„A kezdeti idők dicsőséges történelme elevenedik meg emlékezetünkben, most, amikor azon vagyunk, hogy a jelen idők lelkipásztori igényeinek megfelelő módon újrarendezzük Országotok egyházmegyéinek határait” – írta 1993. május 30-án kelt rendelkezésében Szent II. János Pál pápa. A kezdőszavai alapján Hungarorum gens (A magyarok nemzete) címet viselő dokumentum jelentősen megváltoztatta a magyarországi katolikus egyházmegyék határait, létrehozta a kaposvári és a debrecen-nyíregyházi püspökséget, a veszprémi egyházmegyét érsekségi rangra emelte, valamint megszületett az Esztergom-Budapesti és a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye.
Az 1920. június 4-én megkötött békeszerződés évezredes struktúrákat rombolt le, nemcsak gazdasági, közigazgatási, hanem egyházkormányzati tekintetben is. A katolikus egyház nehezen áthidalható emberi, anyagi és intézményi veszteségeket szenvedett, de legsúlyosabb gondját az egyházmegyék területi egységének megbomlása jelentette. Bár a Szentszék ígéretet tett rá, hogy amikor a békekötések utáni rendezés ügyében a tárgyalásokat megindítják, az összes érdekeltet meg fogják hallgatni, úgy tűnt, a magyar egyház kérései süket fülekre találtak mind Rómában, mind Párizs környékén.
Lepold Antal
A magyar békedelegáció munkálataiban a katolikus egyház részéről Lepold Antal esztergomi kanonok vett részt, aki a békejavaslathoz csatolva hosszú összeállítást készített a magyar katolikus egyház történetéről, szervezetéről és vagyonáról. Lepold ezen kívül közreműködött a békejavaslat két egyházi cikkelyének szövegezésében, amelyekben a mostani egyházi szervezet változatlan fenntartását kérték a határok változására való tekintet nélkül. Bár a magyar katolikus egyház az utolsó utáni pillanatokig küzdött az elcsatolt területekért, az 1920-as években úgy tűnt, hogy Róma esetenként több megértést tanúsított az utódállamok iránt, mint az ezeréves jogokra és érdemekre hivatkozó magyar egyházi és állami szempontok számára.
A trianoni országhatárok új helyzetet teremtettek a magyar katolikus egyházkormányzatban, de annak alapvető szerveződési elvét nem változtatták meg. Mindössze négy egyházmegye, a váci, a veszprémi, és a székesfehérvári püspökség, valamint az egri érsekség nem szenvedett területi veszteségeket. Tizenhárom egyházmegye teljes egészében a magyar területen kívülre került, szintén tizenhárom püspökséget pedig megcsonkított az új határ. Az így a püspöki székhely nélkül maradt egyházmegye-részek plébániáiból – mind a magyar, mind az elszakított területeken – közvetlenül Róma alá tartozó, önálló egyházkormányzati egységeket, úgynevezett apostoli kormányzóságokat szerveztek, mivel a legtöbb érintett püspök semmiféle döntést nem hozhatott a határ túloldalára került plébániákkal kapcsolatban – kivéve Glattfelder Gyula csanádi püspököt, akit kiutasítottak Temesvárról, emiatt 1923-ban Szegedre tette át székhelyét.
Papp Antal
Az eperjesi és a munkácsi görögkatolikus egyházmegyék Magyarországon maradt parókiáiból a Szentszék 1924-ben alapította meg a miskolci exarchátust, melynek vezetőjévé a Csehszlovákiából kiutasított munkácsi görögkatolikus püspököt, Papp Antalt tette. Papp halála után a hajdúdorogi püspök kormányozta a miskolci exarchátust is. A görögkatolikus egyházmegyék helyzete 2015. március 20-án rendeződött, amikor Ferenc pápa megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat.
A püspöki kar 1929-ben: az értekezleteken részt vettek a magyar határon belül maradt egyházmegye-részek apostoli kormányzói is.
1993-ban még mindig élesen látszottak az egyházmegye-szervezet Trianon okozta sebhelyei, mivel a szocialista diktatúra idején aligha lehetett a kérdéssel foglalkozni. Bár a Rozsnyói, a Kassai és a Szatmári Egyházmegyék Magyarországon maradt plébániáit 1951-től Északi részek néven Eger kormányozta, és 1952-től a Nagyváradi Egyházmegyétől elcsatolt területet, a Debreceni Apostoli Kormányzóságot is a csanádi püspök joghatósága alá rendelték, a területek végleges egyházkormányzati rendezése csak 1993-ban történt meg.
A Hungarorum gens igyekezett kiküszöbölni a magyar egyházszervezetet még mindig jellemző aránytalanságokat is. Több egyházmegyének voltak kis „szigetei,” melyek a történelmi események miatt ékelődtek be más püspökségek területére. Ilyen volt például az egri érsekséghez tartozó, dél-alföldi Kunszentmárton, valamint az esztergomi érsekség fontos „paptermő vidéke”, a Szigetköz, mely a Győri Egyházmegye és a szlovák határ közé ékelődött. A Szigetközben ráadásul izgalmas helyzet alakult ki, mikor az egyik falut, Bácsát közigazgatásilag Győrhöz csatolták: a püspöki székvárosban plébániája lett az Esztergomi Főegyházmegyének. Ekkor született az a mondás, hogy a Püspökvár tornyából Esztergomba lehet látni.
Budapest plébániáin is több püspökség osztozott, hiszen amikor 1950-ben Nagy-Budapest létrejött, a frissen a fővároshoz csatolt kerületekben volt, amelyik plébánia a Váci, és volt, amelyik a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozott. Az 1993-as pápai rendelkezés értelmében Csepel-szigetet kivéve az esztergom-budapesti érsekségé lett a főváros valamennyi plébániája, valamint társszékesegyházi rangot kapott a Szent István-bazilika. A kalocsai érsekségnek mindössze 33 plébániája maradt Trianon után, ezt egészítette ki 1993-ban a Hungarorum gens a Váci és a Pécsi Egyházmegyétől átvett területekkel, valamint Kecskeméten társszékesegyházzal.
A Hungarorum gens megoldást talált egy olyan problémára is, mely már Trianon előtt is foglalkoztatta az egyházi vezetőket. A veszprémi püspökség és az egri érsekség területe túl nagy volt, egyes plébániák így messze kerültek a székhelytől. Az Egri Főegyházmegye kettévágásának gondolatát már Samassa József bíboros-érsek fölvetette, ezért fordított különös figyelmet 1904-ben a nyíregyházi új plébániatemplom építésére, hogy az majd valamikor egy önálló püspökség székesegyháza lehessen. A veszprémi egyházmegye Balatontól délre fekvő területeinek önállósítására már Mindszenty József is gondolt, ő Zalaegerszeget képzelte el az új egyházmegye székhelyének. A korábbi főpásztorok elképzelései 1993-ban valósultak meg a Debrecen-Nyíregyházi és a Kaposvári Egyházmegyék megalapításával. A modern körülményeknek megfelelő rendezés tekintetében még hatékonyabb lett a lelkipásztori munka.
(magyar kurir)