Udvardy György érsek mutatott be szentmisét a betegek világnapján, február 11-én a veszprémi kórházban Nagy Károly apát, kanonok plébánossal és Juhász Csaba kórházlelkésszel.
– Istennek fontos, hogy az ember tudjon örülni, az emberi élet minden eleme, tapasztalata fontos számára, benne akar lenni. Számunkra Jézus első csodája ezt az isteni közelséget hordozza, közel hozza hozzánk. Isten benne van az ember életében és nem csak egyszerűen egy társat jelent, aki kísér bennünket, hanem jelent egy nagyon szoros szolidaritást, együttérzést, isteni irgalmat – hívta fel a figyelmet homíliájában dr. Udvardy György érsek. Isten teljesen egy az ő gyermekeivel, nem csak kíséri őket, nem csak ott van az életükben, hanem teljesen eggyé válik velük, eggyé válik az örömben, eggyé válik a küzdelemben és eggyé válik a szenvedésben. Ez a társ, ez az isteni szolidaritás azonban azt is jelzi számunkra, nemcsak az emberi életnek a nehézségeiben van ott az Isten, nemcsak valamiféle horizontális segítséget akar adni, hanem vállalja a keresztben mindazt, ami számunkra kereszt. Kiemelte: mi emberek sok és nagy erőfeszítésre vagyunk képesek, ha látjuk a célt, ha látjuk az elérhető valóságot, ha föl tudjuk mérni, hogy ez megéri, akkor összeszedjük erőnket, mert látjuk az értelmet, és akkor sok-sok erőfeszítéssel általában el is érjük a célunkat. Ezek az erőfeszítések azonban nem a keresztet jelentik. A kereszt abban mutatkozik be, amikor nem látom a célját és nem látom az értelmét és nem látom a végét–fejtette ki, majd hozzátette, hogy Jézus ebben is társunkká lesz. Amikor fölmegy a keresztre, meghal a kereszten, de a halál az új élet reményét is adja számunkra. Föltámadt, és ez a föltámadás ad értelmet, erőt minden küzdelemnek, szenvedésnek – magyarázta a főpásztor. – Hiszünk abban az életben, ami a halálon át vezet a föltámadásba és ezért tartjuk nagyon fontosnak azt az életet, amit felfedezünk, amire rácsodálkozunk, amit élünk, amit védünk, amit szeretnénk méltósággal, az emberi életnek a méltóságát megvédve megélni. Mint mondta: ezért is fontos hogy időről időre megünnepeljük azt a lelkipásztori szolgálatot, ami kórházainkban idősotthonokban a családlátogatások során történik. Arra irányítja figyelmünket hogy, Isten úgy tud jelen lenni a beteg szenvedő ember életében, ha mi magunk akarjuk vállalni, megfelelő elköteleződéssel megfelelő lelki felkészültséggel, hogy az irgalmas Istent hozzuk közel gesztusokban, cselekedetekben, a néma jelenlétben, de legfőképpen abban, hogy az Istennek az erejét, jóságát tesszük jelenvalóvá – osztotta meg gondolatait György érsek. Minden nap, minden pillanatban van lehetőségem az Isten mellet dönteni gyengeségemben, korlátaimban is, és ehhez kell kérni Istenünk hathatós erejét, különösen amikor a betegek szentségében kérjük Isten irgalmát. Tesszük ezt azzal a bizalommal, amivel Jézus bátorít bennünket. Amit a Bibliában is olvasunk: “Beteg valaki közületek? Hivassa az egyház papjait, imádkozzanak fölötte és kenjék meg olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14-15). Hisszük, ezektől a Jézustól akart szavaktól isteni erő jelenik meg abban, aki a szentséget kiszolgáltatja és abban, aki a szentséget kéri – zárta elmélkedését a főpásztor.
A szentbeszéd után a főpásztor kiszolgáltatta a betegek szentségét a beteg és idős híveknek. A szentmise végén Isó Zoltán evangélikus lelkész és Wessetzky Szabolcs református kórházlelkész igehirdetését hallgathatták meg a jelenlevők – köztük dr. Lippai Norbert, a kórház főigazgatója és Ovádi Péter országgyűlési képviselő.
A betegek világnapját Szent II. János Pál pápa rendelte el 1992-ben. Február 11-én a Szűzanya 1858-as lourdes-i megjelenésének napján világszerte a betegekért és a szenvedőkért imádkozik az Egyház.
