„Idvezlégy, kegyelmes Szent László király!” címmel nyílt időszaki kiállítás a veszprémi várban a Szent László-emlékévhez és a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozathoz kapcsolódóan, június 24-én a Szent Imre piarista és helyőrségi templomban. A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény reprezentatív tárlatának hangulati bevezetésként a címadó 1500 körül íródott Szent László-éneket, a magyar szentek tiszteletének első magyar nyelvű emlékét, valamint a népszerű Lovagkirály alakját idéző középkori népénekeket szólaltattak meg a Padányi Biró Márton Katolikus Iskola alsó tagozatos növendékei, Szűcs Emese, Gábor Emese és Szűcs Gergely, Zsilinszky Cecília énekművész-tanár-karnagy vezetésével.
A nemzetpolitikai államtitkárság azzal a céllal indította el a Szent László-emlékévet a Lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy Szent László az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolja a közép-európai népeket, ismertette Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója. László király ugyanis Lengyelországban született I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő gyermekeként. Hazája védelmében lengyel katonai segítséggel harcolt több alkalommal is, valamint Erdély védőszentjeként tiszteli. A nagyváradi székesegyház helyén állott az a templom, melyet ő alapított, s melyben később eltemették. A zágrábi püspökség alapítója is, és Felvidéken, Nyitrán halt meg. Nemzetmegtartó és nemzeterősítő uralkodása révén méltán lett a közép-európai nemzetek összetartásának és együttműködésének szimbóluma, nemzeti történelmünk kiemelkedő királya és az egyik legnépszerűbb magyar szent. A kiállítás az állam- és törvényalkotó, az egyházszervező és a szentéletű uralkodót állítja előtérbe, a Veszprémi Főegyházmegye, országos és Kárpát-medencei nemzeti Szent László-emlékek, történeti írásos dokumentumok nemesmásolatainak, illetve Mudrák Attila, Kövesdi Róka Lajos és Gyarmati László művészettörténeti alkotásokról készült fényképfelvételeinek bemutatásával.
Ezután a veszprémi Szent László-emlékévet Márfi Gyula érsek nyitotta meg ünnepélyesen, méltatva a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény munkatársai által létrehozott értékes, igényesen felépített kiállítást, amely egyszerre nyújt intellektuális, logikai és esztétikai élményt a látogatóknak. Szent Lászlóról szólva kiemelte, hogy a király sokak által összeegyeztethetetlennek tartott erények birtokában volt. Megvolt benne a hősies bátorság, ugyanakkor az alázat. Minden csatáját megnyerte, amire méltán büszke lehetett volna, de ő minden győzelmét szentéletű férfiak, többek között Szent István király és Szent Imre herceg közbenjárásának tekintette. Uralkodását (1077-1095) a szigorú igazságosság és a keresztény irgalmasság jellemezte. Szigorú törvényeket hozott, mert szükséges volt, hogy a rendet helyreállítsa az országban, de irgalmas is volt, hiszen a kunok, a besenyők elleni győzelmes harcai után többezer foglyot megtérített és letelepített magyar földön. Továbbá egyesítette magában az európaiságot és a magyarságot. Bizonyította, hogy a hazaszeretet és az Európa-szeretet összeegyeztethető. Példája követendő lehet ma is számunkra, hogy sajátos magyar értékeink megőrzése mellett, önfeladás nélkül is lehet európaiként élni. László életpéldája bizonyítja továbbá, hogy lehet jó magyarnak és egyúttal jó kereszténynek lenni, szemben azokkal, akik azt mondják: vagy magyarok vagyunk, vagy keresztények.
A kiállítást Medgyesy S. Norbert történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi docense, a Szent László Társulat társelnöke nyitotta meg. A Veszprémi Főegyházmegye Szent László-titulusú templomaira, Szent László-ábrázolásaira utalva emlékeztetett Padányi Biró Márton veszprémi püspöknek a búcsúszentlászlói zarándokhelyen a búcsújárókat köszöntő 1733. évi beszédére: „A mi László királyunknak emlékezete…halhatatlan. Ő küldetett Istentől a mi magyar nemzetünknek oltalmazására és penitenciájára…, ő igazgatta az Úristenhez és a Megváltó Jézus Krisztushoz a mi szíveinket és a bűnösök napjaiban ő erősítette meg az isteni tiszteletet.” (Búcsúszentlászlóról a legenda azt tartja, hogy maga Szent László rendelte el ősi kegykápolnájának felépítését, amely mellé emelték később az impozáns barokk templomot.)
Szent László biztos, hogy járt Veszprém területén, mondta a történész, hiszen a püspökség Szent István király által alapíttatott. A kiállítási anyagból kiemelte azokat a településeket, ahol a király emlékét őrzik a legendák ma is. Elsőként a régi egyházmegyéhez tartozó Somogyvárt említette, ahol – bár a legújabb történeti kutatások ezt cáfolják – a legenda úgy maradt fenn, hogy halála után először itt temették el a Lovagkirályt, s csak később vitték Váradra és helyezték örök nyugalomra végakarata szerint. A berhidai templomban megörökítődik az a csodás jelenet, amikor a besenyőkkel vívott harcok során László serege egy pusztaságba téved, ahol éhínség tizedeli a sereget, s ekkor a király imádságára egész szarvas- és bivalycsorda terem a puszta közepén, így mentve meg az éhhaláltól a katonákat. Ugyanitt látható a király által kilőtt nyíl története, amely földbe fúródva megjelölte azt a gyógyfüvet, amellyel megállíthatták a pestis terjedését. Magyarpolányban is ott van Szent László „pénze” több helyen, ami egy földtörténeti képződmény, de népünk úgy tartja máig, hogy ezek a kunoknak azok a pénzei, amelyekkel el akarták csalni a csatamezőről László katonáit. Ám a pénzek mind kővé váltak a király imádságos könyörgésére. Bakonyszentlászlón pedig a vízfakasztás csodája maradt fenn, amikor László lovának patkója nyomán forrás fakadt a településen.
A megnyitó a kiállítás kurátorának, H. Kolba Judit régész-muzeológusnak, a Magyar Nemzeti Múzeum ny. főosztályvezetőjének részletes tárlatvezetésével zárult. A kiállított emlékanyag méltóképpen mutatja, hogy Szent László mind a templomainkban, mind az ünnepeinken élő valóság ma is, állapította meg. Szigorú törvényei mellett, a templomok építtetését is szívén viselte, a templomok körüli temetkezésről is rendelkezett, s a naptárban 25 ünnepet rendelt el (köztük Nagyboldogasszony ünnepét), amelyeket mind a mai napig az ő datálása szerint tartunk meg. Ő emeltette a szentek sorába István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, Zoerárd–András és Benedek remetéket. (Itt megjegyezte, hogy a király István személyében tulajdonképpen azt emelte mennyei magasságba, aki régebben nagyapját, Vazult megvakíttatta. De László nagyságát és kereszténységét világítja meg az, hogy túl tudott ezen lépni, s Istvánban felismerte népe, nemzete és a magyar egyház megszervezőjét, akinek e tevékenységében folytatójává is emelkedett a történelemben. A kiállítás különböző kiadványok, templomi oltárképek, falfreskóciklusok és a történeti hagyomány alapján mutatja be Szent László életének legfontosabb eseményeit. H. Kolba Judit, a kiállítás kurátora a tárlat tablóin a király korabeli és máig jellemző hagyományos ábrázolásait is bemutatta a művészetekben. A Lovagkirályt szinte mindig páncélban ábrázolták, kezében karddal, bárddal és pajzzsal. Európa-szerte láthatók szobrai, s általában Szent István szobra mellett láthatjuk őt a templomokban, egyházi épületekben és nyilvános tereken is. A festményeken pedig többnyire Szent Istvánnal és Szent Imrével együtt ábrázolták őket.
A megnyitón közreműködött Hajtó Aurél előadóművész Arany János Szent Lászlót alakját megidéző versével, valamint Szent László-népénekekkel és históriás énekkel Zsilinszky Cecília énekművész és Szűcs Boglárka, a Padányi Biró Márton Katolikus Iskola növendéke.
Toldi Éva
