A Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodája által szervezett Családi napok utolsó állomásaként az érdeklődő családok 2021. július 18-án, vasárnap Zircen találkoztak. A nap közös indítása a 10 órakor kezdődő szentmise volt a Zirci Ciszterci Apátsági Bazilikában.
Bérczi Bernát apát úr a szentmise kezdetén külön köszöntötte a családi nap résztvevőit. A prédikációban a jó Pásztor és a pásztor gondjaira bízott juhok fogalmát járta körül a Szentírás tükrében. Elmondta, hogy már az ószövetségi embernek is tapasztalata volt, hogy a nyájnak
pásztorra van szüksége, aki vezeti, védelmezi a gondjaira bízott juhokat. A királyok is pásztornak tekintették magukat, akiknek az a feladatuk, hogy irányítsák, vezessék a rájuk bízott népet.
Összefoglaló az utolsó három napról:
Kifejtette, hogy előbb vagy utóbb, de mindannyiunk életében megjelenik mindkét szerep: az irányított, vezetett és a másokat valamilyen területen vezető, róluk gondoskodó szerep is; hiszen akár családanyaként, családapaként vagy munkahelyi vezetőként pásztori feladatokkal
ruház fel bennünket az Úristen, embereket bíz ránk. Ahhoz azonban, hogy jó pásztorokká váljunk, szükség van arra is, hogy előbb jó juhok legyünk. Mai világunkban mindenki pásztor szeretne lenni, másokat vezetni, anélkül, hogy őket valaha is vezetni lehetett volna, hogy ők
maguk valaha is engedelmes, jó báránnyá váltak volna. Ők saját magukat is Isteni Pásztor nélkül akarják vezetni. Pedig ha Urunk Jézus Krisztus életét nézzük, ő maga is legalább 30 évig csak igazi, jó bárány volt. Báránya volt a Mennyei Atyának, de pásztorai voltak szülei is,
nekik engedelmes volt, hallgatott rájuk. Csak ezeket az éveket követően lett Jézusból jó Pásztor, a legtökéletesebb Pásztor, aki életét adja juhaiért. Hangsúlyozta: a jó pásztor egyben jó bárány is. Akkor tudok tehát én is jó pásztor lenni, ha hallgatok a Mennyei Atyára és neki jó báránya vagyok. Kérdés azonban, hogy ki a mi igazi pásztorunk? Kinek a hangját követjük? Krisztusra, az igazi Pásztorra hallgatunk vagy evilági dolgok: vágyaink, kényelmünk, félelmeink irányítanak bennünket? Krisztus arra hív, hogy őrá figyeljünk, ő az, aki nekünk pásztorunk lehet, aki vezethet minket, aki gondot visel ránk, aki megvéd minket. Amikor valami nehézség, baj ér minket, nem mindig jó helyre futunk segítségért; sebeinket, sérüléseinket jobb az Úr elé vinni, hogy ő vezessen minket, ő ugyanis igazi Pásztorunk akar lenni. Nem nehéz Jézushoz, az igazi Pásztorhoz közel kerülni: csak a szívünket kell kitárnunk. Ahogy az apostol mondja: „Krisztus vére árán szabad utunk van Istenhez”.
Elmondta, ha kevés a bennünk levő béke, szegődjünk még inkább Krisztus, a mi Pásztorunk mellé. Ehhez fontos, hogy ne hanyagoljuk el az imádságainkat, szánjunk erre időt. Úgy tudunk még a Mennyei Pásztorunk közelében maradni, hogyha – az apostolokhoz hasonlóan –
Jézustól indulunk el és Jézushoz térünk vissza. Mindent, amit teszünk, próbáljuk Jézusban tenni. Nem feltétlenül nagy imádságokkal, nagy szavakkal, nagy tettekkel, hanem a hétköznapi teendőink során is; ahogy Avilai Szent Teréz mondta: „Isten a fazekak között is ott van.” Hívjuk segítségül Mennyei Pásztorunkat, hogy jó bárányai lehessünk és így mi is jó pásztorai lehessünk azoknak, akiket a mennyei gondviselés a mi gondjainkra bízott!
A szentmisét követően – az előző napok gyakorlatához hasonlóan – ismét különváltak a felnőttek és a gyermekek: a felnőtteknek Kiss Didák OFM testvér foglalta össze az előző három nap legfontosabb megállapításait és tanulságait, majd a felmerülő kérdésekre is szívesen válaszolt. Didák testvér összefoglalójában hangsúlyozta az előző napokban elmondottak közül: egy-egy ítélkező mondat mélyén valójában mindig az „ítéletet mondó”, kritikát megfogalmazó ember valamilyen kielégítetlen igénye, szükséglete áll! Kiemelten fontosnak tartotta Didák testvér, hogy a felek közötti kommunikációt a lehető legteljesebb őszinteség jellemezze, a házaspárok igyekezzenek őszintén beszélni egymással az érzéseikről, igényeikről, szükségleteikről is, mert csak ebben az esetben tudják kapcsolatukat mindkét fél által kielégítő módon építeni. Fontos az is, hogy lássuk, milyen sok mozgatója, kiindulópontja lehet egy-egy döntésünknek, megfogalmazásunknak – ha ezt szem előtt tartjuk, akkor talán a társunk döntéseit, mondatait és az azok mögött álló érzelmi, szükségletbeli mozgatórugókat is jobban meg tudjuk érteni, és így egyre inkább képessé válhatunk a valódi, őszinte kommunikációra. Az előadás végén a hallgatóság mondhatta el röviden, mit visz majd haza a négynapos lelki töltekezésen elhangzottakból: volt, aki a türelmet, az empátiát emelte ki, más az értő figyelmet, a nyitottságot a másik felé.
Eközben gyermekeink ismét több tartalmas program közül választhattak kedvük szerint: a nagyobbak cserkészek vezetésével számháborúzni mentek, míg a fiatalabbak az Apátság területén kézműveskedhettek vagy a Családi Társasjáték Egyesület által rendelkezésre
bocsátott számtalan társasjáték közül választva, az egyesület hozzáértő tagjainak segítségével társasjátékozhattak.
A közös ebédhez már mindenki saját családjával sétált el a zirci Békefi Antal Művelődési Ház előtti parkba. Az ebéd elfogyasztása után a családok a Madárdal együttes mesés táncházán vehettek részt, sok zenével, énekkel, mókával és játékkal. Jó volt újra együtt lenni!
HC
