Karácsony ünnepén szentmisét mutatott be dr. Udvardy György érsek a veszprémi Árpád-házi Szent Margit templomban.
Érsek atya köszöntőjében így fogalmazott, a megszületett Jézus Krisztusban életünk nagy ajándékát fedezhetjük fel. Isten ennyire szeret bennünket, hogy elküldte Őt hozzánk. Ezért várt ennyire nagy ünnep a karácsony, hiszen szívet melengető, bensőséges mert Isten fia Jézus Krisztus emberré lett. Szeretnénk ezt az ajándékot, az élet nagy ajándékát örömmel felismerni önmagunkban, testvéreinkben. Szeretnénk jól szeretni, még akkor is, ha nem mindig sikerül.
A szentmisén koncelebrált Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató, plébános valamint Tamás Zoltán káplán.
A következőkben érsek atya teljes homíliáját olvashatják:
Istent, soha senki sem látta. A Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya kebelén van. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Minden Karácsony ünnepén éppen az ünnepnek megrendítő erejével halljuk, az ősegyháznak Jézus Krisztusról vallott hitvallását. Kicsoda Ő? Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Hitünk alapja, hitünknek fundamentuma, az élet legnagyobb realitása. Alapvető realitása. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Az egyetlen rendező elv testvérek, ami az életünket, kapcsolatainkat, gondolatainkat kell, hogy irányítsa. Hiszen az Atya szeretetét nyilatkoztatta ki, mutatta be számunkra, az a Fiú, akinek születésére emlékezünk; aki emberré lett. Egyetlen rendező elv. Ugyanakkor rácsodálkozás az Istenre; az Isten ilyen? Annyi mindent gondolunk az Istenről. Annyi minden kérést fogalmazunk meg. Sokszor talán perlekedünk is vele. Szeretnénk megismerni, milyen az Isten? A mai ünnep oda vezet bennünket Jézus Krisztusnak jászlához; ilyen az Isten. Az Ige testté lett. Jézus Krisztus testté lett. nyugodtan mondhatjuk, a szeretet testté lett. Mert ezt fedezzük fel, a gyermek Jézus Krisztusban. Az Isten, aki teremt bennünket, anélkül, hogy mi ezt kérhetnénk, akartuk volna. Létbe szólított bennünket, megteremti ezt a csodálatos világot, tanít bennünket a törvények által, kiválasztja az Ő szeretett népét, törvényt ad neki, prófétákat, szövetséget köt népével. Megígéri a sebesült, a sérült, a bizalmat vesztett embernek; elküldi a Messiást. Aki új rendet alakít ki, aki visszaállítja Isten és ember között a jó kapcsolatot, aki majd erőt önt a tagjainkba, aki majd az új rendről fog tanítani. Ezt valósítja meg. Ami után mi mindannyian vágyakozunk. Mindennek egyetlen egy oka, egyetlen egy értelmezhető és számunkra örömet adó valósága van, hogy az Isten szeretetből teszi mindezt. Nem játszik velünk. 
Nem úgy tesz, mintha szeretne. Nem úgy tesz, mintha gyermekei lennénk. Nem úgy tesz, mintha szeretett gyermekei lennénk. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. A Szeretet testté lett és közöttünk lakott. Ez pedig azt jelenti, hogy az Isten végérvényesen, visszavonhatatlanul szeret bennünket. Az Ige testté lett, a Szeretet testté lett. A szeretet tanít bennünket, Isten szeretetéről, és szeretni is tanít bennünket. Ezért beszélünk annyit, legfőképp Karácsonykor a szeretetről. Talán már bántóan is, talán már néha fájó módon is. Különösen abban az esetben, ha valaki szenved. Szeretethiányától, vagy éppen bántástól szenved. Vagy éppen attól, hogy nincs, aki szeresse, vagy akit ő szeressen. Mégis egyetlen egy indítéka van mindannak, amit az Isten tett, hogy szeret bennünket. A Fiú föltárja nekünk az Atya titkát. Ő Atya. Nem egyszerűen Isten. Nem egyszerűen az Istent keressük, hanem az Atyát keressük. S az Atyát leljük fel, aki szeret bennünket, aki bízik bennünk, aki irgalmasan figyel ránk. Aki gyógyítja sebeinket, aki gondoskodik rólunk. S a Gyermek, aki az Atya titkát tárja fel, aki az Istenről, az Atyáról tanít, tanít bennünket szeretni. Éppen az Ő megtestesülése az, ami egészen új fényben vetíti a mi Istenről való gondolkodásunkat. Hiszen a Gyermeknek a szeretete az annak a Jézus Krisztusnak a szeretete, aki értünk keresztre kerül, meghal és föltámad. Így a Gyermek szeretete, az Istennek a szeretete. Milyen ez? Éppen a Gyermekben látjuk. Lehajló. Értünk lehajló, hogy értsük. Mint ahogyan a szülő odahajol gyermekéhez, a szülő úgy beszél a gyermekéhez, hogy számára az érthető legyen. A szülő jelen van a gyermeke számára, hogy érteni tudjon és növekedni tudjon. Lehajol hozzá. Azért, mert szereti, s azért, mert növelni akarja. Azért, mert nevelni akarja. Jézus Krisztus születése az a tény, hogy a legegyszerűbb körülmények között született, tanít bennünket arra, hogy az Isten vállalja értünk a szegénységet. Sokféle megnyilvánulási formája van a szegénységnek. Akár anyagi, akár kapcsolati, akár mint ahogyan XVI. Benedek pápa mondja; a legnagyobb szegénység, amikor valaki nem jut el az Isten ismeretére, nem jut el a hitre. Isten vállalja azt a szegénységet, hogy nincs más öröme, nincs más kincse; csak az ember. S ha az ember eltévelyedetten eltávolodik tőle, akkor Ő szegény. Akkor is szegény, amikor vállalja a mi szenvedéseinket, vállalja a mi küzdelmeinket. Jézus Krisztusnak a születése, az a tény, hogy emberé lesz, gyermekként születik, rámutat arra is testvérek, amitől talán mi irtózunk. Talán menekülünk is sokszor, hogy az Isten, vállalja értünk a függést. Akit szeretek, attól vállalom, hogy függjek tőle. Ha azt mondom: – szeretlek, de csak eddig megyek el. -Szeretlek, de csak ezt teszem meg, – szeretlek, de tovább nem tűröm; nem vállalom a függést. Isten vállalja. A teremtésben, vállalja Jézus Krisztus megtestesülésében. Vállaja a függést akkor, amikor ott van a kereszten, tőlünk függ. Befogadjuk, vagy elutasítjuk. Tőlünk függ. Látjuk Őt, és még mindig várunk, tőlünk függ, a mi döntésünktől. Fölismerjük az Atya szeretetét. De mi valami mást szeretnénk. Tanít bennünket a Gyermek arra is, és adventi időben különös módon is erre figyeltünk, hogy az Ő személye, az Ő tanítása az igazságot és a békét teremti. Azt az igazságot, ami után vágyakozunk, ami nem pusztán az embernek az igazsága, hanem az Isten végtelen szeretete, és békét teremt. Mennyire vágyakozunk a béke után. Mennyire vágyakozunk az után a béke után, amit Krisztus adott nekünk; -az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, mint ahogyan a világ. Jézus Krisztusnak a születése, gyermekként való világba lépése, a kétségbeesés nélküli realitás mindannyiunk számára.
Testvérek történhet bármi az életünkben. Történhet bármi, szűkebb- tágabb közösségünkben. Történhet bármi a világunkban. Számtalan aggasztó, ijesztő jel vesz körül bennünket. A feszültségszításban, a járványoknak a hírében is közöttünk való megjelenésében. Az élelmiszer, a víz, az energiahiányban. A bizalomvesztésben, ami a társadalmat szétzilálja. Számtalan olyan veszély van, ami aggaszt bennünket. Aggasztóan hat ránk. A család elleni támadás. A gyermekeink elleni támadás. Vagy éppen az értelmes élet elleni támadás, a bizalomnak a szétzilálása. Mégis Jézus Krisztusnak a születése bátorít bennünket. Bátorít bennünket a reményre. Kívánja azt is, mint ahogyan Istennek radikális döntése, hogy belép az ember életébe. Belép a szenvedő ember életébe. Radikálisan dönt, emberként születik meg közöttünk, számunkra azt mutatja- megtanít szeretni-, hogy aktív és küzdő szeretet a miénk. Nem azért, mert bármilyen militáns gondolat lenne a fejünkben. Nem azért, mert bármilyen hatalmi pozíciót akarunk kivívni bárhol is. Hanem pontosan látjuk, hogy Isten radikalitása megkívánja tőlünk ugyan ezt. Életünkben, döntéseinkben, szeretetünkben. Bátorít bennünket, küzdeni a jóért, az ember méltóságáért, az emberi élet realitásáért. Ne féljünk ettől. Ne féljünk attól, hogy küzdeni akarjunk a jövő életéért. Ne féljünk attól, hogy küzdjünk családjainkért, gyermekeinkért, kultúránkért. Ne féljünk attól, hogy küzdjünk az igazságos társadalomért, ne féljünk attól, hogy küzdjünk azért a közegért, ahol emberhez méltóan tudunk élni és mások számára is tudjuk ezt biztosítani. Felelős magatartást kíván tőlünk. Hiszen Isten, Jézus Krisztusban vállalta a mi gyengeségeinket. Felelősek akarunk lenni önmagunkért, családjainkért, jövőinkért. Mind az egyéni életben, mind pedig a közösségi életünkben.
Testvérek. Az Ige testté lett, a Szeretet testté lett, közöttünk lakozott. Ez pedig életünket, küzdelmeinket, szeretetünket isteni, az örök élet dimenziójába emeli. Milyen óriási, hogy amit egy édesapa, édesanya a családban tesz, szeretve a gyermekeit, egymást, az isteni léptékű cselekedet. Milyen jó, amikor észrevesszük valakinek a hiányát, szegénységét, és próbálunk segíteni ezen, az isteni léptékű cselekedet. A döntéseink Isten mellett, vagy éppen Isten ellen történnek. Nem tehetünk mást, mint Jézus Krisztus példáján, ajándékán felbuzdulva; igaz szeretettel akarunk élni. Mint ahogyan a mai evangélium folyamatosan buzdított bennünket a tanúságtételre, mint ahogyan az ősegyház tanúságtételt tesz Jézus Krisztusról, aki emberré lett. Tanúságot az igazságról, a fényről, ugyan úgy nekünk is meg kell tenni. Tanúságot tenni arról, hogy mi találkoztunk az isteni szeretettel. Ez átalakított bennünket, bátorságot öntött tagjainkba, s jobb emberré formál bennünket.
Erősítsen bennünket testvérek Karácsony ünnepében, az isteni szeretet megtapasztalásában, s az isteni szeretetnek megfelelő élet megélésében. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. A Szeretet testté lett, és szeretni tanít bennünket. Ámen.
