A Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola tanév végi hálaadó szentmiséjét tartotta Márfi érsek úr a Regina Mundi-templomban június 15-én László Dezső lelki igazgató atya koncelebrálásával és Niederhoffer Zoltán református, valamint Isó Zoltán és Isó Dorottya evangélikus lelkész részvételével.
Érsek atya szentbeszédében kérte a tanulókat, gondolják át, milyen sok embernek kell megköszönniük a velük való törődést az elmúlt tanév során. Mindenképpen hálát kell adni Istennek nevelőikért és hitoktatóikért, akiknek a megszerzett tudást és vallási nevelést köszönhetik, osztálytársaikért, a jó közösségért, amelyet a keresztény iskola biztosít számukra. Biztos, hogy nem kell szégyellniük, hogy keresztény iskolába járnak, hiszen itt olyan értékhez juthatnak, amely nem jellemző bármelyik iskolára.
A tanulással kibontakoztathatják képességeiket, megvalósíthatják önmagukat, viszont a vallással, a hittel felül tudják múlni önmagukat.
A pedagógusokat is örömmel tölti el, ha sikerült átadni a tudást a növendékeiknek. Érsek atya is nagy tisztelettel és megbecsüléssel emlékezik egykori tanáraira, ezt Benjámin László szavaival tudta a leghitelesebben kifejezni:
„Mind többet gondolok hajdani mestereimre,
az elcsöndesedett férfiakra, kik ifjúságom fölé magasodnak
megviselten és méltóságosan, akár a százados fák.”
(…)
„Nem kell behunynom a szemem látásukért,
legendák és nosztalgiák homályából kiválnak.
Szavaimban, gesztusaimban néha fölismerem őket.”
(…)
„Figyelmes tekintetük követ a halál árkain túlról is,
szemükkel nézem dolgaimat, velük mérem magam
s velük a változó világot. Emléknél többek ők.”
Érsek atya végül pihentető, de hasznosan eltöltött nyári vakációt kívánt a tanulóknak, a végzősöknek pedig azt kívánta, hogy a középiskolában fejlesszék tovább az itt megszerzett tudást.
Niederhoffer Zoltán református lelkész a 139. zsoltárral búcsúzott a tanévtől a tanulók nevében, amelynek lényege, hogy Isten velünk van mindenhol, ahol vagyunk, vagy leszünk. Köszönjük tanárainknak az elmúlt évben megszerzett tudást, azt, hogy gyarapodtunk testben és lélekben, a hitünkben és a közösségünkben. Köszönjük, hogy érezhettük Isten szeretetét, hallhattuk intelmeit.
„Kérjük Urunk, légy velünk a nyári szünetben is, áldásod kísérje lépteinket, valamint azokat is, akik máshol folytatják tanulmányaikat a következő tanévben. Isten áldása legyen a nevelőkön is.”
Isó Dorottya evangélikus lelkész egy pókokról szóló tanulságos történettel világított rá, milyen fontos, hogy ne szakadjunk el Istentől. A pókháló tartószála szimbolizálja azt az összekötő fonalat, amellyel életünk Istenhez kapcsolódik Ez a szál mindig megtart, a mi életünk függ tőle. Bárhová vezessen az életünk, ez a szál Isten kezében van. Ő mindig megajándékoz minket az Igével, a szentségekkel, mindig biztonságot nyújt nekünk. Ne vágjuk el a szálat, ami összeköt Istennel, mert akkor rossz vágányra tévedhet az életünk, és összetörhet mindaz, amit addig felépítettünk.
Halmai György, az iskola igazgatója megdicsérte azokat a diákokat, akik tanulmányi és sportsikereikkel dicsőséget szereztek az iskolának, érsek atya pedig személyesen gratulált egyenként mindnyájuknak. 14 tanuló 8 tantárgyból, 18 tanuló 5 sportágban került az ország legjobbjai közé!
Dezső atya megköszönte érsek atyának a támogatást, amit az iskolának nyújtott; a lelkieken kívül a szükséges eszközök biztosítását is.
A hálaadó szentmise a lelkészek áldásával ért véget.
Demény Anna
