A karácsony ünnepe elvezet bennünket újév ünnepéhez, ahol Boldogságos Szűz Máriára, mint Isten anyjára emlékezünk és kérjük az Ő közbenjárását az előttünk álló esztendőben. Általában, amikor a jövőbe tekintünk, inkább a félelmek, inkább a korlátok szoktak kiemelkedni, de éppen keresztény hitünk ad erőt ahhoz, hogy mi a jövőbe mindig bizakodással tekintsünk. Úgy tekintsünk, mint ami örömre hív bennünket, mint ami gazdagítani fog bennünket. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak. Mégis, ezzel együtt is, a jövő egy reménykeltő, isteni ajándék számunkra. Azonban szükséges, hogy a jövőt mindig konkrét módon, nagy- nagy szeretettel éljük meg. A következő esztendőre Isten irgalmában és gondviselésében bízva, három gondolatot szeretnék a Veszprémi Főegyházmegye és a Pécsi Egyházmegye papjainak, híveinek útravalóul adni:
Egészen biztos, hogy szükség van az előttünk álló esztendőben egyfajta bátorságra. Bátorságra, ami nem az embernek a bátorsága, hanem a Szentlélek ösztönzése, hogy akarjunk szeretni. Legyen bátorságunk a szeretetre! Legyünk találékonyak abban, hogy hogyan tudjunk jól szeretni!
Másik gondolat Istennek a lelke által belénk adott fantáziája. Mindig van ötlete. Mindig van lehetősége. Mindig valami újat teremt számunkra, amivel tudjuk embertársainkat szolgálni, amivel tudjuk a ránkbízottakat szolgálni.
S a harmadik gondolat – ami ugyancsak a Lélek erejéből lesz értelmezhető számunkra – pedig az állhatatosság, az állhatatosság kegyelme. Nem elég lelkesedni, nem elég ötletekkel előállni, hanem hűségesen Isten gondviselésében, szeretetében és irgalmasságában bízva napról napra teljesíteni is kell elhatározásainkat.
Kívánom a kedves testvéreknek, hogy nagy hittel, nagy örömmel legyünk a következő év ajándékozottjai, ahol van fantáziánk a Szentlélekben, van bátorságunk, és állhatatosak vagyunk.
Boldog új esztendőt kívánok minden kedves testvéremnek!