Húsvét éjszakájának szertartása az egyházi év középpontja, „minden vigíliák anyja.” Drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból és a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk föltámadását. De nem szakítja el a feltámadást a kereszthaláltól. Egyúttal ünnepli a keresztfán szerzett megváltást is. Halál és feltámadás összefonódik a megkereszteltekben. Ezek ma éjszaka meghalnak Krisztussal együtt, s benne életre támadnak. Ez volt az ősegyházban a keresztelés éjszakája. A keresztség kegyelme ma megújul minden megkereszteltben, s így ők is részesednek a húsvéti kegyelemből. A szertartás részei: I. A húsvéti fény meggyújtása. II. Húsvéti örömhirdetés ( Exsultet). III. Ószövetségi olvasmányok. IV. A mise első része. V. Keresztvíz-szentelés, keresztségi szertartás. VI. A mise második része.
A nép teljes sötétségbe borult templomban gyülekezik. Elmúlt a nap, elérkezik a második éj azóta, hogy az Úr a sírban pihen. A papság a templom elé vonul. Közben az ősegyház fényhimnuszát énekeljük: „Inventor rutili” (a 4. századból). Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap, ezért ragyog az ég a holdfényben. De a templomban – éppúgy, mint szívünkben, érzésvilágunkban- még sötétség uralkodik. Csak Istentől várhatjuk az igazi fényt. Az új fényt meggyújtó szikra Kőből pattan ki (hajdan elő volt írva, hogy csak frissen csiholt tűzről gyújtható meg a húsvéti fény!) A Kő az egész Szentírásban Krisztus testét, szent emberségét jelenti. Így a „Kőből kipattant tűz” figyelmeztet, hogy csak Krisztus testében kereshetjük életünk fényét.
A pap először megáldja az új tüzet, kérve, hogy Isten „mennyei vágyakra gyújtva föl szívünket, tiszta lélekkel vezessen el örök dicsőségének fényéhez”. Ezután feldíszíti a gyertyát: a kereszt, az Alfa és Omega betű, az évszám hirdeti, hogy Krisztusé a kezdet és a vég, az idő és az örökkévalóság. Az öt tömjénszem, melyet a gyertyába szúrnak, Krisztus sebeire emlékeztetnek: e sebek őriznek és védenek minket. Majd a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, hogy „dicsőségben feltámadt Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát”. Ünnepélyes menetben hozzák be a gyertyát: háromszor megállnak, s mind emeltebb hangon hirdetik:
Krisztus világossága! Nép: Istennek legyen hála!
Közben a fény elterjed Krisztusról az Egyházban: a hívek is meggyújtják a gyertyákat a húsvéti gyertyáról. Míg a menet a szentélybe lép, s elhelyezik, megtömjénezik a húsvéti gyertyát, befejezzük az éneket, a „Krizmával fölkent”, a keresztségben, bérmálásban krisztusivá lett (Krisztosz= Fölkent) Egyháznak dicsérő szavát.
A diákonus megkezdi az Úr feltámadásának ünnepélyes meghirdetését, a híres húsvéti öröméneket. Az Exsultet liturgiánknak legértékesebb kincsei közé tartozik, a megváltás titkának hálaadó megvallása. ( Szövegét elmélkedjük át e napokban). Fölállva, kezünkben égő gyertyával hallgatjuk.
( A prefáció hálát ad azért a húsvét éjszakáért, melyet Isten már az Ószövetségben megáldott jótéteményeivel, s melyben nekünk a megváltást megvalósította és évről évre kiosztja: ) 1. Mert valóban méltó és igazságos, hogy a láthatatlan és mindenható Atya- Isten és egyszülött Fiát is, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szívnek és elmének minden erejével s a hangnak szolgálatával zengjük. 2. Ő lerótta helyettünk az örök Atyának Ádám adósságát, s az ősbűnnek az adóslevelét letörölte szentséges vérével. 3. Mert íme, most vannak itt a húsvéti ünnepek, midőn leöletik amaz igaz Bárány, kinek vére megszentelő jel a hívő léleknek ajtaján. 4. Íme az éjszaka, melyen te, Urunk, kivezetted atyáinkat, Izrael fiait Egyiptomból, majd száraz lábbal a Vörös-tengeren átvitted őket. 5. Ez tehát az az éjszaka, mely a bűnök sötétségét eloszlatta a tűzoszlop világossága által.
( Az éjszaka lelki kegyelmekkel teljes, melyek az egész emberi életet átalakítják: ) 6. Ez az az éjszaka, mely ma szerte az egész világon a Krisztus-hívőket a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától elválasztván a kegyelemnek átadja, s a szentségbe kapcsolja őket. 7. És ez az az éjszaka, melyen széttörve a halál bilincsét Krisztus az alvilágból mint győztes tért vissza. 8. Mert mit ért volna nekünk megszületnünk, ha a megváltás nem ér el minket! 9. Ó, milyen csodálatra méltó, hogy atyai jóságos így lehajlik hozzánk! 10. Ó, mily fölbecsülhetetlen a szeretetnek kedvezése: hogy kiváltsd a szolgát, kiszolgáltattad saját fiadat érte! 11. Ó, Ádámnak valóban szükséges vétke – mert Krisztus halála lett eltörlője annak! 12. Ó, áldás-termő vétek, melyhez ilyen és ily nagy megváltó illett! 13. Ó, valóban boldog éjszaka, mely csak maga volt méltó tudni az időt és az órát, melyben Krisztus az alvilágból feltámadt. 14. Ez az az éjszaka, melyről az Írás mondja: „Amaz éjszaka fénylik, mint a nappal, s az éj világosság lesz majd nékem, mely gyönyörűséget áraszt!” 15. Hiszen ebből az éjszakábó megszentelő erő árad, mely elűzi a bűnöket, lemossa a vétkeket, a bukottnak az ártatlanságot, s a szomorkodónak a vidámságot visszaadja. 16. A gyűlölséget távolűzi, egyetértést közvetít, s a hatalmakat meghajlásra készti.
( A Gyertya: ünnepélyes esti áldozat, melynek mélyértelmű jelentése van. A méhek munkájából a méhek királynője készített anyagot a drága lámpáshoz – így a keresztények buzgósága is az Egyház által lesz Istennek kedves ajándékká: )17. És azért ezen a kiváltságos éjszakán, ó szent Atyánk, fogadd el, kérünk, a dicséret ez égő esti áldozatát tőlünk, melyet a méhek szorgosságával készített Gyertya ünnepi felajánlásával – szolgáinak keze által- megad néked a szentséges Egyház. 18. Ám tudjuk immár, hogy mit hirdet ez a fényoszlop, melyet Istennek tiszteletére a pirosló tűz lángra gyújtott. 19. És e láng, hogyha sokfelé osztjuk is, meg nem fogyatkozik a szétosztás által. 20. Mert táplálja azt az olvadó viasz, melyet e drága lámpásnak anyagául a méhek királynője készített. 21. Ó, valóban boldog éjszaka, melyben egyesül a földivel a mennyei, s az emberivel az, mi isteni!
( Kérjük, hogy a húsvéti kegyelmek ne hagyjanak el minket egész életünkben. Égve találja e kegyelmi lángot bennünk az Úr, amikor majd eljön övéiért: ) 22. Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy e Gyertya, melyet nevednek tiszteletére megszenteltünk, hogy legyőzze ez éjnek árnyát, maradjon is meg fogyhatatlan fényben! 23. És elfogadván, mint jóillatú áldozatot tőlünk, add, hogy világossága az égi fényekkel olvadjon egybe! 24. Fénylő lángját találja égve a Hajnalcsillag: 25. Az a Hajnalcsillag, ki nem ismer alkonyt, a te Fiad, Jézus Krisztus, ki az alvilágból visszatérvén derűs fénnyel felragyogott az emberi nemnek, és él és uralkodik mindörökkön örökké. AMEN.
(Más, tetszés szerint mondható befejezés, az Egyházért való fohászkodással: ) 24. Fénylő lángját találja égve a Hajnalcsillag: 25. Az a Hajnalcsillag, ki nem ismer alkonyt. 26. ki az alvilágból visszatérvén derűs fénnyel fölragyogott az emberi nemnek. 27. Most tehát, Urunk, arra kérünk téged, hogy minket, házad népét, a papságot és a neked szentelt híveket N. pápánkkal és N. püspökünkkel együtt, és szent N.-nek ( a templom védőszentjének) családját, itt egybegyűlt közösségünket, hazánkat és elöljáróinkat – békés időket engedvén – a Húsvét szent örömében megőrizni méltóztassál. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. AMEN.
Az eredeti, egész éjszakán át tartott húsvéti nagyvirrasztás maradványai, melyek a húsvétnak, a megváltásnak és a keresztségnek előképeivel oktatták a keresztelendőket, oktatják ma is a keresztségükre visszaemlékező híveket. gyertyáinkat eloltva, leülve hallgatjuk őket.
1. Olvasmány: Teremtéstörténet. Megérteti velünk, hogy mindenestől Isten teremtményei vagyunk, s hogy a teremtésben megnyilvánuló isteni erő működik keresztségi újjáteremtésünkben is. Erről énekel a zsoltár is: az Úr alkotott minket, az ő népe vagyunk, a teremtés és a megváltás kettős jogán. A zsoltár után a pap könyörgésben foglalja össze az olvasmány gondolatát.
(forrás: Éneklő Egyház)
Az idei esztendőben a járványügyi helyzet miatt a szertartás néhány eleme elhagyásra került, így elmaradt a feltámadási körmenet is.