A Szent Mihály-főszékesegyházban nagycsütörtökön tartott krizmaszentelő misével kezdte meg Márfi Gyula érsek a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap szertartásait.
A főegyházmegye papsága és a hívek a Szent Mihály-főszékesegyházban gyűltek össze a közös ünneplésre nagycsütörtök délelőtt.
A főpásztor szentbeszédében előrevetítette, hogy tanúvallomás jelleggel szeretne mesélni a jelenlévő atyáknak hivatásáról, tanúságot téve Isten jóságáról.
– A Jóisten az, aki, mint tudjuk, felemeli a kicsinyeket, a gyengéket és megszelidíti az erőseket. Felemeli a semminek látszókat, hogy megsemmisítse a valaminek látszanak – fogalmazott az érsek atya, aki közel ötvenkét éve tartó szolgálata alatt megtapasztalt számos örömét, a papi élet szépségeivel kapcsolatos élményeit, megerősítő tapasztalatait osztotta meg a megjelent atyákkal és hívekkel.
Az érsek atya elmondása szerint már gyermekkora óta foglalkoztatta Isten jelenléte, melyet egyebek mellett a teremtett világban, annak szépségeiben újra és újra felfedezett, így képes volt egészen fiatalon felismerni Istent mint a teremtett világ mögött, felett álló rendezőt, törvényhozót, művészt.
– Ez valamennyire megnyugtatott, bár kétségeim később is voltak. Utólag azonban úgy látom, hogy ezek a sötét órák és ezek a kétségek is jók voltak valamire; hogy az ember gondolkozzék, és eljusson a kételyből egyfajta bizonyosságba, meg tudjon fogalmazni néhány értelmes mondatot, amelyeket aztán ateistáknak, hitükben kételkedőknek is el tud mondani. Nem kell, hogy haragudjunk azokra, akik nem hisznek, de merjük megvallani a hitünket – hangsúlyozta a főpásztor.
Az ünnepi szentmisén Márfi Gyula érsek megszentelte a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor használt krizmát. Krisztus az utolsó vacsorán alapította meg az Oltáriszentséget és az egyházi rendet, ezért az olajszentelési mise keretében a papok közösen újították meg a szentelésükkor tett ígéreteket.
