Jézus Szentséges Szívének ünnepén, június 19-én pappá szentelte dr. Udvardy György veszprémi érsek Godzsa Tamás István premontrei szerzetest a veszprémi Szent Mihály Bazilikában.
A szentmise kezdetén a főpásztor köszöntötte az ünnepre összegyűlteket. Elsőként Fazakas Z. Márton csornai premontrei apátot – a szentelendő elöljáróját -, Balogh Péter Piusz gödöllői premontrei apátot, a Heiligenkreuz-ból érkezett elöljárót, a velük érkezetteket, a megjelent bencés elöljárókat és szerzeteseket Tihanyból, Bakonybélből és Győrből.
Majd külön köszöntötte a veszprémi székesegyház hívő közösségét, plébánosát, Nagy Károly c. apát, kanonokot, hiszen a szentelendő innen indult el szerzetesi szolgálatára. Majd köszöntötte a szertartáson megjelent jubiláns egyházmegyés atyákat, akik hálaadásra érkeztek szentelésük kerek évfordulója alkalmából.
Kérte a jelenlevőket, hogy a szentmisében imádkozzanak a papi hivatásokért és a növendékekért is, majd kérte, hogy Jézus Szentséges Szívének az ünnepe erősítsen abban, hogy Jézus Szíve szerinti pásztorok legyenek.
Ezután dr. Takáts István érseki helynök külön köszöntötte az Ausztriából érkezetteket.
A szentbeszéd előtt a kiválasztás során Fazakas Z. Márton OPraem apát kérte a főpásztort, hogy szentelje fel Godzsa Tamás Istvánt a felelősségteljes áldozópapi szolgálatra.
Isten benső életét tárja föl előttünk a mai ünnep, mondta el szentbeszéde kezdetén György érsek. Nemcsak föltárja, nemcsak rámutat, hanem bevon bennünket ebbe az Isteni titokba. Majd arról beszélt, hogyan ismerhetjük meg Istent, aki maga a szeretet. Megszeretni az Istent pedig abból látszik, ha megtartjuk a parancsait. Jézus, az engedelmes fiú tárja föl előttünk, hogy ki az Isten.
Isten éltet bennünket, értelmes és boldog életre hív bennünket -hangsúlyozta a főpásztor. Az Isten emberkeresése, s az ember Istenkeresése szentségi módon a pap személyében testesül meg. Ahogyan az Isten utánamegy az embernek, és irgalmas, jóságos és éltetni akar, s ahogyan keresi az ember az Istent, és Krisztusban fölfedezi, ez a pap személyében válik teljessé. A személyes elköteleződés az Istenismeret mellett, az Isten mellett, aki Atya, aki Fiú és Szentlélek, aki irgalmas, aki jóságos, aki jóval táplálja az övéit, s ezt kívánja most tőled – szólt a szentelendőhöz. Majd így folytatta: „A fölismert isteni szeretet, a fölismert atyai jóság, az emberkeresés, ami ott van benned, nyugvópontra jutott, s az Egyház elfogadja a te keresésedet. Sőt azt mondja, hogy Téged foglal le, hogy ennek a végérvényes isteni szeretetnek a tanúja légy. Feladat is ez egyben. Jelenvalóvá tenni, hogy az Isten szereti az embert…. Tanúságot tenni arról, hogy az Isten küzd az emberért. S ez a küzdelem, nem valahol az emberen kívül, nem valahol egy semleges térben történik, hanem az Istennek az emberért való küzdelme az ő lefoglaltjaiban, az Ő papjaiban történik elsődlegesen. Így tehát amikor most azt mondtad: jelen, itt vagyok, akkor ezzel azt is mondtad, ismerem ezt a szeretetet, enyémnek tudom, és vállalom azt a küzdelmet, ami az ember küzdelme, az emberért való küzdelem a szentség rendjében. Fölismerni az isteni szeretetet jelenti azt is, hogy bátran, erővel, a Lélek erejével hirdetem a tanítást, ami igaz, ami megkérdőjelezhetetlen, ami az Istentől való, és ami üdvös táplálék az embernek.
A te igened és az Egyház elfogadása jelenti azt is, hogy fontosnak tartod a parancsok teljesítését, megtartását, mert ezek az üdvösséget jelentik számunkra. Éltetnek bennünket, a szeretetnek a kifejezése. Ha valakit szeretek, akkor a kérését, parancsát, szükségletét örömmel teljesítem, mert szeretem. S a te igenedben, s abban a csodában, aminek most szeretnénk tanúi lenni, ebben föltárulkozik Istennek a bölcsessége, amit elrejt a bölcsek és okosak elől, s föltárja a kicsinyeknek. S ez megjelöli a papnak az útját, megjelöli a cselekvését, megjelöli az eszközeit, a kicsinyeknek a bölcsessége, Krisztusé ez. Isten maga hívja az embert. Kiválasztja azokat, akiket akar, magához hívja őket, hogy vele legyenek, sok mindenre tanítja őket, erővel ruházza fel, és küldi. A meghívás az Istené, a te igened a kegyelem erejében a tiéd, de a teremtő erő az Istené, amivel a szolgálatot tudod végezni. Papként, szerzetesként, a közösségedben, Isten Szent Egyházában. Emberi tevékenységre hív az Úr, Isteni erővel, hogy megszenteld azokat, akik keresik az utat, keresik az igazságot, akik szeretnének jól szeretni.”
Végül Udvardy György érsek Ferenc pápa gondolataival – Jézus Szentséges Szívének ünnepe kapcsán – bátorította a szentelendőt, miszerint a pap Krisztus módjára hálás szívű, irgalmas szívű, készséges szívű. A pap éber szívű, a papnak bátor a szíve, s a papnak együttérző a szíve.
Befejezésül kiemelte, hogy: „imádkozunk azért, hogy ez a krisztusi karakter végérvényesen pecsétet üssön benned, végérvényesen eltörölhetetlenül, s imádkozunk azért, hogy ezt a krisztusi szívet, a Szentséges szívet, s annak a titkát, aki az Atya, azt mindig örömmel, nagy bölcsességgel, nagy erővel tudd jelenvalóvá tenni.”
A szentbeszéd után az áldozópapjelölt a főpásztor elé járult, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígért a megyéspüspökének és az elöljárójának. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt a jelölt arcra borult, míg a többiek letérdelve imádkoztak. Ezután az érsek a két kezét a szentelendő fejére tette, amit a papság kézrátétele követett. Ezt követően mondta el az érsek a felszentelő imádságot. Ezután a felszentelt új szerzetes-papra beöltöztető lelkipásztorai ráadták a stólát és a miseruhát, majd a főpásztor megkente kezét krizmával. Végül átadta neki szolgálata eszközeit a paténát és a kelyhet, majd a szentelési szertartás lezárásaként békecsókot váltott vele, amit a jelenlevő papság békecsókja tett teljessé.
Ezt követően az újonnan felszentelt szerzetes-pap együtt mutatta be a szentmisét a főpásztorral.
Udvardy György érsek a szentmise végén köszönetét fejezte ki és Isten áldását kérte mindazoknak, akik a fiatalt az oltárhoz segítették, és az újonnan szenteltnek pedig azt kívánta, hordozza ezt az ünnepi élményt szívében szolgálata során, mert Isten mindig ezzel a frisseséggel szólítja majd meg.
Végül hálatelt szavakkal köszönte meg a jelenlevő jubilánsok szolgálatát a saját közösségükben, és kívánta, hogy még sokáig szolgálhassák Isten Szent Egyházát, és hogy ebből a szolgálatból újabb hivatások is születhessenek.
A szertartás végén a felszentelt újmisés áldásban részesítette a főpászort és rendi elöljáróját.
A szentelési szentmisére dr. Udvardy György érsek a 25, 50, 60 és 65 éve pappá szentelt jubilánsokat hívta meg, akik közül a 25 éves jubileumát ünneplő Kovács Sándor zalaudvarnoki plébános, a szentelésének 50. évfordulóját ünneplő Bali Tibor külsővati és Horváth István bakonyszentlászlói plébánosok, valamint a szentelése 60. évfordulóját ünneplő Prof. Dr. Adriányi Gábor c. prépost és dr. Nyiredy Maurus tihanyi bencés szerzetes tudott jelen lenni és vehette át a főpásztortól Ferenc pápa áldását.
Egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni a pappá szentelésének 50. évfordulóját ünneplő Drobilich József nyugalmazott plébános, a szentelésének 60. évfordulóját ünneplő Bencsik Pál és Sömenek István nyugalmazott plébánosok, valamint a szentelésének 65. évfordulóját ünneplő dr. Galambos Iván nyugalmazott plébános.
