Márfi Gyula érsek Isten áldását és megszentelő kegyelmét kérte a sóra, amelyet az emberiség javára, használatára teremtett az Úr; majd belekeverte a vízzel telt urnába, s áldást kért mindazokra is, akik használják és mindarra, amit meghintenek vele, hogy tisztuljon meg a gonosz lélek ártó hatalmától és befolyásától, tartsa távol a betegségeket, és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A megszentelt vízzel meghintette a liturgián résztvevőket.
Szentbeszédében a napkeleti bölcsek szerepéről – s aktualizálva napjaink valóságára a tudomány embereiről, feladatairól – elmélkedett a főpásztor: a hagyomány szerint hárman voltak, ami annak nyomán alakulhatott ki, hogy három adományt, aranyat, tömjént, mirhát hoztak ajándékba, tisztelegve a Kis Jézus bölcsőjénél. Az értékes ajándékokból lehet arra következtetni, hogy királyok lehettek. Sok régi ábrázoláson többen is jelen vannak a betlehemi barlangnál; sőt van olyan kép, melyen tizenketten állnak a jászol körül. Annyi azonban bizonyos, hogy nemcsak gazdagok voltak, hanem bölcsek is, tudós gondolkodók, akik az ég jelenségeit vizsgálva fedezték fel a betlehemi csillagot, melyet követve jutottak el a Gyermekhez. Szerepük tehát arra is utal, hogy Istennek a tudósokhoz is volt üzenete – mondta a veszprémi érsek. Emlékeztetett arra, hogy nem is olyan rég, a kommunista diktatúra évtizedeiben azt tanították az iskolákban, hogy az egyház a haladás kerékkötője s a tudományok ellensége. Ugyanakkor hallgattak arról, hogy II. Szilveszter pápa, akitől Szent István király kapta a koronát, korának legnagyobb tudósa volt, császárok tanulták nála fizikát, kémiát, csillagászatot, s minden tudományágat, amely akkor már létezett 1000 körül. A főpásztor kisdiákkorában az iskolatelevízió műsoraiban Öveges József (piarista paptanár, aki ugyan akkor már állami utasításra szerzetesi szolgálatát nem folytathatta) tanította a fizikát az egész ország ifjúságának, bár erről sokan nem is tudtak. Márfi érsek elmondta: Öveges professzor zalai földije volt, a szomszéd faluból származott, személyesen ismerték egymást, sok beszélgetés emlékét őrzi róla.
A legnagyobb tudósok sosem tagadták Isten létét – mutatott rá a főpásztor. Nem tagadták, hogy létezik egy legmagasabb intelligencia, amely a láthatatlan és kikutathatatlan mindenségben nyilatkoztatja ki magát, és tartja fenn a világot. Szentgyörgyi Albert, Heisenberg, Darwin és Pavlov is hívő emberek voltak. Darwinnal kapcsolatban Márfi Gyula kiemelte, hogy bár tanítványai később azt vallották, hogy a fejlődés nem egyeztethető össze a teremtéssel, ő hitt abban, hogy világunkat Isten teremtette. A mai világban Isten létezését többnyire nem tagadják az emberek, a tudomány sem, de tagadják a Tízparancsolat Istenét, Krisztust s az Isten tanítását hirdető egyház hatalmát. E tagadás nem meggyőződésből fakad, hanem a törvények el nem fogadásából, a túlhajtott szabadság hajszolásából – emelte ki a veszprémi főpásztor.
Végezetül arra buzdított Márfi Gyula érsek, hogy hitünket gyakorolva törekedjünk világunk tudományos megismerésére is, de az Isten alkotta törvények tiszteletben tartásával.
Toldi Éva/Magyar Kurír