Az idei esztendőben, újévi üzenetemben három gondolatot emeltem ki, ami feladatként látszott mindannyiunk előtt: ez a három feladat az állhatatosság erénye, a bátorság erénye, és az isteni leleményesség erénye. Az elmúlt hónapok megerősítettek, hogy mennyire szükségünk van ezekre az isteni, ugyanakkor húsvéti erényekre. Hogy egyáltalán legyen bátorságunk szembenézni a valósággal, a realitással, hogy legyen leleményünk arra, hogy hogyan tudjuk a megváltozott körülmények között jól szeretni önmagunkat, családtagjainkat, a közösséget, a társadalmat, és mennyire szükségük van az állhatatosságra nem csak azoknak a testvéreknek, akik nap mint nap emberfeletti erőfeszítéseket tesznek az emberi életekért, a közösség működéséért, hanem bizony minden család életében szükség van erre.
Húsvét abban erősít bennünket, hogy ebben az állhatatosságban legyünk erősek. Ez nem a mi erőnk. Istennek az ereje. Istenhez kötöttük az életünket, Krisztus módjára akarunk élni, és tőle kapjuk az erőt ehhez. Amikor az állhatatosságon gondolkodunk, akkor nagyon könnyű lenne valami emberi erőfeszítésről gondolkodni. De ez nincs így. Az állhatatosság Istennek a hűsége az ember mellett. Ami egyszerre megjeleníti a küzdelmet a rosszal szemben, és ezt vállalnunk kell: küzdelem a rosszal szemben önmagamban, a széthúzásban, az ellenségeskedésben, a remény tudatos tiprásában, és vállalni kell a küzdelmet azokkal az ideológiákkal szemben, amelyek éppen a Húsvét hajnalán felragyogó emberi méltóságot akarják meggyengíteni, elvenni, és útszélre dobni. Ugyanakkor az állhatatosság és a küzdelem megkívánja tőlünk azt, ne csak a rosszal szemben küzdjünk. Sőt! Talán egy új aspektusa emelkedik ki a Húsvét fényének, amikor azt látjuk, a jóért is meg kell küzdeni. Tudatosan, szándékosan, akart módon. Talán ez távol áll tőlünk. Távol áll gondolkodásunktól, távol áll családjaink életétől, távol áll közösségeink életétől, s mégis, egyre inkább kiemelkedik a mai keresztény ember feladata: Húsvét erejéből erőt merítve akar küzdeni a jóért. Nem tehetjük meg, hogy nem tesszük ezt. Hiszen Krisztus föltámadott! Krisztus méltósággal ajándékozott meg bennünket. Krisztus új gondolkodással, új erővel, új bátorsággal ajándékozott meg, ezért szükséges, hogy tudatosan akarjunk küzdeni a jóért. Sokszor talán egyszerűbb lenne azt mondani, én békességes ember vagyok. Én nem szeretem a konfliktust. Én sosem vállaltam a nyílt küzdelmet és harcot. Talán éppen most ebben kell változni. Küzdeni a jóért. A gyermekeinkért, a férfi-nő kapcsolatának méltóságáért, a családnak az erejéért, az időseink méltóságáért, egyáltalán a normális társadalmi működésért, ahol nem az ellenségeskedés, nem a széthúzás, nem a gyűlölet az, ami meghatározza milyen feladataink vannak, hanem a jóért való küzdelem. Krisztus ebben erősít bennünket. Ő tanított, meghalt, sírba szállt, és föltámadott. Az Atya műve volt ez. Higgyük, Krisztus ereje bennünket is képes új erővel megajándékozni, új gondolatokkal, új állhatatossággal a jóért. A Húsvét, azt jelenti, kész vagyok a jóért való küzdelemre.
Áldott ünnepet kívánok minden kedves testvéremnek és azt a bátorságot, amit Krisztustól kaptunk!