A veszprémi „egyetem” első említése (1276)
Egy 1276. november 18-án kelt oklevél szerint IV. László király a veszprémi székesegyház és az itt régóta folyó oktatás helyreállítása céljából a (sió-)foki vám eddig a somogyi ispán által élvezett részét a veszprémi egyháznak adományozta. Az oklevelet a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár őrzi, jelzete: Vk. mlt. Fok 2. (DF 200694.). Az oklevél a veszprémi „egyetem” első említéseként rögzült a helyi köztudatban annak ellenére, hogy az utóbbi másfél évszázadban ezt többen is tudományos alapokon vitatták.
Az oklevélben ugyan nem fordul elő az egyetem bevett késő középkori megnevezése, az universitas kifejezés, azonban a studium igen. Ezt általában a püspöki székhelyeken lévő székesegyházak mellett működő, az egyszerűbb plébániai és városi iskoláknál magasabb szintű oktatást biztosító oktatási intézményekre használták, ahol – hazánkban biztosan – a kereszténység kezdeteitől fogva a papi utánpótlást képezték. A legfőbb érv az egyetem 13. századi létezése mellett az oklevél azon szófordulata, mely szerint itt a hét szabad művészet (septem artes liberales) Párizs mintájára („prout Parisuis (!) in Francia”) folyó magas szintű oktatása mellett az ország jogainak megóvása végett jogot is tanítottak. A francia egyetemmel történő összehasonlítás, illetve a legmagasabb szinten az egyetemeken folyó jogi oktatás említéséből következtetnek többen a veszprémi egyetem létére. (Magasan képzett, jogi doktorátussal rendelkező személyek, kanonokok éltek ekkor adatolhatóan a püspöki székhelyen, illetve gazdag könyvállománnyal is rendelkezett a székesegyház – ez utóbbi szintén a székesegyház elpusztításakor semmisült meg.)
Az intézmény egyetem volta ellen érvelők indokai számosak. Nem ismert a veszprémi egyetem alapítólevele (a legtöbb univerzitás esetében ez megvan), nem ismert egyetlen itt végzett korábbi hallgató neve, s nem tudunk olyan személyről sem, akit expressis verbis úgy említenek történeti forrásaink, mint a veszprémi egyetem oktatóját. Az intézmény egykori helyét sem tudjuk meghatározni, nem kerültek elő ugyanis azonosítható régészeti leletek az épülettel kapcsolatban, ellentétben például három másik középkori egyetemünkkel, a pécsivel, az óbudaival, illetve a pozsonyival.
A székesegyház pusztulása a 13. század utolsó harmadában, a tartományurak („kiskirályok”) megerősödésének korszakában történt. Az oligarchák már IV. Béla (1235–1270) és fia, István ifjabb király, a későbbi V. István (1270–1272) uralkodása idején igyekeztek a királyi hatalom minél több elemét kisajátítani maguknak, amit aztán a gyermek V. László (1272–1290) időszakában alatt fokozott gátlástalansággal tehettek meg, hogy később I. Károly (1301/8–1342), az első Anjou uralkodó ellen már fegyveresen is fellépjenek. Ennek egyik epizódja volt a Kőszegi és Csák tartományúri családok érdekszférájának ütközése a Dunántúlon, amikor (Kőszegi) Péter veszprémi püspök és (Csák) Péter nádor összecsapása során utóbbi elpusztította Veszprémet. Nem kizárt persze, hogy a veszprémi magas színvonalú oktatást biztosító iskola, studium később egyetemmé fejlődhetett volna; erre azonban a nádor hadainak dúlása miatt nem került sor, s majd egy másik püspöki székhelyen, Pécsett került sor egyetem alapítására 1367-ben.