A Bakonyszombathelyen lévő Szent Imre templom idén ünnepli felszentelésének 260. évfordulóját. A templomban régi, különlegesen bensőséges szokás, hogy a nagy ünnepek szentmiséin a férfiak égő lámpásokkal állják körbe a szembe miséző oltárt, ezzel emelve mind az oltár, mind az ünnep fényét. Vízkereszt ünnepén, január 6-án is ilyen pompával és zsúfolásig megtelt templommal fogadta Bakonyszombathely katolikus közössége a Szombathelyi egyházmegye főpásztorát dr. Székely János püspök atyát, aki Fuchs Tibor plébános atya szíves invitálásának tett eleget.
Az ünnepi szentmise hagyományosan a szenteltvíz megáldásával kezdődött. A járványhelyzet miatt nagyon sok kis üvegbe is elő voltak készítve, hogy később minden résztvevő vihessen haza az otthonába.
Székely János püspök atya homíliájában rámutatott a napkeleti bölcsek nyitott szívére. Akik bár alig tudtak valamit Krisztusról, mégis sok száz kilométerről elindultak az ismeretlenbe veszélyes utakon, mert látni akarták az újszülött megváltót. Ilyen nyitott szívű emberek voltak a 19-20. század számtalan zseniális tudósai – „Einstein, aki amikor rájött egy-egy gyönyörű törvényszerűségre úgy érezte, hogy a teremtő Isten kezét és szándékát érintette meg, vagy Amper, aki minden szentmisét végig térdelt és egy pap azt mondta róla, hogy Ampert így térdelve látni a misén többet ér, mint száz prédikáció.”
A szombathelyi főpásztor szentbeszédben több életközeli történetben is rámutatott Isten arcára. Egy asszony történetében, akinek rosszul indult a napja, a buszon zsúfolt tömegben keserű arcú emberek között utazva egy erőteljes férfihang szólalt meg: -Szép napunk van, nem igaz? Milyen szép az őszi táj, a templom, a híd amelyen áthaladunk… Erre az emberek többsége kinézett, később az asszony is elmosolyodott és mikor megnézte, hogy ki mondta ezt, jött csak rá, hogy egy vak ember mondta. Isten egy vakot küldött hozzá, hogy megtanítsa látni! Hinni annyit jelent, mint meglátni Istent és beengedni az életünkbe. Vagy egy férfi házasságára, aki első 20 évében állandóan kijavítgatta feleségét, nem volt vele elégedett, kellemetlen helyzetbe hozta, felesége pedig egyre kevésbé érezte, hogy szereti őt. Aztán egy alkalommal mikor a férj majdnem megcsalta feleségét, bűnbánatot tartott. Böjtölt, elment gyónni és elhatározta, hogy soha többet nem akarja megbántani feleségét, hanem boldogítani akarja. A feleség azt hitte, hogy ez csak rövid távú lesz, de megváltozott és idősebb korában az asszony azt mondta, hogy el se hitte volna, hogy ennyire fogja még szeretni – beengedték az életükbe Isten fényességét.
„A mai ünnep arra is hív, ha valaki beengedte ezt a fényt az életébe, akkor kezdje el bátran továbbadni. Ha valaki szeretné karácsony fényét az egész évben megőrizni, akkor karácsonyi életet kell élnie minden nap, reggeltől estig. Nyissuk ki a szívünket Isten felé, az ég felé! Engedjük be az életünkbe az ő fényét, amelyből a világmindenség lett és a mi életünk sarjadt, melynek fényében helyesen látjuk az életet, a halált, egészséget és betegséget, az életünk nehézségeit és örömeit.”
Somlyai Zsombor Gergely
