak a 2. számút tartom, amelyen az előtérben ifjabb Bécsi Ferenc látható. Dobáról érkezett segíteni. Egész megjelenésében hordozza a fájdalmat. Ezt észrevette egy katasztrófa-védelmi szakember is. Azonnal jött lelki segítséget nyújtani a rászorulónak. (Ez a pillanat látható a legelső felvételen.) Én is meghallgattam, amit mondott. Remek volt, igaz volt, emberközeli és hiteles volt. Az évforduló kapcsán érdemesnek tartom a szolidaritás eme apró fényeit másokkal is megosztani.
Lesencetomaj, 2015. október 1.
Bécsi László
ny. lesencetomaji plébános
[simpleviewer gallery_id=”986″]