Egyházunk és benne minden karitatív szervezet és minden szerzetesközösség a maga küldetésével az emberek problémáira igyekszik választ adni, és egyfajta testi-lelki védettséget szeretne nyújtani számukra missziójával, hogy emberhez méltó legyen az életük, vagyis olyan életet tudjanak élni, amilyent az Isten tervezett el teremtményeinek – fogalmazta meg a keresztény szolidaritás lényegét Kozma Imre atya, irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) elnöke nemrég Veszprémben, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége városi szervezetének rendezvényén.
A Padányi Gimnáziumban Gyökerek és fények címmel megtartott előadásán az atya visszatekintett papi-szerzetesi szolgálatának kezdeteire és azokra a jeles, küldetésbe hívó eseményekre, találkozásokra, amelyek meghatározták útját, útjának irányát az Egyházban és a világban. Szólt zugligeti plébánosi időszakáról, amikor egy „véletlen” folytán került kapcsolatba a máltaiakkal, hogy azután szervezésében jöhessen létre a MMSZ, melynek elnöke lett. Majd felidézte azokat az érintéseket, amelyek nyomán papi-plébánosi feladatkörét felváltotta a szerzetesi szolgálattal. Többek között azt az életre szóló, megvilágosító emlékét is, amikor Tihanyban Borsos Miklós szobrászművész vendégeként Németh Lászlóval és Weöres Sándorral, a két szellemóriással találkozhatott és bölcs gondolataikat hallgathatta az emberi élet lényegéről, a szeretetről. Az élet műfaját tekintve dráma, mert a szeretet drámai erejű, és csak a másikért/másokért meghozott áldozattal, az irgalommal válhat teljessé. Az irgalom ezért műfajilag az élet költészetének tekinthető, fogalmazódott meg az irodalom nyelvén a kereszténység alapgondolata. Máltai és irgalmasrendi szolgálatában a szegények, a rászorulók és a betegek szolgálata, a szeretetszolgálat és az irgalom kiegészítik egymást, vallotta meg a páter.
Európa és benne hazánk helyzetét elemezve a migrációs fenyegetettség hátterében, rámutatott: Európa történetében ma elmondhatjuk: egy antropológiai forradalom után vagyunk, amikor a Krisztus-központú emberkép eltűnőben van és egy liberális, Isten nélküli emberkép hatalmasodik el környezetünkben. Ez rendkívül fájdalmas, hiszen az öt földrész közül Európa az egyetlen, amely keresztény értékrendre épült. A Krisztus-központú emberkép azt jelenti: Isten és ember története közös. Az Úr úgy gondolta el, hogy mi hozzá tartozunk, rá figyelünk, s ez határozza meg a vele való és az egymással való kapcsolatunkat. Ma azonban egy emberközpontú emberkép uralkodik Európa nagy részén: Istennek semmi köze nincs életünkhöz, nincs beleszólása az életünkbe. Mindez pedig egy háromszáz éves folyamat végét jelzi, amely a francia forradalom alatt tetőzött. Nagy történelmi lépésnek tekintették egykor az egyház és az állam szétválasztását, emlékeztetett, s volt is igazság benne, hiszen kétes összefonódások is előfordultak a két oldal között. De az egyház mára szinte tekintélyét vesztette, s az örök, isteni törvények pedig nem működnek az államok életében. Ugyanakkor az állam is kényszerpályára került, mert úgy kell táncolnia ma, ahogy a tüntetők diktálják neki. Kiszolgálójává vált az emberek önös érdekeinek. S rengetegszer alkuszik meg azért, hogy hatalma megmaradjon.
A mostani helyzetben egyetlen védekező megoldásunk lehet, mondta: Vagy visszatérünk keresztény gyökereinkhez, vagy nincs jövőnk. A világ istenellenessége alapvetően az önzéséből fakad. Ha ebből nem tudunk kibontakozni, nemzetünk és Európa is elveszett. A migráns áradat felismerte azt, hogy Európa elfoglalható lett, mert olyan önző, hogy már önvédelemből sem képes áldozatot hozni. Ha az áldozat kifogy az életünkből, megalkuvók leszünk. S Európa mára mindennel megalkudott a multikulturalizmus és az olcsó munkaerő hamis igézetében. Európának az emberképe ma olyan, amely sajnos alkalmatlanná teszi arra, hogy magát megvédje, hogy áldozatot hozzon a népek javára, hogy szeretni tudjon.
XVI. Benedek pápát idézte, aki a máltai rend 900 éves jubileumán Rómában 2013-ban egy üzenetet bízott rá, amelynek rendkívüli az aktualitása ma is. Azt mondta a Szent Péter-bazilikában megtartott szentmise után Imre atyának: „Vigyázzanak Szent István örökségére… Szent István példája kötelezi a magyarokat, mert ő Isten előtt vállalt felelősséget a nemzetéért”.
Jó volna, ha e szavak minden magyar lelkét megérintenék, fűzte hozzá Imre atya végül, mert ez az örökség minden vezetőnek, minden szolgának a feladata ma is: Isten előtt vállalni a felelősséget. És ez az élet minden területén érvényes, ki-ki hová kapott küldetést és bizalmat a Jó Istentől.
Toldi Éva