Rácsodálkozás a teremtett világ értékeire – ezzel a mottóval indította útjára Főegyházmegyénk Családpasztorációs Munkacsoportja évekkel ezelőtt tavaszi és őszi zarándoklatait, melynek során a körülöttünk elterülő erdők mélyén megbúvó szent helyeket felkeresve fordulunk Mennyei Atyánkhoz. Így volt ez most is: 2020. október 10-én, szombaton a Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodája zarándoktúrára hívta a családokat. Az útvonal Bakonynánáról a jásdi Szentkúthoz,hazánk egyik legrégebbi Mária kegyhelyére vezetett a Gaja patak mentén. Az időjárás kegyes volt a családokhoz, szép napsütéses időben tehették meg a mintegy 5 km-es, a Római fürdőt is érintő utat. Hosszú kihagyás, több online program után volt újra lehetőség a találkozásra, amivel többen éltek is. Számos család vett részt a zarándoklaton a járványügyi előírásokat betartva. Többen elmondták, mennyire várták a személyes találkozást, és különösen ajándék volt a teremtett világ szépségeinek és spiritualitásának találkozása a túrán.
A zarándokút megállóinak során Dr. Munkácsi János állandó diakónus a Szentatya által május 24-én elindított Laudato sí évhez kapcsolódva Szent Ferenc Naphimnuszának gondolataival, valamint a 14. zsoltár szavaival vezette a résztvevők lelkét. A gyermekek a fák földből kibújó összekuszálódott gyökereibe kapaszkodva, az ösvények göröngyein botladozva, a patakon átugrálva, a megpihenni készülő növényzet között szaladgálva, a hegyoldalban bújócskázva, a felhők mögül kibúvó nap ereje által felszáradó harmatcseppeket figyelve, apró bogárkákat szemlélvefedezték fel teremtő Atyánk hatalmas szeretetét.
A Szentkúton a túra nehézségeit vállalni nem tudók is csatlakoztak a csapathoz. Dasek Viktor plébános úr házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket, majd bemutatta a kegyhelyet és a falut. A keresztény Szentkút az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint 600 évnél régebbi. Jásd a legenda szerint nevét is a remete Jásdi (Javas) Péterről kapta, aki ide, a hegyre járt vezekelni nagy bűneiért. „Egyik éjjel álmában Szűz Mária, karján a kis Jézussal megmondja hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. (…) a rózsafüzér Mária-érme beleesik a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakad föl, mely alatt fénylőn tündöklik az érmen Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet, felfut Tésre, hívja az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondja. A kúthoz jövők között egy sánta is van, akinek a víztől meggyógyul a lába. Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről.”(Tremmel Lőrinc: Jásd-Szentkút története)
A kegyhely történetének megismerését szentmise követte, melyet Dr. Fodor János családreferens atya celebrált. A szentmisét a családok a jásdi hívekkel együtt ünnepelték.
János atya szentbeszédében arról elmélkedett, hogy az Istennel való találkozás útja olyan, mint egy papírhíd. Egy teljesebb életre vezet, de rajtunk múlik, rá merünk-e lépni, járunk-e rajta?
Mária kegyhelyen vagyunk, keressük, hogyan tudnánk jobban hozzá kapcsolódni. Egy erős, karakteres asszonyra vágyunk, aki megmondja, mit tegyünk, hogyan éljünk, de Mária nem ilyen. Isten üzenetét hallva ő is elgondolkodik a válaszon. Simone Weil írt arról, hogy ha találkozunk az életben valamivel, ami jó, elgondolkodunk mi is, csatlakozzunk-e hozzá. Valójában nem a jó és rossz csatája, a rossz dolgok léte a nehézség, hanem az, hogy a jót nem becsüljük, nem találjuk meg eléggé. Mária találkozik Isten szavával, végül elköteleződik, engedi, hogy az üzenet megtörténjen vele.
Mi hagyjuk-e, hogy Isten szava jóvá formáljon bennünket, el tudunk-e köteleződni a jó mellett?
Mária kegyhelyen vagyunk, ahol nyitottabb a Lélek. Engedjük meg, a forrás új teret nyisson Isten felé bennünk! Engedjük, hogy a csoda megtörténjen ott, ahol erre nem is gondoltunk. Kérjük a jásdi Szűzanyát, járjon közbe értünk! Legyünk nyitottak a csodára, a csodák segítségével új terek, új lehetőségek nyíljanak meg családjaink életében! – mondta János atya.
A szentmisét követően a 6 méter magas hófehér Szűzanya szobor lábainál a Szentkút kertjének ölelésében jó volt találkozni, együtt lenni, testileg-lelkileg feltöltődni!
H. Szukop Andrea
