Az ökumenikus imahét negyedig napjának igéje: “Te pedig Betlehem, semmiféleképpen nem vagy a legkisebb” – hangzott el a veszprémi evangélikus templomban szerda este.
Isó Dorottya evangélikus lelkész köszöntő gondolataiban kifejtette, hogy áldja meg Isten közös ünnepünket, és erősítse bennünk a testvérek egymás iránti szeretetét, a Krisztusban való összetartozás fontosságát, a keresztény közösség megélését és a hitvalló keresztény életet az egyház minden felekezetében. Az evangélikus liturgia szerinti feloldozás után, imádságok és énekeket követve Dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek hirdetett igét.
Márfi Gyula ny. érsek prédikációjának első felében arról beszélt, hogy nekünk is szeretnünk kell egy fajta kicsinységet mint ahogy Szent Pál apostol Korintusiaknak írt I. levelének 1. fejezetében olvashatjuk: “Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.” Nekünk sem azt a Krisztust kell követnünk itt a földön akit a Biblia a jelenések könyvének egy szakaszában Júda oroszlánjának is nevez, aki vasvesszővel kormányozza a népeket, hanem azt a Krisztust aki szelíd és alázatos szívű. Jézus szemében nem az a nagy ember, aki sikert – sikerre halmoz, hanem az, aki a megroppant nádat nem töri össze és pislákoló mécsest nem oltja ki. Prédikációjának második felében pedig a “miért jó a szenvedés az életünkben” kérdésre kereste a választ három csoportra bontva; leróhatjuk bűneink adóját, tökéletesedhetünk a szenvedés által, végül engesztelhetünk másokat szenvedéseinkkel.
A teljes homília itt tekinthető meg:
A folytatásban a liturgiát Isó Zoltán evangélikus lelkész vezette, imádságokkal, közös énekekkel majd pedig azt kívánta, adja Isten mindannyiunk szívébe, hogy tudjunk gyermekek lenni, az Istennek gyermekei lenni, akik mindig Ő rá figyelnek és hallgatnak. Így egy atya gyermekeiként képviseljük Őt a mai világban.
