Vigadozzál Jeruzsálem! Ma szólhat az orgona, feldíszíthetjük az oltárt, a viola színt szabad rózsaszínre enyhíteni. Az Egyházhoz, a „mennyei Jeruzsálemhez” való tartozásunk fölött érzett vigasság vasárnapja. A keresztelésre készülők ujjongásával kell felismernünk azt a kegyelmet, hogy az Egyházhoz tartozhatunk, hogy anyai gondoskodását élvezhetjük, hogy ő táplál minket igéjének, szentségeinek tejével, táplál minket szokásaival, szertartásaival, sőt a böjttel és önmegtagadással is. Nem vagyunk elhagyatott gyermekek, nem vagyunk hontalanok: e szent városban lakva részesülünk a húsvéti titokban. Ezzel a gyermeki szeretettel és vigassággal lépünk be ma a templomba – mely az Egyház látható képe – és a liturgiába. Rómában e napon vitték az első rózsákat a templomba: mi is örülhetünk a tavasznak, a természet feltámadásának, hiszen az Krisztus és a lélek feltámadásának képe.
„Az ember kevésre becsüli azt, amit megszokott. Ezért nézzük ma a keresztelendők friss szemével jó anyánkra, az Egyházra. „Gyűljünk egybe” itt, a templomban mind, kik szeretjük e szent várost, az Egyházat. Együk, amit nekünk kínál: az imádságokat, énekeket, olvasmányokat, a szentmiseáldozat gyümölcseit.”
(forrás: Éneklő Egyház)