A Veszprémi Főegyházmegye világi és papi hitoktatóinak tartottak szakmai napot a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán január 14-én.
A rendezvény szentmisével kezdődött a főiskola kápolnájában, melyet Márfi Gyula érsek mutatott be Vasáros József plébánossal, a főegyházmegye hitoktatási referensével és az egyházmegye papjaival, diakónusaival.
Magyarországon és az unióban ma nem tudnak különbséget tenni a pozitív és a negatív másság között, mutatott rá szentbeszédében a főpásztor. Rengeteg bűnre azt mondják nem bűn csak másság. E szemléletet példákkal illusztrálta. Egy zenekarban vannak vonósok, billentyűsük, ütősök, mindegyik nemes célt szolgál, zenét szólaltatnak meg, s mindegyik másképp – ez pozitív másság. De súlyos visszaélés a másság fogalmával, mikor az elvált emberekre, a szinglikre, az azonos neműek kapcsolatára, a laza kapcsolatban élőkre és a házastársakra egyöntetűen azt mondják, hogy egyik sem jobb, mint a másik, csak más. Ráadásul manapság a negatív másságra is azt mondják: tisztelni kell. Megfigyelhető, hogy ma már a társadalomban a negatív másság, a bűn polgárjogot nyert, természetesnek tekintik. Ezért a keresztény embernek, a hitoktatóknak különösen fontos, szinte prófétai feladatuk van, szembe kell ezzel a mentalitással szállniuk. A hittanos gyerekekben tudatosítanunk kell, hogy nem minden másság jó, zárta gondolatait az érsek.
A szertartás után Pál Ferenc atya, angyalföldi plébános, mentálhigiénés szakember tartott előadást a hitoktatóknak a közösség szerepéről a közösségszervezésről, a csoportdinamika kérdéseiről, rávilágítva arra, miként segíthetik el pedagógiai munkájukban a gyermekeknek kiegyensúlyozott hitben és szellemi-lelki értelemben vett fejlődését.
Három dimenzióban élünk, az egyediség, az együttesség és az egyetemesség szintjén, s ezeknek a harmóniáját kell megteremtenünk magunkban, különben felbomlik a lelki egyensúlyunk és elszakadunk a realitásoktól, mondta. Egyediségünk teremtettségünkből fakad, az ember egyedüli és utánozhatatlan személyiség. Sajnos az elmúlt századok a testet 
tették meg a bűn forrásának, ma pedig az én-t tekinti keresztény közgondolkodásunk a bűnbaknak, ami nem tesz jót az ember testi-lelki-szellemi kibontakozásának. Az Úr Jézus az egyediséget óriási kincsnek, értéknek tartja. Minden ember egyedi, megismételhetetlen, s ennek felismerése, megélése segít hitünk kiteljesedésében, egyéni – csak egyedül általunk megvalósítható – szolgálatunk, küldetésünk felismerésében. És ez az alap a közösségi együttesség megéléséhez is, társas természetünk kialakításához, amikor önazonosságunkat megtanuljuk kívülről látni, a közösség részeként felismerjük feladatainkat, megtaláljuk a közös célokat egymással, mutatott rá. Példákat hozott fel arra, amikor az ember individuális természetét nem tudja háttérbe helyezni, nem képes a közös célokat felfedezni. Az egyetemesség felé nyitni a legnehezebb, folytatta gondolatmenetét. Amikor az egyéniség eluralkodik az emberen, akkor minden csapást, gondot, nehézséget az életben személyes és igazságtalan bántalomként, gyakran Isten büntetéseként él meg: Miért pont én szenvedek, mikor mások nem szenvednek? Miért pont én vagyok a vesztes? Ez a mentalitás boldogtalanná tesz. Akkor tudunk békében lenni magunkkal és egymással, ha a három dimenziót megtanuljuk egységben látni, hangsúlyozta. Persze a feszültség így is megmarad, ellentétek mindig lesznek, de attól, amit széltében-hosszában csinálunk ma, ahogy vitatkozunk, ellenségeskedünk és szenvelgünk másokkal szemben, attól nem lesz jobb az életünk. Az egyéniség kiteljesítését sosem szabad az együttesség és az egyetemesség rovására megvalósítani, hanem mindig keresni kell a kapcsolatot, az összeegyeztethetőséget a másik két dimenzióval. A kereszténység szellemiségében a súlypont az együttességen, a közösségen van. Ugyanakkor a körülvevő világ a hangsúlyt az egyediségre, az individuumra helyezi. Ennek a feszültségnek 
feloldásában segíthet a hitoktató is. Ezért előadásának második részében csoportdinamikai kérdésekről beszélt, például arról, hogy viselkedik az ember a közösségbe kerülve, mennyire meghatározottak viselkedésében az első csoport- és közösségi élményei, családi, óvodai-iskolai tapasztalatai gyermekként. Az előadást követően kötetlen beszélgetés, majd szeretetvendégség zárta a szakmai napot.
Toldi Éva