Száz évvel ezelőtt az utolsó magyar király utolsó magyarországi napjait töltötte Tihanyban. Az akkor számára menedéket adó szobát a Tihanyi Bencés Apátság felújítása során emlékszobává alakították. Boldog IV. Károly király liturgikus emléknapján, október 21-én Udvardy György érsek megáldotta a királyszobát, majd szentmisét mutatott be a „királyőrző apátság” templomában.
Száz évvel ezelőtt Tihanyban talált menedéket IV. Károly király feleségével. Miután sikertelen kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére, Tihanyt jelölték ki számára tartózkodási helyül. Itt adott át Csernoch János hercegprímásnak egy saját kezűleg írt okmányt, melyben kinyilvánította, hogy nem mond le a magyar királyi trónról. Tihanyi tartózkodása öt napja alatt döntöttek a nagyhatalmak arról, hogy száműzetésbe kell vonulnia családjával együtt. Tihanyból Aszófőn át Bajára kísérték, ahonnan az angol flotta hajóján Madeira szigetére szállították.
„Királyőrző apátság”: Tihany, ahol az altemplomban nyugszik I. András király és ahol Magyarország utolsó, szent életű uralkodója tartózkodott száműzetése előtt, azzal büszkélkedhet, hogy itt összeér a magyar királyság történetének kezdeti és utolsó időszaka.
Tihanyban IV. Károly emléke és tisztelete folyamatosan élt. Az apátság teljes felújítása alkalmat adott arra, hogy a király egykori szobáját emlékszobává alakítsák.
Boldog IV. Károly emléknapján Tihanyban ünnepelt a bencés közösséggel Udvardy György veszprémi érsek, Bérczi Bernát OCist zirci apát, Fazakas Márton OPraem csornai apát, számos „bencésbarát” paptestvér, valamint a Habsburg család több tagja.
Az ünnepség a királyszoba megáldásával kezdődött. Az apró szobát az apátság hátsó, Balatonra néző szárnyában, valamint az oda vezető folyosót zsúfolásig megtöltötték a vendégek. Díszőrséget állt Muha Lajos ezredes vezetésével a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár. Az egybegyűlteket Mihályi Jeromos OSB tihanyi perjel köszöntötte.
Gál Sámuel OSB beszámolt Boldog IV. Károly király Tihanyba érkezésének körülményeiről, az itt történt eseményekről, valamint a tihanyi megemlékezések kezdeteiről.
A kérést nem tudták elhárítani, így az uralkodót és feleségét ebben a lakosztályban szállásolták el. Károly király és Zita királyné október 26-án érkeztek Tihanyba, ahol az apát úr köszöntette a királyt és imáiról biztosította. A Bethlen-kormány a király tihanyi tartózkodása alatt is arra törekedett, hogy elérje az uralkodónak a trónról való önkéntes lemondását, vagy – ha ez nem lehetséges – akkor a nagy- és kisantant követelésére erőszakkal végrehajtja a detronizálást.
Október 28-án a látogatóba érkezett Csernoch János bíboros-hercegprímásnak IV. Károly király egy sajátkezűleg írt okmányt adott át, amelyben kijelentette, hogy a detronizációt, amelyet a nemzetgyűlés fog végrehajtani, nem fogadja el.
A dokumentum szövege: „A nemzetgyűlés külföldi nyomás és kényszer alatt létrejött azon határozatát, amely trónfosztásomat kimondja, a magyar alkotmány és törvények értelmében törvénytelennek és hatálytalannak jelentem ki és az ellen tiltakozom. Összes, a magyar alkotmány szerint engem, mint Szent István koronájával megkoronázott magyar Apostoli Királyt megillető jogaimat kifejezetten ezentúl is fenntartom. Károly”
Minden további – a király lemondásával, lemondatásával – való kísérletezésnek a Nagykövetek Konferenciájának október 28-i határozata vetett végett. E szerint IV. Károly végleges tartózkodási helyének kijelöléséig őfelsége átadandó az angol flottának. Október 31-én, hétfőn délután Siménfalvy Tihamér kijelentette az uralkodópárnak, hogy a 19 órakor induló vonattal Bajára fogják szállítani őket, ahol át kell adnia őket az angoloknak. Az indulás előtt a felségek kérették az apát urat, majd a kápolnában elimádkozták az útra bocsátó imádságot és az apát úr áldásában részesítette őket. Este 7 óra felé elindult a vonat Aszófőről Bajára, ahonnan az angol flotta hajóján Madeira szigetére szállították a királyi párt. A lelkileg megtört és legyengült uralkodó 1922. április 1-jén hunyt el, spanyolnáthában. Szent életű királyunkat 2004-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa.
Magyarország utolsó királyának emlékét hűen őrzi Tihany és a szerzetesközösség. A IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére 1926. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén tartottak először Tihanyban ünnepséget a néhai uralkodó emlékére. Az apátsági templom előtt Rott Nándor veszprémi megyéspüspök megáldotta a IV. Károlyról nevezett harangunkat, majd tábori szentmisét mutatott be az Óvár déli lejtőjén, a későbbi kálvária helyén. Ezen a napon nyitották meg a királyszobát, majd leleplezték azt a fekete márványtáblát, mely jelenleg itt, a folyosón, a királyszoba előtt megtekinthető.
Forrás: Gál Sámuel OSB
Habsburg Eilika hercegnő, Habsburg Györgynek, IV. Károly unokájának felesége a családi emlékezet alapján idézte fel a tihanyi öt napot. A szászországi Oldenburgból származó hercegnő tört magyarsággal, de humorral fűszerezve beszélte el az eseményeket.
Amikor a fiatal pár Tihanyba érkezett, ez a szoba korántsem volt ilyen szép. Károlyt sok nehézség érte életében, „fiatalon, sok gyerekkel kellett egy csődhelyzetben lévő cég élére állnia”. Tihanyba teljes bizonytalanságban érkeztek a jövőjüket illetően. Élt bennük egy halvány reménysugár, hogy talán még nincs veszve a trón. Az itt töltött öt nap a töprengésé, a tervezésé volt arról, hogyan tovább.
A király sorsáról az angolok döntöttek. Bár volt rokoni szál a két királyi család között, de ezt felülírta a politika. Károly az angolok szemében Európa második legfontosabb királyának számított, ezért „biztonságban” akarták tudni, olyan helyet kerestek a család számára, ahonnan lehetetlen a szökés. Így kerültek Madeirára 1921 őszén. Pénz, fűtés, gyógyszerek nélkül, ami az asztmatikus betegséggel küzdő Károly számára végzetes lett.
Habsburg Eilika kifejezte, öröm számára a mostani megemlékezés, mert bár a múlt megválaszolatlan kérdéseket vet fel, de előre kell nézni. „Öröm, hogy itt lehetünk, és hogy ez az apátság hamarosan megújult fényében sugározni fog.”
„Nehéz megszólalni olyankor, amikor a történelem közel jön hozzánk, olyan közel, ahogy tankönyvekből arra nincsen mód” – köszönte meg a hercegnő beszédét Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár.
Majd párhuzamot vont a múlt és a jelen között, IV. Károlyt állítva példaként. A király hitvalló vezető volt, aki a béke megteremtéséért, egy demokratikusabb, igazságosabb és szociálisabb birodalom létrehozásáért fáradozott, amihez saját életpéldájával is hozzájárult. Tette ezt az első világégés közepén, mikor már csak nevében volt birodalom az, amelynek a trónjára került emberveszteségek, valamint társadalmi és etnikai feszültségek közepette.
Nagy a kísértés, hogy alakjában a sikertelen, hibát hibára halmozó uralkodót lássuk, holott abból a történelmi helyzetből győztesen kijönni lehetetlen küldetés volt. IV. Károly ember tudott maradni egy széteső birodalom élén, egy veszteségekkel, bizonytalansággal teli világban. Felismerte, mire van népének, népeinknek szüksége, és a békére törekedett minden erejével. Tekintve a jelen és jövő kihívásait, ma is Krisztus követésében, az Európát összetartó szellemi erőben, a kereszténységben találhatunk rá az érvényes válaszra – fogalmazott Fürjes Zoltán.
Kontrát Károly országgyűlési képviselő szerint Tihany, mely egykor menedéket nyújtott IV. Károlynak, ma is sokak számára lelki menedék. Hozzátette: ezért feladatunk, hogy küldetéséhez, Magyarország egyik szakrális közponjának éltetéséhez megadjuk a szükséges segítséget a bencés közösségnek.
IV. Károly az az ember volt, aki hallgatta az Úr tanítását és meg is valósította. Tetteivel, tehetségével, a gondviselő Istentől rábízott felelősséggel, olyan körülmények között, melyek adottak voltak számára. Ezért alakjában, akit boldognak mond az Egyház, azt a Krisztust fedezhetjük fel, aki az Atya küldötte, aki az ember méltóságát óvja és védi. Ezt köszönjük Boldog IV. Károlynak – fogalmazott a királyszobát megáldó Udvardy György veszprémi érsek.
A szoba megáldását követően leleplezték a királyi párról készült két portrét, majd a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár koszorút helyezett el Boldog IV. Károly emléktáblájánál.
Az ünnepség litániával, majd szentmisével folytatódott. A főcelebráns és szónok Udvardy György érsek volt. A szentmisén díszőrséget állt a tihanyi Boldog IV. Károly Cserkészcsapat. Felhangzott az ének Boldog IV. Károly tiszteletére, Haydn zenéjére; a magyar szöveget Havassy Bálint írta.
Mihályi Jeromos tihanyi apát felidézte: IV. Károly abban a zivataros időben itt várt a nagyhatalmak döntésére, itt nyilvánította ki, hogy nem mond le a trónról, nem tagadta meg azt, amit Istentől ráruházott felelősségből egykor vállalt.
Közbenjárását kérjük ma kereszténységünkért, magyarságunkért és családjainkért.
Udvardy György a boldogságmondásokat tartalmazó evangéliumi szakaszhoz kapcsolódva IV. Károly alakjában a krisztusi embert mutatta fel. Kiemelte: a boldogságról mondott tanítás mintegy foglalata a nyilvános működését csodatételekkel, gyógyításokkal, vigasztalással, az Atyát megismertető beszédekkel végző jézusi életnek.
A boldogságmondások a Krisztusnak átadott, Szentlélektől átjárt emberek számára érthetőek, a pusztán emberi ésszel gondolkodók számára nem. Isten szeretetét tárják fel a szegénység, a sírás, az üldöztetés, az engedelmesség, a békességre törekvés útján, és ezt kérik a Jézust hallgató embertől.
Boldog IV. Károly is erre válaszolt. Cselekedeteiben, szavaiban, döntéseiben, küzdelmeiben felfedezhetjük azt a Krisztust, aki közel jött az emberhez, aki az Atya szeretetét, az igazságot, az emberi élet szentségét, méltóságát, a szegények felemelését hirdeti.
Károly egészen sajátos feladatot kapott, királyként népet kellett vezetnie egy kiemelkedően nehéz helyzetben, amikor könnyebb lett volna feladni. De a király számára szükséges volt, hogy a Krisztusban megismert igazság, jóság, szentség, felelősség egy olyan társadalmi formában öltsön testet, mely az ember javát szolgálja.
Károly életében krisztusi módon jelent meg a szolgálat.
Az Egyház vezet minket életünkben; a szentekben és boldogokban ajándékokkal halmoz el, akik segítenek minket a helytállásban, az egységben, a szépben, a kultúrában, az egyetemesben való gondolkodásban. Ferenc pápa az életszentségre törekvésről tanítva azt fogalmazta meg, mennyire fontos Krisztus feltétel nélküli követése; fontos és szükséges a társadalmi folyamatok megkülönböztetése: mi szolgálja az ember javát; mennyire fontos a helyes döntés, az éberség, a jóért való küzdelem. Ebben kérjük Boldog IV. Károly közbenjárását – biztatott az érsek.
A szentmisén közreműködtek a Győri Filharmonikusok, az Opus Énekegyüttes, az Orlando Énekegyüttes, Küronya Veronika, valamint Kővári Péter.
A megemlékezés szeretetlakomával zárult a látogatóközpontban.
A IV. Károly-kálvária
1926-tól kezdve néhány év alatt közadakozásból épült meg az ország legszebb 20. századi kálváriája Tihanyban.
A Krisztus kínszenvedését és keresztútját jelképező, feliratos, bronz domborműves kőből készült stációkat, sztéléket, a történelmi Magyarország vármegyéinek és szabad királyi városainak nevében állították fel. A délre lejtő domboldal tetején épült fel Krisztus kőkeresztje, a háttérben pedig a gejzírites mészkő tömbökből épített „hármas halom” és IV. Károly magyar király bronztáblája.
A Kálvária építményeit 1960-ban leromboltatták. Az 1990-es évektől kezdve rengetegen fáradoztak azon, hogy a kálvária ismét régi pompájában álljon. A felújítási munkálatok 2012 őszére fejeződtek be.
Szöveg: Trauttwein Éva
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír