„ Óh egeknek lilioma, szép Szűz Mária!
A szentkúti kápolnának ékes rózsája!
Én tehozzád idejöttem, ékes szűz virág!
Méltóztassál meghallgatni, kegyes asszonyság!
Mint a szarvas kútforráshoz, hozzád siettem,
Bűneimnek bocsánatját hogy megnyerhessem.
Üdvözlégy óh százezerszer, ékes szűz virág
A szentkúti kápolnába oltott rózsaág. „
Szeptember 10-én 11 órakor a jásdi búcsúi szentmise elején körülbelül 700 zarándok ajkáról csendült fel a szentkúti ének. Prímász Gábor Róbert OCist. plébános nagy szeretettel köszöntötte Dr. Takáts István érseki kancellár urat, aki a szentmisét celebrálta, valamint a jelenlévő zarándokokat.
Elmondta: Hazánk legrégibb, ma is virágzó szenthelye. A Szentkút 900 évnél régibb. Az európai hírű tudós, Radó Polikárp, Pásztor Lajos alapján a Pozsony melletti Mária-völgye, az óbudai Szűz Mária-templom mellett a jásdi Szűz Mária kápolnát tartja a legrégibb és legjelentősebb középkori kegyhelynek, ahová őseink elzarándokoltak. Mivel a török korban majd minden elpusztult, nagyon kevés adat maradt fenn. A XIX. sz. végén azonban Vathy István hírlapíró feldolgozott egy helyi legendát a Szentkút keletkezéséről verses formában. Ennek rövid története: Péter remete (Jásdi Péter) vezekelt itt nagy bűnéért. A “hegyre” járt imádkozni, de a nagy szárazság kiszárítja a patakot ahonnan inni szokott. Egyik éjjel álmában Szűz Mária, karján a kis Jézussal megmondja, hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. Egész héten dolgozik, eredménytelenül és szombaton, amikor kimerülve a kidobált földre ülve a rózsafüzért imádkozza, a rózsafüzér Mária-érme beleesik a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakad föl, mely alatt fénylőn tündöklik az érmen Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet felfut Tésre, hívja az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondja. A kúthoz jövők között egy sánta is van, akinek a víztől meggyógyul a lába. Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről és ezután alakul ki Jásd község, Jásdi Péter nevéről Jásdnak nevezve. A mai fülnek naivnak ható legenda roppant értékes adatokat őrzött meg, csak “le kell fordítani” mondanivalóját. 1. A “Jásdi” tulajdonnév mögött a jás-jaas-javas kifejezés húzódik meg: (Javas Péter). Ezt látszik erősíteni a helyismerettel rendelkező előtt, hogy a Javas Péter a hegyre ment minden nap imádkozni, a mai Szentkút melletti pogány áldozódombra.
2. A legendából kiérződik, hogy nem a “hegyen” mondott imádság, hanem Mária, karján a kis Jézussal segített. 3. A kút-víz Mária-Jézus jelzője.
4. A szentkút régebbi, mint Jásd község, mert a “remete” nem a közeli Jásdra futott egyenes úton, hanem fel a hegynek, Tésre. (Jásd 1164-ben alakult.) Tehát a kereszténységre való áttérés korában a Szűzanya felismerte, hogy a kút reá, a víz Jézusra emlékeztesse az embereket, s Jézus segít az Ő közbenjárására. A mai zarándokot egy bolgár mészkőből készült 6 m magas, modern stílusú Mária-szobor, az almádi mészkőből lévő szembemiséző oltár, szószék és keresztút fogadja.
Az érseki kancellár szentbeszédében elmondta, olyan szép, hogy a búcsúi szentmise evangéliuma a két ujjongó asszony, Mária és Erzsébet találkozását hozza elénk, és ha rájuk gondolunk, arra kell gondolnunk, hogy vajon a mi életünkben van-e ekkora öröm, szoktunk-e ujjongani, szoktunk-e egyáltalán örülni? Szokták mondani, hogy a keresztényeket a megváltottság öröme kellene, hogy eltöltse és mégis sokszor olyan szomorúak vagyunk. Szoktuk mondani, hogy a gyermekekre jellemző az ujjongás. Hiszen ha a gyerekek örülnek valaminek, akkor a fejük tetejétől a lábuk ujjáig eltölti az ujjongás, sikongatnak, ugrándoznak, így tudnak örülni. A mi életünkből hová tűnik az öröm, hol szökik meg? Az ujjongás diszkrét örömmé változik, aztán mosollyá és csak sóhajtozás lesz, hogy na minek is örüljek? Szomorú lenne, ha ezt az utat járnánk be és nem véletlen, hogy két ujjongó asszonyt állít elénk a mai evangélium.
A másik gondolat, hogy a mi életünkbe Isten szeretne bele lépni és a mi életünket is szeretné felhasználni arra, hogy a tervét megvalósítsa. Milyen jó bele gondolni abba, hogy az Istennek nagy tervei vannak a világgal, és velünk együtt akarja megvalósítani. Milyen jó tudni, hogy az Isten számol velünk. A szeretetnek mindig fontos a másik! Bevonja a művébe az embert, ugyanúgy ahogy Máriát is bevonta a művébe. Fő célunk kell, hogy legyen, mi is legyünk mindig Isten szeretetének eszközei és tudjunk igent mondani, mint Mária az Isten szeretetének meghívására!
A szentmise végén a plébános atya megköszönte a zarándokoknak a részvételt, a gyalogosan érkezőknek egy emléklapot adott át. Külön kiemelte Csizy Ferencet, aki volt budai ciszterci diák és Bakonybélből gyalog zarándokolt el a szent helyre.
Jásdot évről évre sok százan keresik fel, főleg szeptember 12-én Mária neve búcsúkor.
A szentkútnál a nyári hónapokban, /június, július és augusztus/ első szombaton van szentmise 11 órakor, valamint jövőre 2018-ban, szeptember 16-án, 11 órakor lesz a búcsúi szentmise ahova minden zarándokot szeretettel várnak!
Csomay Tünde
