A Szentháromság vasárnapját követő csütörtököt az Egyház annak a titoknak ünneplésére szenteli, hogy a kenyér és bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az Isten-embernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van. (Magyarországon ez idő szerint a rákövetkező vasárnap tartjuk.) Krisztus maga adta tudtul egy látomásban Lüttichi Szent Juliannának kívánságát, hogy szeretetének ezen titkát egyházi ünneppel is dicsőítsék. IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el ezt az ünnepet, s az ő megbízásából Aquinói Szent Tamás írta meg a liturgikus szövegeket és a nap csodálatos szekvenciáját, a Lauda Siont-t. Az Oltáriszentség alapítása Nagycsütörtökön történt. Minthogy azonban akkor Krisztus húsvéti misztériumának sokszoros ajándéka között oszlik meg figyelmünk, s az ünnep fényét már az Úr szenvedése árnyékolja, a húsvéti idő lejártával, szintén csütörtöki napon, az Egyház külön ünneppel ad hálát ezért az ajándékért, s kéri az eucharisztikus Jézus Krisztus áldásait minden hívő életére.
Hogyan ünnepeljük meg az Úrnapját?
- Az Egyház ezt az ünnepet a legnagyobb pompával üli meg. Nemsokára az ünnep bevezetése után az oltáriszentségi körmenet is általánossá vált az Egyházban. E körmenet elsősorban IMÁDÓ értelmű, s ezért bensőséges buzgalomnak kell áthatnia. Másodsorban KÉRŐ jellegű, hogy Krisztus jelenlétével szentelje meg világi életünket is. Harmadsorban HITVALLÓ jellegű, láttára a világnak évről évre szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az Oltáriszentségből Krisztus titokzatosan, de valóságosa magához vonzza minden korban övéit.
- Isten háza és oltára az ünnep és a rákövetkező napokban a leggazdagabb virágdíszben és illatos erdei zöldben pompázik. A hívők is azon versenyeznek városban és falu, hogy a körmenet útján a házakat, utcákat illő módon feldíszítsék.
- Törekedjünk Úrnapján és környékén arra, hogy minél mélyebben megértsük azokat a szövegeket, melyeket az Egyház a legszentebb Oltáriszentség tiszteletében használ (főként a Lauda Sion és Pange lingua énekek szövegét). Kérjük azt a kegyelmet, hogy hitünket e nagy és szent titokkal szemben Isten még jobban megelevenítse, s ezáltal hódolatunkat elmélyítse és szeretetünket lobogóbb lángra gyújtsa.
- Valljuk meg mindenkor és mindenütt, félelem és habozás nélkül meggyőződésünket, külsőleg is. Tisztelettejes imádással térdeljünk le az Oltáriszentség előtt, vegyünk részt buzgón a szentmisén és a szentáldozásban, csatlakozzunk az utcáinkon végigvonuló szent Királyunk ünnepi menetéhez, térjünk be minél gyakrabban csendes szentségimádásra a templomba.
- Időnként olvassuk el János evangéliumának 6. fejezetét: Krisztus kafarnaumi beszédét, melyben az Oltáriszentséget megígérte és jelentőségét megmagyarázta.
Az Úrnapi körmenet eredetileg az egész lakóhelyet körbejárta, s a település négy sarkánál, a négy világtáj felé fordulva hangzott el egy-egy evangéliumi szakasz, majd követte ezt az áldás. Ma a templom közelében halad a körmenet, melyet négy stáció, megállás szakít félbe. Ezeken az Oltáriszentségről szóló evangéliumi szakaszok, ehhez kapcsolódó könyörgések hangzanak el, majd a szentségi áldás mintegy a település minden irányába kisugározza Krisztus jóságát.
(forrás: éneklő egyház)
A körmenetre elsősorban az oltáriszentségi himnuszok vannak előírva, de más alkalmas szentségi énekek is vehetők. A templomba visszaérkezve Te Deumot éneklünk.