Veszprémi Érsekség - A Veszprémi Főegyházmegye honlapja

Erről is beszélt lapunknak adott interjújában dr. Udvardy György veszprémi érsek, aki szerint karácsonykor azt kell bemutatnunk: képesek vagyunk a szeretetre. 

Érsek atya, 2021 évvel járunk Krisztus születése után. A karácsonynak, állandó tartalma mellett, mindig van aktuális, a korszakra jellemző üzenete is. Most mit kell(ene) meghallanunk? 
– Karácsonykor ünnepeljük Jézus Krisztusnak, az Isten fiának a születését, ami önmagában is szinte felfoghatatlan. Az elmúlt 2021 év azt mutatja, Isten törődik az emberrel: a Teremtő és a teremtmény kapcsolatáról van szó, de ez egyben atya-fiúi kapcsolat is. Jézus Krisztus születése azt üzeni, óriási méltósága van az emberi létünknek. Az a tény, hogy Isten fia emberré lett, az első századokban komoly teológiai vitákat váltott ki, amelyek arról szóltak, hogyan viszonyul egymáshoz az istenség és az emberség. Ez ugyan fontos kérdés, ám a válasz is megvan rá: azt valljuk, hogy Jézus Isten és ember egy személyben, ami kijelöli számunkra az utat. Ezt azért is fontos karácsonykor hangsúlyoznunk, mert sok esetben, akár a jóért való küzdelemben, megfáradhatunk, és emiatt sokszor már nem a jó lesz a cél, hanem maga a küzdelem – s éppen ezáltal veszítjük el a méltóságot. 

Vagyis: így leszünk egymás ellenfelei, holott egyformán a jóért kellene küzdenünk? 
– Igen, és ez baj, mert bármennyire is lehet véleménykülönbség, eltérő álláspont, a másik ember méltóságát el kell ismernem, tiszteletben kell tartanom. Különösen igaz ez egy olyan időszakban, amiben vagyunk, amikor egy-egy kérdés – akár politikai, társadalmi, morális, vagy a családdal, a gyermekek védelmével kapcsolatos – több egyeztetést kíván. Fontos, hogy a párbeszéd konstruktív legyen. Ez pedig csak akkor lehet, ha a másik méltóságát tiszteletben tartom. Egy vitában ugyanis nemcsak az sérül, akit megsértünk, hanem magunk is. És ez igaz akkor is, ha a jóért akarunk küzdeni, amikor az oktatás vagy éppen a népnek, a nemzetnek, a kultúrának az ügyét képviseljük. Itt is szükség van arra, hogy méltósággal tekintsünk magunkra és másokra; és a karácsony ebben erősít bennünket. 

Ilyenkor, pár napig, talán érezzük ezt, de aztán elfelejtjük. Lehet ez 365 napos gondolat? 
– Egyik egyházatyánk írta: „Isten fia emberré lett, hogy az ember Isten fiának bizonyuljon”. Ez a gyönyörű, oda-visszajáró út az, amit bejárunk, hiszen Jézus a maga személyével, tanításával, példájával bemutatja, hogy az Atya szeret bennünket, és van lehetőségünk az ő tanítását, az evangélium örömét követve, emberhez méltó életet élni. Jézus sosem mondta, hogy ez könnyű; nem ígérte ezt. Azt viszont igen, hogy aki követni akarja, vegye föl a keresztjét és legyen készséges minden nap. Karácsonykor azt akarjuk bemutatni magunknak és egymásnak, hogy képesek vagyunk a szeretetre: adni és elfogadni is. 

A kiválasztott nép – az Ószövetségből tudjuk – nagyon várta a Messiást, aki végül Megváltóként eljött hozzájuk-hozzánk. Most, 2021 végén, talán (újra) egyre „aktuálisabb” Krisztus újbóli eljövetele, aminek persze nem tudjuk az idejét. 
– Az ószövetségi választott nép óriási ajándékot kapott istenismeretben, a próféták ígéretében, és az ő várakozásuk a miénket is alapvetően meghatározza. Ugyanúgy tekintünk mi Jézus Krisztus második eljövetelére: ezt abszolút párhuzamba lehet állítani. Az ígéret számunkra is bizonyos: Jézus második eljövetele tény. És azt is tudjuk, hogy akkor színről színre való látás lesz, tehát úgy látjuk majd magunkat, egymást, a cselekedeteket, eseményeket, folyamatokat, ahogyan azok valójában isteni értelmüket elnyerik. És erre nekünk készülni is kell. A szeretet cselekedeteinek gyakorlása, vagy az ünnepeink segítenek abban, hogy jól várhassuk az Ő érkezését; s ezt éppen az adventi idő szítja fel bennünk. Bekapcsolódunk az ószövetségi választott nép várakozásába, és mi is reméljük a személyes találkozást Jézus Krisztussal, ami megtörténhet a keresztségben, a szentségek vételében, vagy éppen akkor, amikor jót teszünk az ő nevében. És ott van a második eljövetel, ami bizonyos, amikor Jézus azt fogja felvillantani számunkra: valóban a tanítványainak megfelelően éltünk-e. 

Keszthelyen, a vasárnap esti szentbeszédben hallottam: a karácsonyból sokan kihagyják a szeretetet – mert csak formálisan ünnepelnek. Hogyan tudjuk magunkban tudatosítani: a karácsony is, mint ahogyan az életünk, a krisztusi szeretetről, a megtartó erőről szól? 
– Emberi adottságunkhoz tartozóan nagy veszélyt jelent számunkra az, hogy a hosszú távú céljainkat fölcseréljük rövid távúakra, elérhetőekre. Ezt akár a reklámokban is látjuk, és mindez áthatja a mindennapi életünket. Ebben nem az a nehézség, a rossz, hogy ez van, sokkal inkább az, ami mindebből kimarad: a hosszú távú, a végső célra irányuló figyelem. Például ilyen a szeretet megélése is. Ha az életemből kihagyom a krisztusi tanítást, az igazsághoz való ragaszkodást, akkor mindez leszűkül, bizonyos szempontból értelmetlenné válik. Van egy régi mondás: tedd, amit teszel, és nézd a dolgok végét. Tehát mindig arra kell figyelnünk: amit cselekszünk, az mire vezet, mire jó. S persze mérlegelnünk is fontos, így tennénk-e holnap és holnap­után is. 

Advent kezdetével új egyházi évet kezdtünk. Milyen volt az előző a főegyházmegyében? 
– Hála Istennek, volt lehetőség a pandémiás helyzet enyhülését követően a plébániai közösségeket látogatni, szentségeket, bérmálást ünnepelni. A lelkipásztorok, plébánosok újra találkozhattak a híveikkel, s ezt nagy becsben kell tartanunk. Mindeközben az oktatási intézményeink kisebb-nagyobb zavarral, de tulajdonképpen eredményesen végezték munkájukat. Emellett az egyházmegyében mintegy 80 templomon, plébánián folyik egyidejűleg felújítás, ami nagy figyelmet és erőfeszítést igényel, s vannak kiemelt beruházásaink is, például a csatkai kegyhely felújítása, vagy éppen óvodák építése, iskolák felújítása, fejlesztése – amire Keszthely is példa. Ez nemcsak egyházmegyei ügy, hanem a várossal együttműködve, a szó legnemesebb értelmében közügy: a városlakók, a többi oktatási intézmény, illetve az egyesületek, civil szervezetek számára is fontos. Örömmel tölt el az is, hogy készülhetünk az Európa Kulturális Fővárosa címmel járó programsorozatra, amelyből a főegyházmegye is kiveszi a részét, például két ősi kápolnánk, a Szent György- és a Boldog Gizella-­kápolna megújításával. Ám ugyanígy fontos például székesegyházunk és annak orgonájának rekonstrukciója. 

Talán nem túlzás: a főegyházmegye ma már a közélet fontos szereplője is, hiszen például iskolát, óvodát építeni és fenntartani túlmutat a hitéleten. 
– Nagyon örülök annak, hogy egyre inkább és mind több helyen van lehetőségünk a helyi közélettel jó kapcsolatot kialakítani. Ezt feladatomnak is tekintem, hiszen az egyházmegye célja minden ember üdvösségének és jólétének a szolgálata. Öröm látni, hogy a helyi közösségek vezetői is kiválóan szolgálják a rájuk bízottakat. 

Egy kicsit más… A járványhelyzet mennyire befolyásolja a hívek szentmiséken való részvételét? Idősektől hallom, nehezen viselik a maszkot, hiszen azzal más a levegővétel, az imádság, az éneklés. 
– Reméljük, hamarosan enyhítések jönnek, és bízunk abban is: nem lesz újabb járványhelyzet. Természetes, hogy az egészségügyi előírásokat betartjuk: ez szükséges a templomba járók, valamint az ott szolgálatot teljesítő lelkipásztorok és segítők érdekében is. Tudom, ez senkinek sem jó. A maszk, azon túl, hogy kényelmetlen és szeretnénk szabadulni tőle, jelentős akadály a kommunikációban, az éneklésben – de amíg a járványügyi szabályok nem enyhülnek, addig mi sem tudunk ezen változtatni, s az összes többi, liturgiához kapcsolódó szabály is érvényben marad. Ám az, hogy nincs szenteltvíz a szenteltvíztartóban, nem jelenti azt, hogy az atyától ne lehetne kérni, hazavinni, s ha a templomba indulunk, használni, magunkra rajzolva a keresztet. Ugyanez igaz hazaérkezve is. Szeretnénk, ha minél előbb enyhülhetnének ezek a szabályok, de egyelőre nem látunk erre esélyt. 

Zalán három egyházmegye osztozik, és mivel átjárunk egymáshoz, így hát természetes, hogy figyelünk főpapjainkra. Talán mindenki számára fontos: mi 2021 karácsonyának üzenete? 
– Idén azt emelném ki, hogy Istennek az emberi életbe való belépése az ember és az Isten hűségét, igazmondását is bizonyítja, ez pedig számunkra biztonságot jelent, olyat, ami messze fölülmúlja az általunk elvártat. Ez az abszolút jövő biztonsága, s úgy helyes, ha ez határozza meg a mindennapi cselekedeteinket. 

Forrás: zaol.hu

Keszthely  Tv felvétele: