A Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Munkacsoportja idén is meg szervezete családos nagyböjti lelki napját április 6-án, Veszprémben a Padányi Katolikus Iskolában.
A program szentmisével kezdődött, melyet Márfi Gyula érsek Fodor János családreferenssel és Gyöngyös Balázs atyával mutatott be. A napi liturgiában Szt. János evangéliumából azt a részt hallottuk, ahol Jézust nem akarják elismerni Messiásnak a főpapok és farizeusok, mert Galileából származik (Jn 7,40-53). Márfi Gyula érsek prédikációjában ehhez kapcsolódva figyelmeztetett, hogy hitünkhöz hozzátartozik a szenvedés, a támadások elviselése is, nemcsak a szeretet gyakorlása – mint mondta, vannak olyan jelek, amik szerint ez nem minden hívő számára természetes és egyértelmű. Manapság is sokan támadják az egyházat (ahogyan annak idején Jézust), és sajnos kettős mércével mérve negatívan kivételeznek vele. Pl. ha egy gyerek-molesztálási ügyben felvetődik egy pap személye, az a (bulvár) sajtóban már vezető hír, pedig a teljes problémakörnek ez csak elenyésző hányada, a többi eset nem kerül napvilágra. Viszont azt is kiemelte, hogy az ellenséges főtanácsban ott volt Nikodémus, aki kiállt Jézus mellett. Ne általánosítsunk tehát, ne ítéljünk elhamarkodottan, más alapállású, kultúrájú, hitű, stb. csoportban is lehet/van olyan, aki mellettünk áll.
A szentmise után bemutatkozott Leitner Veronika, aki a főegyházmegyében Csernai Balázs atya mellett áprilistól a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkárságának munkatársa, felhívta a családok figyelmét a 2020-as találkozó elsőáldozására való jelentkezés közelgő határidejére.
Ezt követően Tisch Dávid és Detti Tatabányáról, a „Házas hétvége” lényegét foglalták össze röviden. Ez egy olyan mozgalom, amely segít életben tartani a házasságokat a hétköznapi nehézségek között. Velük együtt érkezett a csoportjuk papi kísérője, Gyöngyös Balázs atya, aki elmondta, hogy e találkozások révén ő is fejlődik lelkileg. A papság is egy életre szóló szentség, hivatás, ugyanúgy, mint a házasság. Egymásra figyelve közelebb kerülhetünk Istenhez és egymáshoz is.
A nap fő előadója, Ocsovai Grácián ferences szerzetes, aki Márfi érsek atya gondolatmenetét folytatta. A támadások ellen úgy védhetjük meg magunkat, szeretteinket, ha lelkileg erősek vagyunk. Ehhez az egyik lehetőség az ima. Térjünk vissza gyökereinkhez, forduljunk bátran a szent (őr-)angyalokhoz. Ez az egyházon belül sem kap mindig kellő hangsúlyt. Beszélt arról is, hogy mi, magyarok, Mária országa vagyunk, a lelkinap is a hónap első szombatjára esett, ami a Szűzanya napja. Bíztatott bennünket, fohászkodjunk hozzá bátran, ahogyan Jézus szent arcának tisztelete is lelki védőbástyánkat erősíti, építi. Így el is jutottunk a családpasztoráció ez évi jelmondatához: „Keresd Krisztus képmását minden arcvonásban!” A lelkében és hitében erős ember könnyebben megtalálja más arcában Krisztus képmását, ami aztán visszahat rá is, hiszen, ha így tudja embertársait látni, az saját magát is megerősíti.
Végül kerekasztal beszélgetést hallhattunk a lemondásról, Krisztus-keresésről. A bennünk is motoszkáló kérdéseket tette fel Varga Endre, a veszprémi Civil Ház vezetője a résztvevőknek, Grácián atyának, Pozsgai Attilának és Nórának, valamint Bálint Bánk pszichológusnak. A beszélgetés moderátora felvezetésében kifejtette, hogy a „lemondás”, „böjt” szavaknak nem csak az értéke, de az értelme is elveszni látszik a mai, elektronizált világban felnövő generációk körében, hiszen egy kattintással mindent azonnal elérnek – látszólag. A beszélgetés témái között felvetődött, mit is jelentenek ezek a szavak; miről, hogyan mondjak le; mi van, ha nem sikerül a „nagy elhatározás”? Hogyan adjak mintát gyermekeimnek, hogyan keressem magamban/másban Krisztust, kikben könnyebb Őt felfedeznem, a hozzám közelálló, vagy távoli emberekben? Hogyan formáljam jobbá környezetemet, végső soron hogyan evangelizáljak?
Mindannyian elgondolkodtunk a kérdéseken. Néhány kiragadott válasz segítségképpen függetlenül attól, hogy ki mondta:
Arról mondjak le, amiről a legnehezebb, ami számomra a legdrágább. A böjt a vallásgyakorláson túl személyiségfejlesztés is. Hasonló gondolkodású ember jelenléte erősít, könnyebben felfedezem benne Krisztus képmását, viszont aki igazán közel áll hozzám, néha az idegeimre megy. Legyünk az élet sója észrevétlenül, mindig ott, ahol éppen szükség van ránk – hitelesen, derűsen.
A program szervezésének és lebonyolításának aktív résztvevője volt Dr. Fodor János, a Veszprémi Főegyházmegye családreferens papja. Lehetőség volt szentgyónásra és lelki beszélgetésre is Darnai János atyával, a programnak helyet adó intézmény lelki igazgatójával.
Amíg a felnőttek a magvas gondolatokra figyeltek, a gyerekek (akik legalább annyian voltak, mint a felnőttek) több napra elegendő programból válogathattak: bábszínház, kézműves foglalkozások, légvár, kutyás játszóház, sport, kémiai kísérletek, szabadulós játékok.
Befejezésül, ahogyan Czaun Péter, a nap házigazdája zárta a programot: idei jelmondatunk életre szóló útmutató, keressük Krisztus képmását minden arcvonásban!
ZsJ.
Fotó: Gelencsér Károly