Keresztutat jártak a hívek a műemlék kálvárián. A keresztúton a keresztény hagyomány szerint Jézus kereszttel kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, melyen a hívek Jézus szenvedésén, keresztre feszítésének eseményein elmélkednek. A középkorban, amikor megszűnt a Szentföldre való zarándoklás, mivel az arabok elfoglalták Jeruzsálemet, a szent helyeket, hogy a hívek át tudják élni Jézus Krisztus kínszenvedését, stációkat hoztak létre a szentírás alapján. Ez tizennégy állomássá állt össze, a templomokban, vagy kálváriákon, hogy mindenki lakhelyén tudja járni a maga keresztútját mondta Prímász Gábor Róbert helyettes esperes, márkói plébános a keresztút eredetéről. – Történelmet írunk, mert még az itt élő idős emberek sem elékeznek, hogy életükben volt kint a kálvárián keresztúti elmélkedés. A kálváriaépítés gondolatát a betelepített sváb telepesek hozták magukkal az óhazából. Az alkalmat a megépítésére az 1834.évi nagypénteki tűzvész szolgáltatta, e tragédiára emlékezve készült 1839-ben, késő klasszicista stílusban. Nagypéntekenként délután a hívek a plébánossal vonultak a kálváriára, Nagyszombaton hajnalban a fájdalmas rózsafüzért imádkozva, Áldozócsütörtökön délután pedig pap nélkül mentek ki, az örvendetes rózsafüzért imádkozva. A keresztjárás felelevenítése az egyházközségi képviselő testület ötlete volt, mondván, ne csupán halott díszlet legyen a kálváriájuk, mert ebben az évben 180 éves a kálvária. Bensőséges hangulatát az adta, hogy egy-egy állomáson az elmélkedéseket a Polgármester, helyi fiatalok, ministránsok, kisközösségek – Képviselő testület, énekkar, nyugdíjas klub, foltvarró – vállalták. Az ünnepi eseményt Schaffer Zoltán Borzavári plébános vezette a a helyi plébános felkérésére valamint vendégként jelen volt Nagy Nándor Devecseri plébános és Horváth Lajos kerületi esperes, Bakonynánai plébános. A szentmisén közreműködött az újonnan alakult plébánia kórus Csomay Tünde kántor vezetésével.
