A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján közös imádságra hívták a veszprémieket a Városháza előtti térre, a Trianon emlékmű elé. Az ünnepség kezdetén megszólaltak a város harangjai, majd az összegyűlteket Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója köszöntötte.
Köszöntő beszédében 16 óra 32 perckor így emlékezett: „A trianoni békediktátumot száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá Versaillesban, a Nagy Trianon-kastélyban. Azon a pénteken egész nap gyásznapot hirdettek Magyarországon. 16 óra 32 perckor megkongott az ország összes harangja, megszólaltak a gyárszirénák, megálltak a villamosok, az autóbuszok, lovaskocsik. Leállt a munka és még a bírósági tárgyalásokat is felfüggesztették. Megálltak a vonatok, összeverődtek a megrendült, sokszor zokogó emberek, hogy ismeretlenül is próbálják vigasztalni egymást”.
A színházigazgató hangsúlyozta: „A magyar nemzetet nem lehet semmilyen módon lesöpörni Európa térképéről: Szent István felajánlotta az országot Máriának, hiszen már akkor látta és tapasztalta, amit mi ugyanúgy megélünk, mint akkor ők: “Nincs más út, mint az Isten útja.”
Dr. Udvardy György veszprémi érsek emlékeztetett mindenkit, nem egyszerűen egy történelmi tényre való megemlékezésre gyűltek össze: „Nem egy évforduló, amiről szeretnénk méltó módon megemlékezni, hanem családunk története. Népünk, nemzetünk történelme.” Nem csak emlékezni, ünnepelni is kell: „azt a sok-sok helytállást, küzdelmet, állhatatosságot, a hitből fakadó döntéseket.” Végezetül Márton Áron gondolatával buzdított mindenkit arra, hogy fejezzük be a siránkozást, a jövőt akarjuk, hittel akarjunk élni.
A főpásztor könyörgő imádsága után Závodi Zsuzsanna református és Isó Zoltán evangélikus lelkész emlékezett.
Az ökumenikus alkalmat Janka Ferenc görögkatolikus esperes, paróchus gondolatai zárták. Felidézte, hogy Szent II. János Pál pápa a 2000. jubileumi évben nagyböjt első vasárnapján az emlékezet megtisztításának szükségességéről beszélt. „Meg kell bocsátani és bocsánatot kell kérni. A szomorú események emlékezetét meg kell tisztítani a harag és a bosszú minden indulatától.”
A megemlékezés követően dr. Udvardy György érsek dr. Takáts István érseki helynökkel, Nagy Károly c.apát, kanonok plébánossal és Felker Zsolt káplánnal szentmisét mutatott be a Szent Mihály Bazilikában a magyar népért, mindazokért, akiket ez a tragédia meggyengített, valamint hálát adott azokért, kik példát adtak az egyűvé tartozásban, a küzdésben és a testvéri közösség formálásában.
Szentbeszédében párhuzamot vont Krisztus kereszthordozása, és népünk kereszthordozása között. Hangsúlyozta, hogy a krisztusi áldozatnak részesei vagyunk, ami megteremti az egységet köztünk.
