Valentin napon, február 14-én, Tapolcán, a Szent Erzsébet Óvoda nagytermében Dr. Munkácsi János és felesége, Bea tartott előadást a hűségről, kitartásról a Házasság Hete keretében. Az eseményre a tapolcai Római Katolikus Plébánia, a Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodája, a Szent Erzsébet Óvoda és a Reményforrás Egyesület együttműködésének köszönhetően kerülhetett sor.
Az előadás házigazdái, Sötét Béla és Csilla üdvözölték a meghívást jelentős létszámban elfogadó házaspárokat, majd Csonka Nándor római katolikus plébános köszöntötte a jelenlevőket. Rámutatott mennyire fontosak a tanúságtételek, életünkkel, házasságunkkal is evangelizálunk. Három bűvös szóra is felhívta a figyelmet, amelyek segíthetik az életünket, ezek a kérem, a köszönöm és a bocsánat. Dobó Zoltán polgármester is jelen volt a rendezvényen, arról beszélt, keressük a házastársunkban a jót, az értéket, amire „pontot tudunk adni”.
Az est előadói Balatonfüredről érkeztek, öt gyermeket nevelnek. Rövid bemutatkozás után tartalmas, teológiai keretek közé zárt, a mindennapi életből merített példákkal alátámasztott előadást tartottak. A házaspár rávilágított a Biblia, a Szent Család, Isten végtelen szeretete és a házaspárok közötti hűség, illetve a hűtlenség közötti összefüggésekre. Munkácsi János és Bea előadása lendületes, érdekfeszítő volt, mély gondolatokat tartalmazott, amit humorral is tudtak fűszerezni.
Mondandójuk elején leszögezték, hogy nem tanúságtételt tesznek, mert számukra a hűség mindig is egyértelmű és sérthetetlen volt. Előadásuk alappillére a házassági meghívójukon szereplő Stendhal idézet:
„ Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
csak te, csak én, örök és holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.”
Hűségről beszélni – álláspontjuk szerint – csakis teológiai keretek között lehet és érdemes. A hűség megrendülésének alapja két ember között nem más, mint a bizalomvesztés. Itt el is érkeztünk a Biblia első oldalaira, az első emberpárhoz, akik kísértésbe estek. Isten végtelen szeretetéből fakadt a tilalom, vagyis az, hogy az édenkert közepén álló fáról nem ehettek. De jött a kígyó ravaszságával és fondorlatával, amely kételyt ébresztett bennük. Itt rendült meg, majd a tiltott gyümölcs elfogyasztásával veszett el Isten és ember között a bizalom. Ez a bizalomvesztés csakis a keresztáldozattal állt helyre. Az előadók felhívták a figyelmünket arra, hogy nekünk, embereknek mennyire könnyebb dolgunk van. Mennyivel kevesebb áldozatot kell hoznunk: csak figyelmet, időt kell fordítanunk egymásra, vagy éppen valamiről le kell mondanunk.
A hűtlenség kialakulásának okát nem a társadalomban, nem a makro, hanem a mikrovilágban, vagyis az egyénben látják. Itt már nemcsak a teológiai, hanem a történelmi összefüggésekig is eljutottunk. A francia forradalom a vallást, a társadalmat, fokozatosan az egyént is leépítette, tönkre tette. A XXI. század emberének egyedül kell felépítenie önmagát, segítség nélkül kell megkeresnie a lehetőségeit, az úját ahhoz, hogy miképp fogadja be Istent, és építse fel hitét. Hit nélkül az ember nem tudja sorsát megfelelően irányítani, nem ismeri meg a feltétel nélküli elfogadást, szeretetet. Hit nélkül csak az emberi akarat, gondolkodás marad, amellyel sorsát, életét irányítani tudja. Ez nem elegendő ahhoz, hogy a megfelelő bizalom fennmaradjon házastársunk, vagy a másik ember iránt. A mai ember jellemzője az, hogy úgy érzi, mindent lehet és mindent szabad, mindent akar magának, ami szintén romboló hatással van két ember kapcsolatára.
Ma már nem léteznek nagy szociális hálók, nagycsaládok, amik segítették a régmúltban az embereket a mindennapi nehézségekkel megküzdeni. Segítettek a család összetartásában, a felmerült problémák megoldásában. Barsi Balázs atyát idézték, mely szerint a mai ember fél a definícióktól. Ilyen definíció ma az „egyszülős család”. Az előadók határozott álláspontja az volt, hogy ez nem lehet modell. Példa a Szent Család, József igaz ember volta, Mária feltétel nélküli alázata. Mindketten elfogadták Isten akaratát és családban nevelték fel Isten fiát.
Sokan keresnek kalandot, ha úgy érzik, megfakult a házasságuk, pedig érdemes és szükségszerű a kapcsolatot folyamatosan felfrissíteni, ápolni. A házaspár arra hívta fel a figyelmet, hogy a hűségben a szépséget kell keresni és ezt kell hangsúlyozni. Végül, de nem utolsó sorban közösen elmondták az egyházi esküvő fogadalomtételét és arra buzdították a hallgatóságot, hogy minden mondatát gondolják át és éljék meg újra a fogadalmukat.
Életük vezérfonalát lélek gyümölcse: a szeretet, öröm, békesség, türelem, szelídség, önmegtartóztatás adják, ezek egymást is táplálják. Azzal búcsúztak el a résztvevőktől, hogy a társukban találják meg önmagukat!
Nándor atya végezetül megosztotta egy tapasztalatát, amelyben a Jóistent is segítségül híva sikerült egy házasságot megmenteni, elmondta, bátran hívjuk az életünkbe Őt, Vele együtt hordozzuk a házasságunkat, majd megáldotta a résztvevőket!
Zs. Eszter
