A Szent Mihály Bazilika Főszékesegyház felszentelését ünnepeljük október 5-én.
A székesegyház felszentelése október 4-én történt, s nem 5-én. Október 5-re valamikor az 1980-as években került át a megemlékezés annak érdekében, hogy elkerüljék a Szent Ferenc-nappal való ütközést.
A püspökség alapítása idején 1009-ben a Géza fejedelem idejében épült Szent György-kápolna már bizonyosan fennállt, egyes feltevések szerint tőle délre is állhatott már ekkor épület. A Szent Mihály székesegyházat Gizella királyné kezdte alapjaitól építtetni 1040 táján.
Az Árpádok korában a városnak négy plébániája volt. A tatárjárásnál is nagyobb pusztítást vittek végbe Csák Péter hadai 1276 tavaszán. A török időkben a város tizenkétszer cserélt gazdát, hetven éven át nem volt mise a püspöki székvárosban. Sennyei püspök állíttatja vissza a székesegyházat, a káptalant, és kanonokjaival megkezdi a katolikus élet helyreállítását. Jezsuiták, ferencesek, piaristák váltják egymást a lelkipásztori munkában. 1703-tól vezetnek anyakönyvet. A romossá vált székesegyházat az 1720-as évek első felében Eszterházy Imre püspök építtette újjá barokk stílusban. Padányi Bíró Márton 1752-ben újra életre hívta a plébániát, amely 1941-ig egyedül irányította a lelkipásztorkodást a városban. A kéttornyú, háromhajós, karzatos keresztházzal, sekrestyékkel bővített székesegyház egyben a plébániatemplom is. Altemploma románkori eredetű a XI. századból, melyet a főszentéllyel együtt gótikus stílusban a XIV. század végén építettek újjá.
A Szent Mihály-Székesegyház mai arculatát 1907–1910 között nyerte el. A templom átépítésére az akkori püspök, báró Hornig Károly felkérte Aigner Sándor budapesti építészt. Az átépítés költségeit 60000 aranykoronában állapították meg. A gótikus szentélyt és az altemplomot meghagyták, de a barokk díszítésű hajókat átépítették. A mellékhajók oldalfalát nagyrészt meghagyva új neoromán templomot emeltek, a boltíves mennyezet helyére sík famennyezet került. Így nyerte vissza a székesegyház a Szent István kori román stílusú megjelenését. Az elkészült főtemplom újraszentelése az egyházmegye legfontosabb liturgikus eseménye volt a XX. század elején. Az ünnepélyes szertartásra az építési munkák befejeződése után 1910. október 4-én került sor.
Az esemény súlyát jelzi a résztvevők és a díszvendégek sora: Náray Szabó Sándor államtitkár, Vajda Ödön zirci apát, Várady Árpád miniszteri tanácsos, Hunkár Dénes főispán, Óváry Ferenc országgyűlési képviselő, Náray Szabó Elek törvényszéki elnök, a teljes városi tanács, a megye fontosabb arisztokratái és a város polgárságának jelentős része egyaránt jelen voltak az ünnepségen. A megyéspüspök Hornig Károlyon kívül még négy főpap: Radnay Farkas besztercebányai, Prohászka Ottokár székesfehérvári, Csernoch János csanádi megyéspüspökök és Rajner Lajos cidyssai felszentelt püspök vett részt a szertartáson.
Az esemény kezdetén a püspök kíséretével együtt átment a ferences templomba, majd a ferences templomból a megújult székesegyházhoz vonult a menet, ahol a megye főpásztora háromszor körüljárta az új templomot és felszentelte az épület külső részét. A harmadik forduló után kinyíltak a székesegyház kapui és az újjáépített épületbelsőben elkezdődött az oltárok szentelése. Először báró Hornig Károly szentelte fel a főoltárt, majd a négy vendégpüspök is megérkezett a templomba kíséretével és felszentelték a székesegyház mellékoltárait.
A főpásztorok közül Prohászka Ottokár a templom déli hajójában található keleti mellékoltárt Nepomuki Szent János tiszteletére(később, az 1930-as Szent év idején ebben helyezik el a korábbi barokk Szent Imre oltárképet), Radnay Farkas püspök az északi hajóban lévő keleti mellékoltárt Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelte fel. Rajner Lajos a templom déli hajójában található nyugati mellékoltárt Szent Anna tiszteletére, Csernoch János a templom északi hajójában lévő nyugati mellékoltárt szentelte fel, melyet az építtető Hornig Károly védőszentjéről Borromei Szent Károlyról újonnan festett oltárképpel láttak el, és az oltárt tiszteletére neveztek át.
Ezután együtt átvonultak a ferencesek templomába, ahonnét áthozták az ereklyéket és elhelyezték azokat az új székesegyház oltáraiban. A bazilikában található ereklyék: a főoltárban Szent Pius, Victorius, Amator, Justa és Vincencia vértanúk ereklyéi találhatóak; a mellékoltárokban: a Szűz Mária-oltárban Urbanus, a Nepomuki Szent János-oltárban Theophilus, a Borromei Szent Károly-oltárban Blandina, a Szent Anna-oltárban Justinus vértanúk ereklyéi nyertek elhelyezést.
A consecratio szertartását a templom falára elhelyezett 12 kereszt megszentelése zárta le. Az ünnepélyes ceremónia szentmisékkel folytatódott és a püspöki palotában tartott díszebéddel zárult.
1970-75-ben megújították, külsején összefüggő felületen kibontva és bemutatva középkori maradványait.
E templom, melyben a püspök tanítói széke, katedrája áll, Főegyházmegyénk „szíve”.
Főtemplomunk jelenleg belső rekonstrukció miatt zárva van, magában a templomban a liturgikus megemlékezés most nem lehetséges.
A Főegyházmegyénk templomaiban, a liturgikus előírások szerint végzi a papság az ünnepi szentmisét ezen a napon, emlékeztetve a híveket megújuló főtemplomunk szerepére és fontosságára.
Imádkozzunk lélekben ezen a napon is együtt Főegyházmegyénkért: főpásztorunkért, papjainkért, és az egész hívő népért!
